Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Vörösmartyus vigili oculo tenendus
Tamás Gáspár Miklós
Reakciós, ellenforradalmi korszakban ne legyen József Attila utca és Petőfi Sándor utca és Kassák Lajos utca. És semmi efféle. (Petőfi Sándor neve a helyén van mint a PECSA alkatrésze. Jó helyen.) Tamás Gáspár Miklós (Litera):
„Vörösmartyus vigili oculo tenendus” – írta a bécsi államrendőrség a helytartótanácsnak, Vörösmartyt éber szemmel kell figyelni, olvasom holmi porlepte tanulmányban (a méltatlanul elfelejtett Bóka László írta egyébként). Erre Mérey Sándor helytartótanácsos „buzgón jelenti”, hogy: „In Pest, wo Wörösmarty [sic] under den thätigen Mitgliedern der Gelehrten Gesellschaft [a Magyar Tudományos Akadémiáról van szó] hauset, verdopple ich unter einem die erforderliche Aufmerksamkeit” – azaz megkettőzi az elvárható és elvégezhető figyelmet vagy inkább: figyelést.
Ma itt nem kell figyelni senkit, mert egyfelől minden teljesen nyilvánvaló, másfelől meg senki nem konspirál, minden szépen csörgedezik a maga medrében, savanykás, kelletlen verseket olvasunk, legföljebb annyi: mintha őszintébben folynék a szó a női szexualitásról; amint másfél évszázaddal ezelőtt egyet-mást végre bevallott a bohém és a dandy a férfiúi erről-arról, most hát elérkezett az ideje, hogy egyebeket is megénekeljenek a poéták, akik persze továbbra is dallanak, mi a fenét csináljanak különben.
A ringó keblek után most immáron sanzonra érett a… – de hát tudja ezt a fogyatkozó számú irodalmi lapok pár olvasója, aki talán ebbe a causerie-be, csevelybe is belenéz (és talán azt is tudja, hogy a „csevely”-t, akár az émelyt, ly-nal írjuk, nem j-vel).
A kartoték, „mely jogom sérti meg”, elavult. Digitalizálták. S bár továbbra is „[s]zámon tarthatják, mit telefonoztam,/s mikor, miért, kinek”, nem nagyon van mit számon tartani. Bár biztos megteszik, irreleváns. A „verdoppelte Aufmerksamkeit”, habár nyilván megvan, értelmetlen.
József Attila utca most is van Budapesten, a régi Lipótvárost választja el a Belvárostól. Korábban Fürdő utcának hívták, aztán Gróf Tisza István utcának. (Kolozsváron is van vagy volt Fürdő utca, később Pavlov utca, jelenleg Iuliu Hossu görögkatolikus püspökről van elnevezve.)
A József Attila utca mai helyzete tarthatatlan.
A budapesti Kossuth (!) téren Kossuth szelleme és öröksége két nagy ellenfelének, gróf Andrássy Gyulának és gróf Tisza Istvánnak az újraöntött, pocsék szobra áll (megint), József Attila (rossz) szobrát, háttal a térnek meg a nevetséges Országháznak, kiakolbólították a Duna-partra. Háttal. Majdnem szellemes.
De mit keres József Attila neve utcaföliraton, Tisza István országában?
Már nincs Beszélő, Holmi, 2000, BUKSZ, Esély, Lettre stb. – a megvetett és elátkozott 1989 folyóiratai megszűntek, ilyen-olyan-amolyan okokból –, halk sóhaj se hallatszik utánuk. A Nyugat és a Huszadik Század nagy tradíciója most ért végképp véget. József Attila oda se fért be már – még oda se –, hiszen kommunista volt az istenadta, ráadásul heterodox kommunista („…szólj ügyészedre, ki ne tépje a tollamat”, kérte szegény a hazájától), akárcsak Kassák, aki másképp. Saját lapja, a Szép Szó is mást mondott, mint ő. A szociáldemokrácia folyóirata, a Szocializmus antibolsevista, ám baloldali polémiát várt tőle, meg is kapta, de… Aztán, tudjuk, meglelte hazáját, s hibátlanul írták a sírjára nevét, amikor mélységes mélyre eltemette, aki eltemette, mert eltemette (és nem „ha”), és a Gelehrte Gesellschaft szépen kiadta, és a filológia mindent föltárt művének nyomorúságos recepciójáról és szégyenletes hatástörténetéről, s az utókor fantáziált a fiatalasszonyról, akit osztálya elragadott tőle, és lakótelepet és „művelődési központot” és egyetemet és iskolákat neveztek el róla. Evvel jelezte – talán akaratlanul – a reálszoc, hogy mi is kellett volna hogy legyen, ha lett és lehetett volna, ami lehetetlennek bizonyult.
Elvégre még Kassák Múzeum is van – az egyik legbizarrabb szóösszetétel, aminővel valaha találkoztam.
Kassák! Múzeum!
Végül is miért ne? Egész jó hely amúgy, remek hely. Kassák a későbarokk kastélyban, a harmadik Tisza-korszakban, nem is önmagának, hanem a megboldogult „haladó hagyomány”-nak az emlékműve. BAUHAUS valami barkácsáruháznak vagy mi a francnak a neve.
Az Andrássy úton is ki van írva, hogy „avant-garde”. A TagHeuer nevezetű méregdrága luxusóraboltra.
Egy szó, mint száz, föl kell kérni Áder János államelnököt (Fidesz), Orbán Viktor miniszterelnököt (Fidesz), Tarlós István budapesti főpolgármestert (Fidesz), Szentgyörgyvölgyi Péter V. kerületi polgármestert (Fidesz), Rogán Antalt, az V. kerület országgyűlési képviselőjét (Fidesz), hogy kereszteljék vissza a József Attila utcát Gróf Tisza István utcára. Tisza Istvánnak, miután dominálta a századfordulót, két posztumusz győzelme volt. Ő győzött a Horthy-Teleki-Bethlen korszakban, és ő győzött itt megint az 1990-es években. Nem stíluskérdésekről van itt szó – bár amiket a nemes gróf írt „Rusticus”, azaz „falusi” (!) álnéven a Magyar Figyelő című lapjában a „modernekről”, ma is olvashatjuk, kevésbé választékosan és előkelően, a „politikai korrektségről” vagy a „kulturális marxizmusról” (ennek forrását lásd Martin Jay tanulmányában, először: Salmagundi 168/9, 2011, most itt. Köszönet A. I. barátomnak) vagy a „globális háttérhatalomról” –, hanem tartalmiakról. De a művészet és a forradalom és a nonkonformizmus elleni olthatatlan ellenszenv a régi. Reakciós, ellenforradalmi korszakban ne legyen József Attila utca és Petőfi Sándor utca és Kassák Lajos utca. És semmi efféle. (Petőfi Sándor neve a helyén van mint a PECSA alkatrésze. Jó helyen.)
A kor szellemének az apródfrizurás lakberendező műakadémiája felel meg. „Vörösmartyus vigili oculo tenendus” – ugyan. Vörösmartiuszt el kell felejteni, mert ő még kétségbeesett a forradalom bukásán, akkor szerinte – ostoba, nosztalgikus nyafogás, recsegnék ma honunk vezető közírászai – tél volt és csend és hó és halál. Ugyan kérem. A föld megőszült. Hangzatos, populista frázis.
Népszerűsködés.
Vörösmarty hófehér, jégvirágos, dércsípte gyászából csak annyit szűr le a kései ítész, hogy á, Vörösmarty is csak ógott-mógott.
A művészetek meg a filozófia meg a szellemtudományok: ezek „posztmodern, polkorrekt bölcsészlányok” divathóbortjai, a balglobalizmus balekjainak kozmopolitikája. „Idegenmajmolás” – írta a Magyar Figyelő. Immár nem az államrendőrség és a helytartótanács elől húzódnak az underground katakombáiba, hanem a kertévék meg a vizuális-verbális FB-pogromok elől.
Vannak, akik még Tandorit olvassák. El vannak avulva.
Töröljék már le végre a magyar irodalom nyomait a pesti házakról. Irodalom helyett már nem olvasott írók, nem nézett festők szerelmeiről szóló bestsellereket lehet olvasni (következnek a nem hallgatott zenészek), kiderül, amit mindig sejtettetek: az egész mögött nem áll semmi más, csak boldogtalan lúzerok szexuálpatológiája.
Szabadság nincs, csak szabi, szabin meg meggyőződhettek róla, olvasván a Balcsin nagyjaink házasságtöréseiről, hogy nagy marhaság az egész.
Ehhöz már nem kell fokozott éberség, kettőzött figyelés a hatóság részéről. A közvélemény elől kell elrejteni a titkainkat.
Következő cikk: Nincs ok bizakodásra: Mátyás királyhoz hasonlította magát Orbán - és nem viccelt
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >
Az Akadémia győzött!
Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >
A kormányhű celebek országa
A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >
„Mikor korlátozható a szabadság?”
A VMTT közösségi oldalán az utolsó bejegyzés négy évvel ezelőtti, a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken >
„Előrelépés a kisebbségi jogérvényesítés útján”?
A cikkből nem tudjuk meg, hogy melyek azok a jogok, amelyeket „részlegesen” az MNT-re ruháztak, de >
Erkölcs(telenség)
Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >
Erkölcs(telenség)
A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >
Erkölcs(telenség)
A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >