Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Mert a tündérek olyan lények, legalábbis az én írásomban, akik nem tűrik a háborúságot, nem tűrik a durvaságot, és azzal, hogy az emberek durvák, egymást irtják, háborúznak, ez annyira hat a tündérekre, hogy szinte láthatatlanná válnak. F. Cirkl Zsuzsa (Vajdaság Ma):

Kellemes késő-őszi napsütésben, a Ferenc-csatorna zombori partján sétálva beszélgettünk a mélyen elgondolkodtató prózakötetek, a Silentium Album, a Pokolkerék, a Fabella Domi és az idén, a zEtna Vulkáni Helikon sorozatának 33. köteteként napvilágot látott A Kruspér-udvar angyalai című könyv szerzőjével, Vasagyi Máriával.

A prózakötetből megtudhatjuk, hogy a zombori Kruspér ház udvarán angyalokkal, a csatornaparton pedig tündérekkel találkozhatunk, de említést kap a könyvben a Totenstrasse, vagyis a Szent Rókus utca, amely, a zomboriak számára köztudott, a temetőhöz vezet. Vasagyi Mária legújabb prózakötete mindezeket a helyszíneket megeleveníti. Vajon milyen szándékkal?

-        Tulajdonképpen az írónak konkrét szándékai nincsenek, hanem elkezd írni. Valami fölkelti a figyelmét, az emlékeiben kutat és olyankor elkezd írni. Természetes, hogy az első, ami eszébe jut, a környezete, ahol született, és ez a Totenstrasse, vagy Mrtvački sokak, a temető felé vezető utca, ahol a szülőházam van, és utána persze az egész város. Nem azért, mert nagyon a szívemhez nőtt, mert azt tudjuk, hogy világszerte sokkal szebb és kellemesebb városok vannak, valami mégis ideköt, nem tudnám megmondani, hogy mi, és ezek a helyek, amelyek a könyvemben megjelennek egy kicsit kultikus helyeknek nevezhetők.

Köztük a Kruspér-ház is?

-        A Kruspér-ház a levéltárnak az épülete, és az udvar, ami hozzá tartozik, a Kruspér-udvar nagyon érdekes hely, mert tulajdonképpen a város történelmi magva. Itt volt valamikor a Czoboroknak a vára, de engem ebben a könyvben nem ez érdekelt, az előző könyvekben erről már írtam, viszont az, hogy ott mi történt, azokban a műtermekben, amelyek az udvarban húzódnak, az inkább érdekelt, és különösen egy műterem, amely a férjemnek a műterme volt, ahol ő alkotott, aki lelki társam is volt, és én neki lelki társa. Ott beszéltük meg a művészetről a legérdekesebb mondanivalókat, gondolatainkat megosztottuk, és ott született az egyik novella, a címadó, de tulajdonképpen az ő műterme adta azt a gondolatot is, hogy a Víd-et megírjam, nem is annyira a műterme, hanem az ő személye, róla mintáztam meg a Vídet, az utolsó novellát. Ez a könyv-összeállítás úgy adódott, hogy az első novella a középkorban játszódik, amikor a keresztes lovagok hazaérnek Franciaországba, és kapnak egy területet, mivel jól harcoltak, de magukkal hurcoltak egy jeruzsálemi követ, amit onnan elloptak, mert szabad volt a lopás, a préda. Hazahozták egy titkosírással, amit soha se tudtak megfejteni, de ez a hatalmas kő, amit végigvonszoltak Európán, ez lett az ő otthonuknak az alapja, erre építkeztek, akik ott megvetették a lábukat. Az utolsóban pedig ismét ott egy hatalmas kő, egészen más szándékkal hozatta a művész, rendelte meg messzi szigetről, kőfejtőből, és ez azért adatott meg neki, hogy egy bizonyos személynek, aki akkor nagyon nagy ember volt és nagyra tartották az egész világban is, annak a szobrát kifaragja. De ennek a szobrásznak eszébe jutott a múlt, mindig-mindig egyet faragott, egy más alakot faragott ki, Lenint, Sztálint, Hitlert, mindenféle negatív figurákat a múltból és végül szétfaragta az egészet és a nagy szoborból, amit a főtérre óhajtott a város tenni, nem lett semmi. Nos, amíg ő ezt faragta az angyal, Dániel vagy Mihály arkangyal, azt nem tudni, hogy melyik, akit a Szentháromság plébániaépület homlokzatán levő Napórára festettek meg és aki az időt mutatja a mutatóval, be-beröppent és bekukkantott a műterembe, aminek nem volt kijárata, mert befalaztatta magát a művész, és csak egy nyílást hagyott, ahol kiadta a törmeléket és bevette magának az élelmet. Ott be-benézett az angyal, ami azt jelentette, hogy a művész hamarosan el is fog távozni ezzel az angyallal. De ennek az angyalnak más funkciója is van ebben az írásban, mert az köztudott, hogy Zomborban, az úgynevezett Láncokban, a Napóra alatt voltak a kivégzések a háború alatt is, és a partizánok is ott végezték ki az embereket. Amikor ezek a kivégzések folytak, hogy-hogy nem, jelen volt ez a művész fiatal gyerekként, és erre is visszaemlékezik, amíg ott faragcsál, illetve igyekszik megmunkálni azt a hatalmas, hófehér márványtömböt, és úgy emlékszik vissza, hogy amikor ott álltak a kivégzendők, akiket halálra ítéltek, eltűnt az angyal onnan és az óra mutatója is, csak az árnyéka forgott egy-egy órát, ameddig ott álltak ezek a szerencsétlen emberek.

Az angyalok mellett tündérek is feltűnnek a könyvben, amely drámai történeteket is tartalmaz. Tulajdonképpen a tündérek története is nagyon drámai. A tündérek elméletileg most is itt vannak körülöttünk a csatorna zöld növényzetében. Hol keressük őket, ha találkozni akarunk velük?

Ők már olyan nagyon picik, hogy nem láthatók, mert amikor még ezt a várost építeni kezdték a mocsárvilágban, akkor ember nagyságúak voltak, de azóta annyit sanyargattattak az emberek által, hogy körömnyire zsugorodtak, és azóta annyi háború volt a világon, hogy egészen láthatatlanná váltak. Mert a tündérek olyan lények, legalábbis az én írásomban, akik nem tűrik a háborúságot, nem tűrik a durvaságot, és azzal, hogy az emberek durvák, egymást irtják, háborúznak, ez annyira hat a tündérekre, hogy szinte láthatatlanná válnak. Kicsiny koromban mi hittünk abban, hogy a virágokban tündérek laknak. Sokáig lestük a virágokat, persze nem tűntek föl, nem jöttek elő. Anyám is azzal riogatott a kertben, hogy rá ne lépjek a salátára, vagy a növényzetre, mert az fáj a tündéreknek, akik ott laknak. Nos, talán ennek kapcsán jutott eszembe ez a történet. A tündéreknek a gondolataiban tükröződnek az emberek a galádságukkal, a visszáságukkal, az otrombaságukkal és a szerencsétlenségeikkel, annak ellenére, hogy a tündérek nagyon szeretnének emberré válni, és itt-ott sikerül is nekik. Nos, a tündérek az én történetemben az Úz folyóban laktak, de a Dunában laktak régebben, hellyel-közzel még ott is találhatók, de inkább a Duna holt ágaiban, így az Úz folyóban, ami a Mosztongának felel meg, vagy Masztangnak, Sáringnak vagy Sáringának. Így kerültek a mai Zombor területére, és ott történnek ezek az esetek.

Az írói fantáziának e sokszínű csapongása alátámasztja-e az a manapság elterjedt véleményt, hogy írni egy nagy játék, egy nagy szórakozás?

Nem játék! Sőt, egy nagyon komoly dolog. A művészet nagyon komoly dolog, még ha szórakoztató, akkor is. Úgy gondolom, az én könyveim nem szórakoztató könyvek, ezt aláhúzom, és nem is a célból keletkeztek. A művész az életét adja arra, amit csinál, legyen az egy jó rockénekes, de persze nem olyan, aki éppen csak úgy énekel, legyen az egy szobrász, építész, festő, vagy író, az életét adja és azt is mondják, hogy vérrel írja a műveit. Ebben nincs játék!

De végül is utána angyallá válhat…

Már aki, nem mindenki válhat angyallá, de nem is az a cél. A művész maga sem tudja miért, de megírja és az emberek elé tárja azt, amit magában hordoz. Valójában a művész kitárulkozik.

Az irodalmi szájhagyomány szerint egyik nyugatos írónk (többük nevéhez is kötik a történetet, ezért senkit nem neveznék meg) egy iskolai író-olvasó találkozó alkalmával szorult helyzetbe került, ugyanis a magyartanárnő, aki felkészítette a diákokat az alkalomra, meg szerette volna csillogtatni tanítványai tudását azzal, hogy elmondják, az író milyen szándékkal írta a művet, amelyről szó volt. Miután a gyerekek kifejtették véleményüket, valószínűleg azt, ami az irodalomkönyvekben olvasható, az író nemes egyszerűséggel kijelentette, semmiféle célja nem volt azzal, hogy megírta művét, csak egy belső hang késztetésére tette, amit tett. Valóban így alkot az író, belső hang készteti?

Gondolom, hogy nem minden író, de van, aki így, én például így. Valami megragadja a figyelmemet, vagy valami előjön a múltból. Például a Pokolkereket úgy sikerült elkezdenem, hogy ifjú koromban a csatornán a fahídnál fürödtünk és csontvázakat húztunk ki a sárgaföldből, és nem tudtuk, hogy kinek a maradványai. Később kötöttem össze, hogy ezek a csatornaépítők lehettek, akiket hevenyészve temettek el, közben itt szörnyet haltak a taposókerékről lezuhanva. Aztán hallottam erről a taposókerékről, és minden munkámat félretéve elkezdtem a regényt írni. Nem volt olyan célom, hogy ezzel valakiket oktassak vagy, hogy leírjam, miként történt az építkezés, milyen nagy egység volt itt, vagy szeretet. Nem, ezek az emberek, akik a csatornát építették nagyrészt politikai foglyok voltak, tehát ez egy Gulág volt. Semmiféle szándékom nem volt, csak írtam.

 

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A VMSZ SZÉGYENPÁRT

A junior pártelnök nem a magyar közösség, hanem csak a saját és pártja szűk elitjének az >

Barbárság vagy demokrácia?

„Donald Trump – írta Fukuyama - legutóbbi lépései Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban letaglózóak voltak. A nyugati >

A VMSZ is engedelmesen tűrte, hogy a „puccsisták” közé sorolják

Ebben a zűrzavaros helyzetben külön figyelmet érdemel David Atlagić kormánypárti képviselő felszólalása. Kitért az 2000 október >

Egy országot elveszejteni

A megszabadulás tőle régóta elsőrendű erkölcsi és nemzeti egzisztenciális kérdés volt, a friss fejlemények fényében pedig >

ÚJVIDÉK: „A DEMOKRÁCIA HALÁLA”

Az újvidéki polgármester (Miloš Vučević bukott kormányfő meghosszabbított keze) antidemokratikus módon való megválasztásával a SZHP és >

Remek, nagyon remek fiúk a fogyatkozó magyarok

Szerbiának többé nincs oka aggódni. A vajdasági magyarok lélekszáma 2011 és 2022 között 70 ezerrel csökkent, >

Az egyetemisták a jelenlegi „apolitikus” programmal elmentek a falig

Az egyetemisták mindeddig nem foglalkoztak a civilszervezetek elleni hajszával, továbbra is távol tartják magukat a „pártpolitikától” >

Az MNT alapítású sajtót fel kell szabadítani!

A Magyar Szónak a szakmaiságot, sokszínűséget és pluralizmust mellőző, a tájékoztatási jogot sértő lapszerkesztéséhez (szándékos) politikailag >

Egyre jobban aggódok Boszniáért

Mikor robbannak az ellentétek?  Miután a bosznia-hercegovinai bíróság egy év börtönre ítélte, valamint hat évre eltiltotta a >

Ki a képmutató?

Az ellenzéki magyar politikus újvidéki megjelenésében Vicsek a VMSZ politikai ellenfelét látja, nem is alaptalanul, aki >

A Nagy Átrendezési Zűrzavar

Az átrendeződési nagy pókerjáték tanújaként azzal a gyanúval élek, hogy a „játék” végét még azok a >

Ébresztő, vajdasági magyarok!

Kovács Elvira cinikusan megjátssza, hogy 20 év politikai tapasztalat után sem látja, a Vučić-Dačić-Pásztor rendszernek annyi. >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |