Ma Olivér névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Adósság
Burányi Nándor
Nemcsak azért, mert ilyenkor év végén, év elején megpróbál számot vetni az ember, s újra meg újra szembe kell nézni a mulasztásaival, s nemegyszer be kell látnia, hogy a tavalyi, azelőtti vagy az évek óta már többször konstatált adósságát megint nem sikerült törlesztenie. S mert bánt ez, nyugtalanít (hogy ne mondjam) lelkifurdalást érzek miatta, már ezért is, de nemcsak ezért kell most újra írnom Szombathelyi Ferencről, a honvédvezérkar egykori főnökéről. Akit a budapesti népbíróság a háború után annak a szörnyű katasztrófának a bekövetkeztéért is felelősségre vont, amit a Don-kanyarban szenvedett el a magyar hadsereg (szó szerint belefagyva a rettenetes hideg télbe), s amely a szovjet hadsereg 1942. január 12-i támadásával kezdődött.
Többször írtam már Szombathelyi Ferencről, az igazságérzetem tiltakozott a budapesti, s a későbbi újvidéki ítélet ellen, elsősorban azokról a legsúlyosabb vádpontokról írtam, amelyeket évtizedekkel később, a társadalmi, politikai változások eredményeként már indulatoktól mentesen, tárgyilagosabban lehetett vizsgálni.
A 2. magyar hadsereg Don-kanyari katasztrófájával kapcsolatos felelősség megítéléséhez mindenképpen ismerni kell Szombathelyinek az 1942. április 11-én kiadott parancsát, eszerint „a vezetők és a csapatok kiképzése nem azt a célt szolgálja, hogy hősi halottakat produkáljanak. A harc célja a győzelem, ami természetesen – sajnos – áldozat nélkül nemigen érhető el. De arra kell minden pk.-nak törekednie, hogy minél kevesebb áldozattal, minél nagyobb sikert vívjanak ki. Ez a szakszerű és helyes vezetés, és ezért képezték ki a vezetőket vezetőkké. A drága magyar vérrel takarékoskodni kell, ezt minden magyar pk.-nak kötelességévé teszem.”
Közben sikerült beszélgetnem az újvidéki népbíróság, az 1946-os tárgyalást levezető tanács elnökével.
Az újabb ismeretek birtokában még inkább szükségét éreztem az (általam feltételezett) igazság megfogalmazásának. Idestova húsz éve lesz, hogy megírtam A vezérezredes utolsó levele című kisregényemet. Nem lehet úgy élni, hogy tisztán látsz egy rettenetes igazságtalanságot, s mintha semmi közöd se lenne hozzá, nem akarod tudomásul venni. Annak rendje módja szerint átadtam a kiadónak, a szerkesztő pedig kiadta recenzióra. Mindkét értékelés rendkívül pozitív volt, mindkettő ajánlotta a könyv kiadását. Csak egy pár gondolat az egyikből: „Burány Nándor regénye megrázó írás. Megrázó és bátor. Tudom, hogy a bátorság nem esztétikai kategória, hanem erkölcsi, de ebben az esetben az erkölcs esztétikai jelentőséget kap… Mi, akik átéltük, végignéztük, ami 1941 és 1945/46 között történt ezeken a mi térségeinken, nagyon jól tudjuk, milyen kaotikus állapotok uralkodtak itt. Ilyen kaotikus állapotban történhetett meg, ami megtörtént Szombathelyi Ferenccel, de sok száz vagy akár sok ezer magyarral és nem magyarral. És Burány Nándor épp ezt a sorsot, egy ilyen sorsot választott ki – … –, hogy ennek a térségnek az emberéről, emberi sorsáról írjon…” Majd később: „Burány Nándor művészete abban is megnyilatkozik, hogy megfelelő formát talált Szombathelyi sorsának kifejezésére, vergődésének, börtöncellabeli önmarcangolásának megjelenítésére, miközben a magyar politika, a magyar hadvezetés jellegzetességeit is sikerült éreztetnie. Nem kevésbé dicséretre méltó erénye ennek a kisregénynek – persze inkább szerzőjének, az a visszafogottság…” Végül: „Nem véd és nem támad. Olyan regény ez, amely már régen nagyon kell nekünk.”
1997 márciusában írta e sorokat Tomán László, Juhász Géza, a másik recenzens ugyancsak fontosnak tartotta kiadását. A Forum kiadó ezután a Szabadkán székelő, a pénzekről döntő alkuratórium elé tárta a kéziratot a véleményekkel együtt. Később a testület egyik tagja mesélte, hogy a mindenható elnök „ez nem prioritás” megjegyzéssel átlépett rajta, kisöpörte a Forum kiadói tervéből. Az elnök akkor nem is sejtette, mennyire jellemezte önmagát. A regény mindenekelőtt az emberi helytállásról szól. Érthető, hogy az elnök számára ez nem volt prioritás. Hiszen – bizonyította – mi sem áll távolabb tőle, mint az emberi helytállás. Aminek a hiányát, hiányának következményeit ma is nagyon érezzük.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >