Ma Ármin, Pálma, Izidor névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A kilencvenes évek lehelete
Tényleg megváltoztak? A kilencvenes évek légköre tényleg a múlté? És Vučić jó elnöke lesz a magyaroknak? Bajtai Kornél (Szabad Magyar Szó):
Tegnap, hirtelen elhatározással ellátogattam a szabadkai zsidó temetőbe. Első alkalommal. Megható és megrázó élmény volt. A múlt század első felében elhunyt szabadkai zsidók sírkertje különleges hangulatot áraszt magából. A csodálatosan szép sírkövek, rajtuk héber és magyar írással egy régmúlt, szebb idő emlékét hordozzák. Ugyanott azonban van egy nagyobb sír is, amely az Auschwitzban és más második világháborús haláltáborokban ott veszett egykori polgártársainknak állít emléket. De számos családi sír is van, amelyeken nem tüntették fel az elhalálozás helyét, okát, csupán a sírkövekre vésett szövegek egy-egy halvány célzása és az évszám jelzi, azért kellett meghalniuk, mert zsidók voltak.
2005-ben jártam Srebrenicán, a népirtás 10. évfordulóján. Minden évben, július 11-én, a mészárlás napján összegyűlik ott több ezer vagy talán több tízezer ember, akik az ártatlanul meggyilkolt bosnyák férfiakra és fiúkra emlékeznek. Ezen a napon helyezik örök nyugalomra azokat az áldozatokat, akiket az előző év júliusa óta sikerült azonosítani. A muzulmán temetési ceremónia megrázó, mélyen megérinti az embert. A ma már 9000-hez közelítő számú áldozatot a szerb erők a környező erdőkben üldözték, szinte egyenként vadászták le őket, mint a vadállatokat és aztán jelöletlen sírokba rugdosták. Civilek voltak, nagyon sokan még gyerekek, akiknek Ratko Mladić cukrot osztogatott a vérengzés előtt. Srebrenica völgyben fekszik, a Potočariban lévő emlékhely az ég felé sóhajtja a gyászt és a szomorúságot. Ennek a több ezer embernek csak azért kellett meghalnia, mert muzulmán volt.
Minden ilyen és ehhez hasonló gaztett kapcsán az alkalmi megemlékezők, legyenek azok világi vagy egyházi személyek, elsősorban annak fontosságát hangsúlyozzák, hogy ilyesmi soha ne ismétlődhessen meg. Aztán persze megismétlődik, a világban egymást követik a szörnyű mészárlások, semmiféle visszatartó ereje nincs a korábbi gaztetteknek.
A második világháború után Németországban megtörtént a szembesülés a múlttal. Szerbiában elmaradt. Az országot azóta irányító politikusoknak vagy nem volt meg a politikai ereje, vagy meggyőződésből nem állt szándékában szembesíteni a szerbséget azzal, hogy a nevében radikális, Arkanista és más szabadcsapatok miféle gaztetteket hajtottak végre más népek ellen. Vukovár, Szarajevó, Srebrenica, Koszovó, a tömegsírok, a levadászott városlakók, a tavakból kiemelt, albán áldozatokkal teli hűtőkocsik ellenére a szerb hatalom szerint továbbra is Horvátország, Bosznia és Koszovó az, aki feszültséget gerjeszt.
Azok a politikai vezetők, akik a kilencvenes években második vonalbeliként ugyan, de ott voltak, ahol az uszítás, a fegyvercsörtetés zajlott, ahonnan a szabadcsapatokat toborozták, ahol a háborús döntések születtek, ma első vonalbeli politikai vezetők. Ők az államhatalom. Akik 2012-es hatalomra jutásuk óta hangsúlyozzák, hogy szakítottak a múlttal, ők már európai irányultságú, békepárti, toleráns politikusok, akik beismerték hibáikat.
Nézem a videó megosztón a szabadkai képviselő-testület ülésének felvételét, amelyen egy (jelenleg) haladó párti politikus látható, aki Kalmár Zsuzsának tart ideológiai oktatást.
„Képviselő asszony, van még valami vágya? Hallott róla, hogy Tito beteg, nagyon beteg, lehet, hogy meg fog halni? Úgy látszik az Önök számára megállt az idő. Meg kellene már tanulniuk, hogy a környezetükben más emberek is élnek” – mondja a szószékről, miközben tekintetéből, szavaiból süt a lenézés, a felsőbbrendűség, a szándék, hogy jól megalázza az ellenzék képviselőjét, aki nem csak magyar, de még nőnemű is. Pedig Zsuzsa csak két dolgot kifogásolt. Azt, hogy a Lifka Art mozi igazgatója beszélje a magyar nyelvet, és hogy a fentebb leírt kilencvenes éveket szimbolizáló Brana Crnčevićről neveznek el utcát egy olyan vegyes közegben, mint Palics.
Stevan Bakić felszólalásának ijesztő üzenete van: Tito régen meghalt, úgyhogy a kisebbségek ne számítsanak többé semmiféle kiemelt státusra, ez csak az „öreg” agyréme volt. Ma már más idők járnak, az erősebb kutya törvénye érvényesül. Köznyelvre fordítva: ez itt a szerbek földje, a magyaroknak hallgass a neve.
A haladó politikus személyében, a Városháza dísztermében, magyar őseink vitrázsai alatt a kilencvenes évek bűzös, vérgőzös lehelete tolult az arcunkba. Kalmár Zsuzsát, polgártársunkat, a képviselőt, a színművésznőt azért igyekeztek megalázni, mert magyar.
És én szégyellem magam amiatt, hogy a teremben ülő többi magyarnak nem volt szándéka vagy bátorsága felállni és megvédeni őt. Mert úgy látszik fontosabb a haladókkal való koalíciós viszony, Zsuzsa meg amúgy is csak „egy MM-es”.
Tényleg megváltoztak? A kilencvenes évek légköre tényleg a múlté? És Vučić jó elnöke lesz a magyaroknak?
Következő cikk: A szerb titkos riporter kitálalása után razziát tartott a rendőrség Galántán
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az összebékíthetetlen táborok
Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >