Ma János, Iván névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Márai Sándor a „jobboldaliságról”
„Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Magyar-roma nyelvi rokonság
Gyenge Rózsika úrhölgy fedezte fel azt az adaptációt a videómegosztón, amelyik egyértelműen igazolja a magyar és >
A Radetzky-induló hiteles története
Kínai történészek hitelt érdemlő dokumentumokkal igazolták, hogy Radetzky gróf (teljes nevén Johann Joseph Wenzel Graf Radetzky >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Via Kelebia
Osi- és wesimagyar
Végel László
Sípos Tamás Újvidéken fejezte be egyetemi tanulmányait, barátai is ott éltek, ám berlini őslakosnak számított, mivel pár évvel a berlini fal ledöntése előtt érkezett, és szerencséjére maradt. Egy formatervező cégben alkalmazták, ahol ötleteivel nagy elismerést vívott ki magának a személygépkocsik belső terének tervezésében.
A fal ledöntésekor együtt ünnepelt a tömeggel a Brandenburgi kapunál, és önfeledten skandálta a német újraegyesülést.
Az interneten az otthoni hírek tallózásakor azonban némi lelkiismeretfurdalás vett erőt rajta, és eltöprengett.
Miért örüljön ő a német újraegyesítésnek, amikor hazulról egyre rosszabb hírek érkeznek?
A feleségének elpanaszolta, hogy olyan rossz érzése van, mintha valami nem lenne rendben vele, mert nem tud egyszerre örülni is, meg szomorkodni is.
A fal ledöntése után neki is kijárt a wesi jelző. A wesik lettek az igazi németek, azok, akik segítették a nyomorgatott német testvéreket. A munkában megbízhatók és eredményesek. De mindenekelőtt úgy tartották, hogy egy wesi nem lehetett besúgó.
Wesi, mondta magáról büszkén, amikor társaságban kényes kérdésekről esett szó. Az osik csak azt várják, hogy a szájukba repüljön a sült galamb, ismételgette buzgón az új közhelyeket.
Fanyalgott, amikor a wesikre kirótták az osik támogatására szánt különleges adót. Csak akkor döbbent meg, amikor megismerkedett egy osival, aki történetesen magyar volt. Történt ugyanis hogy, Sípos Tamás oktatta az osi mérnököket arra, miként kell megfelelni az új piaci követelményeknek és elvárásoknak. Ott ismerkedett meg azzal a budapesti magyarral, akit szintén Tamásnak hívtak. Fehér Tamás egy romokban heverő keletnémet cégnél dolgozott, amelyet át kellett szervezni.
Fehér Tamás még 1984-ben egy keletnémet csajt vett feleségül, ami – igaza van Esterházy Péternek – akkoriban egy magyar férfi számára nagy szó volt.
Gyorsan megtanult németül, kitűnő szaklapokat olvasott, s úgy érezte, hogy szakmailag is gyorsabban fejlődik, mint odahaza.
A fal ledöntése után azonban rá kellett döbbennie, hogy munkája fabatkát sem ér.
Az átképzés során nagyon megörült, hogy találkozott egy wesivel, aki még magyar is volt.
Szorgalmának köszönve sikeresen átesett az átképzésen, amiért hálás volt Sípos Tamásnak, aki sok jó tanáccsal látta el.
Sípos Tamás továbbra is az egykori Nyugat-Berlinben lakott, Fehér Tamás pedig a néhai Kelet-Berlinben. Ezért is, de sok egyéb dolog miatt az egyik wesi maradt, a másik osi. Havi rendszerességgel találkozott a két újdonsült barát egy dahlemdorfi sörkertben. Fehér Tamás rendszerint szóba hozta, hogy mi újság Magyarországon. Hol az egyik pártra neheztelt, hol a másikra, az utóbbi időben pedig arra panaszkodott, hogy Magyarország milyen nehéz gazdasági helyzetbe sodródott.
– Olyanok lettek, mint az osik – jelentette ki Fehér Tamás némi öniróniával.
Sípos Tamás jól ismerte a magyarországi helyzetet, legalább annyira, mint kollegája. Helyeslően bólintott. Igen, sajnos, a magyarok az egyik napról a másikra wesik akarnak lenni, pedig ez nem könnyű, válaszolta. Mindketten nagyokat bólogattak. A véleménykülönbség jelei csak akkor mutatkoztak, amikor Sípos Tamás szóba hozta Újvidéket. Fehér Tamás nem győzött csodálkozni, és kénytelen kelletlen elismerte, hogy nem ért abból a világból semmit. Aztán gyorsan másra terelték a szót. Nem is érdekli, mondta.
Nem fontos, legyintett Sípos Tamás, hiszen már mindketten német állampolgárok vagyunk.
Ezek után egyikük sem lepődött meg a másikon, amikor júniusi légyottjukkor, ami a foci VB idejére esett, német zászlódíszben tündöklő autóikkal jelentek meg a szokásos találkozóhelyen. Felváltva dicsérték egymás díszítési ötleteit.
Érthető. Hiszen kinek szurkolnának másnak, mint a német nemzeti gárdának, állapították meg teljes egyetértésben.
Milyen muris, hogy a törökök mekkora hévvel szurkolnak a németeknek, mélázott Fehér Tamás sörözgetés közben.
Sípos Tamás nagyot kortyolt a krigliből. Hm, a törökök, méricskélt magában némi malíciával. Villámcsapásként hasított bele a gondolat, hogy talán ő is ugyanolyan röhejes, mint a törökök. Mert Fehér Tamással ellentétben ő valahogy mindig, mindenhol egy kicsit töröknek érezte magát. Még akkor is, ha wesi volt.
Előző: Családi sírok
Következő: Zserbószeletek
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A forradalom jogossága
Csak az a gond. hogy minden forradalom, a legnemesebb is, ártatlan emberéleteket, tehát túlságosan magas árat >
Még mindig olyan szabad vagy
A gazdaság stagnál, a korrupció egyre nyilvánvalóbb, a felmérések első ízben mutatnak reális esélyt a kormányváltásra. >
Bármit mond Trump, Amerika belépett a háborúba
Simon Tisdall a Guardianben úgy véli: teljesen mindegy, mit mond Trump, az USA háborúba lépett és >
Az intrika, mint uralkodó narratíva
A jelenlegi zűrzavaros évek, különösen kedveznek, az intrikusoknak. A posztigazság korában az intrika uralkodó narratíva lett, >
Új magyar érdekvédelmi szervezet szükséges!
Az országban folyó néplázadás nyomán, amit már „III. szerb felkelésnek” is neveznek – a Vajdasági Magyar >
Ekkorát Trump még nem hazardírozott, beleértve egész első elnökségét
Hónapokon át békét ígért, ám Amerika most nyakig van a háborúban. Alighanem az volt szemében a >
Trump annak az áldozata, hogy nincs semmiféle terve a külpolitikában
Ezt írja Washingtonból keltezett vezércikkében a Spiegelben, René Pfister. Megállapítja, hogy az elnök szívesen adja az >
A minél erősebb kétharmadért
Viszont a Momentum után Józsefváros független és népszerű parlamenti képviselője, az ízig-vérig baloldali Jámbor András is >
Sarokba szorult Vučić, a balkáni zsarnok, helyzete elbizonytalanodott
Kitartónak bizonyulnak a diáktüntetések, amelyek választásokat követelnek. Mivel azonban közeledik a tanév vége, a fiataloknak választaniuk >
Egy másik stratégia
A Kardos Andrással folytatott vitájában Bauernek van egy elejtett mondata az eddigi ellenzék felelősségéről: „önkényuralmi rendszerek >
Mi történhet Iránnal, ha megbukik a rendszer?
Ami egy ajatollahok utáni Iránra vár, az a belső káosz és alighanem egyfajta polgárháború. Az ellenzék >
Vučić már nem képes megnyerni a választást
A Belgrádi Egyetem egyik politológia professzora úgy gondolja, hogy Vučić már nem képes megnyerni a választást, >