Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Nyelvében él ám a dunaszerdahelyi magyar is!
Kevesebb, sőt, semennyi teátrális szenvedés, ellenségkeresés, melldöngető magyarkodás, másokra mutogatás, hanem csak a munka! Barak László (Paraméter):
Az a tény, hogy a dunaszerdahelyi városháza, illetve az önkormányzat csak tessék-lássék kommunikál magyar nyelven a lakossággal, politikailag korrekt kifejezéssel szólva: bűnös hanyagság. Akik viszont mellőzik a politikai korrektség szűrőjét, elítélendő disznóságnak minősíthetik. A legvérmesebb nemzetmentő bohócok pedig hétköznapi nemzetárulásnak…
Ezzel együtt a dunaszerdahelyi városháza és az önkormányzat vezetői, a Magyar Koalíció Közösség Pártja önkormányzati képviselőivel együtt, a legmélyebben hívő nemzeti harcosok szerepében szoktak tetszelegni. Kiváltképpen a magyar nemzeti ünnepeken, amikor ott lehet pöffeszkedni a magyar vonatkozású emléktáblák, emlékművek, kopjafák, turulok tövében és ájuldozni a fogalmatlan süketelések közepette. Nem beszélve a kizárólag nemzeti rongyrázás céljából verbuvált „konferenciákról”, „nagygyűlésekről”, petíciózásokról, a székelyek zászlaja előtti ájtatoskodásokról, no és természetesen a DAC-stadion lelátóin zajló nemzeti imádkozásról... Március idusán meg általában akkora kokárdák alatt roskadoznak, hogy majd hasra esnek bennük a magyarságukkal tüntető úrhölgyek és urak.
No és az sem semmi, hogy mekkora jelképes tiltakozó tábortüzeket képesek rakni és éjjel-nappal táplálni azokat pld. a vasúti kétnyelvűség hiánya miatt. A „felvidéki” magyarság bűnös elhanyagolásával, annak tudatos asszimilálásával, „százezer felvidéki magyar” eltüntetésével vádolva politikai ellenfeleiket. Többek között azért, mert még nem kommunikál velünk magyarul a szlovák vasúttársaság...
Nyugodjon le mindenki, eszemben sincs mindezért magyarul beszélő szlovákoknak minősíteni a dunaszerdahelyi városháza csinovnyikjait, a polgármester urat meg a sleppjében sütkérező akárkiket. Arra igyekszem utalni csupán, hogy mit várnak a napi megélhetésért küzdő közemberektől, a néptől nevezetesen, ha ők maguk nem mutatnak példát az anyanyelv használatában? Miközben az égvilágon senki nem tiltja, sőt, törvény szavatolja azt. Évtizedek óta nyomon követhető vonatkozó mulasztásaik miatt ezért – mert bizonyíthatóan a rendszerváltástól számított dunaszerdahelyi Pázmány-érában is ugyanilyen silány volt a hivatali anyanyelvhasználat helyzete! – nekik illene leginkább kussolniuk! Főként, ha bármilyen fórumon szóba kerül a szlovákiai magyarok elszlovákosodásának problematikája, az anyanyelv használatának hivatalos akadályoztatása, a magyar oktatási intézményekben tanulók létszámának folyamatos csökkenése, a magyar nyelv konyhanyelvvé silányulásának ténye Szlovákiában (is).
Mi lenne mégis a megoldás? Kevesebb, sőt, semennyi teátrális szenvedés, ellenségkeresés, melldöngető magyarkodás, másokra mutogatás, hanem csak a munka! És mindenek fölött könyörtelen következetesség. Akkor is, ha esetleg több pénzbe kerül a kétnyelvű kommunikáció: az önkormányzati ülésekre beterjesztett anyagok, a városi rendeletek, hirdetmények, a városi honlap kétnyelvűsítése. Azzal a tudattal, hogy mindez nem csak a jelennek fontos. Sokkal fontosabb a jövőnek. Mert be kell látni, kizárólag az efféle ügyeken múlik, hogy egyáltalán lesz-e abból a jövőből valami!
Van miből spórolni a több munkára. Tessék csak összeszámolni például az önfényező propagandára költött pénzeket...
Még valami: Talán elgondolkodhatnának az önkormányzatok mindezen országos szinten, azaz Szlovákia-szerte. Mert Kazinczy után szabadon: nyelvében él ám a szlovákiai magyar is!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az összebékíthetetlen táborok
Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >