Ma Konrád, Zelmira, Anzelm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Moszuli gondolatok
„Rühes vadállatok, patkányok, férgek...” Felfogjuk-e ezen szavak valódi súlyát? Rájövünk-e, hogy ezek a regiszterek alig különböznek attól a gyűlölettől, amelyet az emlegetett országokban az egyébként méltán elítélhető iszlamista szélsőségesek használnak ellenségeikkel szemben? VP (Második Nyilvánosság):
Még valamikor 2015-ben a MNY-n egy kommentelő azt írta: miért kell, hogy ezen emberek problémája Magyarkanizsa problémája is legyen? Akkor és azóta sem könnyű erre választ adni, de az kétségtelen, hogy a mai világban egy akár több ezer kilométerre ledobott bomba (vagy egy alattomos és elhúzódó környezeti katasztrófa!) a mi otthonunk számára is következményekkel járhat, legyenek ezek gazdasági hatások, a kertek alatt elvonuló menedékkeresők, vagy csak a közhangulat romlása. Vannak tehát olyan tényezők, amelyek jól látszanak, és még csak fantáziálni sem kell közben.
Aztán még egy dolgot érdemes megfontolni, amely szintén megkerülhetetlen gránittömbként magasodik elénk: Irak egy olyan ország, amely – Afganisztánhoz hasonlóan – nagyjából 1980 óta kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan háborúban áll. Szerbia és térsége 10 évnyi háború után is olyan tátongó sebeket visel, amelyek gyógyulása még évtizedekig fog tartani. Nehéz akár megközelítőleg is megérteni, hogy mi lehet a helyzet egy olyan országban, ahol ez a folyamat – nem kevés nyugati, így pl. lengyel, magyar vagy szlovák katonai hozzájárulással is – már lassan 40 éve állandóan szétszántja a társadalmat... (Érdemes itt abba is belegondolni, hogy mennyire cinikusak azok az érvek, amelyek az „előzmények hiányáról” szólnak.) Mondhatnánk, hogy Szíria kivétel: ott viszont a konfliktus rövid időn belül olyannyira magas hőfokot és bonyolultságot ért el, hogy pusztításban „méltán” csatlakozhat az előző példák sorához...
Ghaith Abdul-Ahad, a The Guardian riportere nagyon érzékeny riportfilmet készített a most is folyó moszuli ostromról. Habár azóta az iraki hadsereg és rendőrség elfoglalta a Tigris menti város teljes keleti felét, a harcok jó része még hátra van. A kritikus szem felróhatja az újságírónak, hogy túl sok a szinkron az iraki katonák részéről, de azt már kevésbé, hogy mennyi autentikus képsor szerepel a civilek életéről és véleményéről. És az utcák sarkaiban is megbújó kísérteties hangulatról. A válság sújtotta országokból többszörösen is szűrni érdemes a híreket, egy pillanatra sem szabad abbahagynunk a tamáskodást, de azért lassan-lassan néhány hónap alatt kialakulhat egy széles körű benyomás az egészről. Az általános állapotot egyébként szerintem jól ragadja meg Ghaith, amikor a riport végén azt mondja: „Nem hiszem, hogy a béke könnyen fog megérkezni. Nem a terület felszabadításáról, nem az ISIS elfogásáról és legyőzéséről van szó, hanem arról, hogy mennyi gyűlölet létezik a társadalomban”. Mint mondja, sokkal kevesebb reménnyel hagyja el a várost, mint amennyivel megérkezett.
A konfliktusok eredetének és mindennapi következményeinek a figyelmen kívül hagyása mellett a gyűlölet táplálásában mi sem állunk rosszul... Az elmúlt hónapokban az irreguláris migránsok és menedékkeresők elleni ellenszenv eddig nem látott magasságokba hágott magyar, szerb és horvát kommentekben, vagy akár köznapi beszélgetésekben is. „Rühes vadállatok, patkányok, férgek...” Felfogjuk-e ezen szavak valódi súlyát? Rájövünk-e, hogy ezek a regiszterek alig különböznek attól a gyűlölettől, amelyet az emlegetett országokban az egyébként méltán elítélhető iszlamista szélsőségesek használnak ellenségeikkel szemben? Vagy attól a fasiszta szótártól, amely őrületes vérszomjjal keresett és talált elpusztítandó célpontokat a múlt század harmincas és negyvenes éveiben... Egyáltalán ki látott már olyat, hogy a gyűlölet bármit is ténylegesen megold a világban? Tévedés ne essék: ne "őket" okoljuk, ezt a gyűlöletet "mi" keltjük és tápláljuk, és szinte már készen emeljük le a stelázsiról, számos etnikum ellen használjuk és használtuk már a jelenben és múltban egyaránt. Ghaithoz hasonlóan én is úgy látom, csak a folyamatok nyugati oldaláról, hogy a remény apad, az ódium pedig egyre csak nő. Hol lesz a végállomás?
Következő cikk: XIII. Lajos és Đoković
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Közpénzből finanszírozott pártpropaganda működik
A vajdasági magyar közösségnek nem propagandára, hanem tisztességes tájékoztatásra és igaz szóra van szüksége. Nem pártközlönyökre, >
Talán születik valami alternatíva
Orbán Viktor legalább elismerte a vereséget, a VMSZ amely erőteljesen részt vett a Fidesz-kampányban, a vereséget >
Magyar Péter a vajdasági magyarok előtt vizsgázik
Egy esetleges Magyar–Pásztor megállapodás sok vajdasági magyar számára súlyos csalódást jelentene. Nemcsak a VMSZ múltja miatt, >
Megalakult a Vajdasági Magyar Újrakezdés
A VMÚj a jövőben aktívan részt kíván venni a vajdasági magyarság közéletében, politikájának és kultúrájának alakításában >
A riporter
A riporter nem állít csapdát, nem aláz, nem büntet, nem leckéztet, nem áll bosszút, nem vallat, >
Megint szép lett
Kellett ez a néhány nap, hogy feldolgozzam azt, ami Magyarországon történt időszámításunk után 2026-ban. Nehéz pontos, >
És most hogyan tovább?
Most ugyan a Fidesszel egy szörnyrendszer light bukott meg, de Magyar Péter kormánya nagyon megnehezítené saját >
Csapdahelyzet a VMSZ számára
Ezek a kizárólagos mondatok az egész vajdasági magyar közösség üzenetét tolmácsolták és szembeállították a határon túli >
VMDK: Stop a politikai erőszaknak!
A megfélemlítés eszközei nem válhatnak a politikai küzdelem részévé! Követeljük a rendőrségtől és az illetékes hatóságoktól >
Végre
Megtörtént a felszabadulás, forradalom zajlik, a rendszer végre megváltozhat. Magyar Péter történelmi érdeme, hogy elindította a >
Radics Viktória: Pásztor és társai a csatlósok közé tartoznak, tehát cinkosok és bűnrészesek
Magyar Péter karakán, szavatartó politikusnak látszik, aki nem legyint elnézően a Fidesz bandavezéreinek és csatlósainak bűneire >
A VMSZ POLITIKAI ÉS ERKÖLCSI BUKÁSA
Pásztor Bálintnak és politikai körének vállalnia kellene a felelősséget, és távoznia a közéletből. Ha ezt nem >