Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Ringlispil
Végel László: Balkáni szépség, avagy Slemil fattyúja
Csak ülnek az élet ringlispiljén, kívülről szemlélve jelenüket és múltjukat, s folyamatosan vágynak egy másik, igazabb, értelmesebb emberi létezésre. Amely a Föld ezen táján úgy látszik nem adatik meg nekik (nekünk) csak úgy, egyszerűen. Tóth Zsuzsanna (Olvass bele):
Az 1941-es születésű, Kossuth-díjas Végel László a vajdasági Új Symposion első generációjának tagjaként, 1967-ben megjelent Egy makró emlékiratai című regényével robbant be az irodalmi köztudatba. Azóta is a magyar irodalom élcsapatának tagja – írói hivatásának lovagja–, számos regénye, elbeszélése, drámája mellett esszéi, naplójegyzetei is jelentősek. Nem hagyta el szülőföldjét, így a kisebbségi lét meghatározó élmény számára – ugyanakkor látóköre széles, s írásait européer gondolkodás jellemzi.
A Balkáni szépség, avagy Slemil fattyúja című műve szórakoztató és egyben felzaklató regény. A 2015-ben megjelent történet valódi hőse Jovan Slemil (Johann Schlemihl, Slemil János), elbeszélőnk nagyapja, afféle mindenkori kisember, aki ráadásul valahogy mindig kisebbségben él – népek, nevek, eszmék, történelmi viharok és nem túl magasröptű álmok sodrásában. Nevével ellentétben nem annyira ügyetlen, kétbalkezes, mint inkább kiszolgáltatott, alapvetően identitását kereső ember. „Egyre megy, hogy komcsi volt vagy fasiszta, az a lényeg, hogy eszelős volt”, „egy kétes hírű magyar” – summázzák a szomszédok a történet végén. Tipikus kelet-európai sors az övé, hogy ugyanabban a házban, városban – de mindig más hatalom alatt, más nyelvvel és más néven alkalmazkodva kell élni az életet. Vagyis a körülményekhez igazított (német, szerb, magyar, nacionalista, kommunista, ellenálló, kollaboráns) alkalmi – vagy inkább elvárt – identitással. Azt is mondhatnánk, Slemil maga a lúzer, aki csak kapkodja a fejét ezen a bolond élet-ringlispílen, hazák, remények, csalódások, árulások tragikomikus körhintáján.
Unokája – ugyanazon vezetéknéven – mintegy folytatja az öreg Slemil történetét, a jelen változásaiban önmagát szintén nem lelő ember. Jelképes a tevékenységük is – (éppen aktuális) címereket készítenek a hovatartozásukat demonstrálni készek számára. (Ez a fajta figura Pesten is feltűnt a háború utáni változó széljárású napokban, majd 56 őszén is: pártjelvények gyártásával…)
A történet során sokszor találunk hazai múltunkból s jelenünkből ismerős, érdekes párhuzamokat, érzékelhetjük az áthallásokat, amelyek miatt egyértelműen magyarnak, magunkénak érezzük a regényt. Ismerős a figurák tablója, a helyzetek többsége – mintha a települést is ismernénk, utcáról utcára –, ugyanakkor egyedi is. A fordulatok váratlan meglepetéseket hoznak, persze az egészben van valami „kis közép-európai abszurditás”, afféle sírós-nevetős hangulat. A stílus – ahhoz képest, hogy végig élőbeszédről van szó – letisztult, nem kívánja az elbeszélésben a hangos monológ szabálytalanságát követni, mégis megőriz valamit az elevenség vibrálásából, zizegéséből. A visszatérő motívumok, a szédítő körforgás, az önmaga farkába harapó történet egyszerre bizarr, mulatságos és szomorú, sőt: tragikus. Nagyra értékeltem Végel szövegének humorát is.
A mások (a történelem? a hatalom?) által eltékozolt életűek meséje persze nem érhet igazán jó véget. Csak ülnek az élet ringlispiljén, kívülről szemlélve jelenüket és múltjukat, s folyamatosan vágynak egy másik, igazabb, értelmesebb emberi létezésre. Amely a Föld ezen táján úgy látszik nem adatik meg nekik (nekünk) csak úgy, egyszerűen.
A könyv kiadói fülszövege
„A könyökömön jön ki, hogy mindenki Európáról papol. A múltkoriban Horváth Jani egy veszett nagy kocsival állt meg a házam előtt, és húsz darab magyar címert rendelt. A magyarok élnek-halnak a magyar címerért, tájékoztatott. Jelentőségteljesen mondta, hogy az anyaországban jó pénzért vásárolják, ott most nagyon divatos lett a címer, ott is a kovácsoltvas kerítésre hegesztik, vagy a bejárati ajtó fölé biggyesztik. Biztatott, vegyem fel a magyar állampolgárságot, magyar útlevéllel úri módon távozhatok Németországba.”
Következő cikk: Majtényi azzal viccelt, hogy azok a pártok, akiknek a vezetőit korábban támogatta Soros György, szavazzanak rá a köztársasági elnök választáson
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az összebékíthetetlen táborok
Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >