Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A néma kisebbség
Végel László
Leállítja, illetve csökkenti-e az elvándorlást az 50 milliárd? Az 50 milliárdnyi támogatás sikerének ez az egyetlen kritériuma, és nem az, hogy néhány tucat gazdag határon túli magyar jobban érezze magát. Végel László (Népszabadság):
Melyik elnökjelölt lenne jobb a világ számára, Hillary Clinton vagy Donald Trump? Ezt a kérdést tette fel olvasóinak az újvidéki Vajdaság Ma portál szerkesztősége. Nem kis meglepetésre a válaszadók többsége Donald Trumpot jelölte meg. Röviddel a szavazás lezárása után groteszk helyzet alakult ki, ugyanis Joe Biden amerikai alelnök belgrádi látogatásakor a Szerb Radikális Párt tüntetést rendezett, melyen Vojislav Šešelj pártelnök kijelentette, hogy Trump hatalomra kerülése jót tenne Európának, sőt, Szerbiának is, mert felszabadítaná az utat az eddig szélsőségesként bélyegzett nemzetállami koncepciók előtt.
Vojiszlav Šešelj a kisebbségi polgárok szemében minden rossz megtestesítője, ezúttal azonban ugyanazok a polgárok, akik mélységesen megvetik őt, közös platformra kerültek vele.
Az említett portált a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága, továbbá a Magyar Nemzeti Tanács támogatja, ami nagymértékben meghatározza a portál profilját meg olvasótáborát is. A tények ismeretében nyilvánvaló, hogy a nagy tekintélynek örvendő Orbán Viktor miniszterelnök tusványosi beszéde váltotta ki a Vajdaság Ma portál látogatói között a Trump iránti rokonszenvet.
Hasonló tünet nyilvánul meg migránskérdésben is, amelyben ütköznek a magyarországi és a szerbiai érdekek.
Az elmúlt hetekben Aleksandar Vučić kormányfő a menekültkérdés ügyében nem győzte learatni a babérokat. Bécsi látogatásakor Christian Kern kancellár és Sebastian Kurz külügyminiszter is elismeréssel szólt a szerb kormánynak a menekültek iránt tanúsított humánus és toleráns hozzáállását tükröző politikájáról. Röviddel utána Stefan Löfven svéd miniszterelnök látogatott Szerbiába, aki ugyancsak dicséretekkel halmozta el a magyar kormány politikájától lényegesen eltérő szerb menekültpolitikát.
Félreértés ne essék, szó sincs „migránsbarátságról”! A szerbiai politikusok tisztában vannak az újkeletű népvándorlás gondjaival, azonban igyekeznek megkülönböztetni az idegengyűlöletet és a terrorizmust. Egyértelmű, hogy a menekültgyűlölet könnyen idegengyűlöletté fajul, ami pedig további nemzeti viszályokat kelt életre. Vučić kormányfő a kedélyek csillapítása érdekében nem rejtette véka alá megjegyzését, miszerint Szerbia nem emel falat és kerítést, ez maradjon Magyarország belpolitikai ügye.
Megtörtént, hogy a kormányfő villámlátogatása alkalmával még focizott is a menekültekkel, ami Magyarországon elképzelhetetlen. Kerítést Szerbiában csak a szélsőjobb követel, annak is csak kisebb része, ebben még a radikális Šešelj is mérsékeli magát.
A magyar kerítés mellett teljes mellszélességgel kiálló Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) a szerbiai kormánykoalíció tagjaként arra buzdítja a vajdasági magyarokat, hogy az október 2-án esedékes referendumon a nemre szavazzanak. A párt nézőpontja igazán nem mondható egyértelműnek, miután egyszer kormányzó pártként befogadja a bevándorlókat, máskor pedig elutasítja. A „kettős beszéd” csak pragmatikus szempontból igazolható, mondván kényszerpályáról van szó, ám a vajdasági magyarokban mégiscsak felmerül a kérdés: amennyiben a VMSZ menekültkérdésben síkraszáll az anyaországi polgárok érdekében, akkor miért nem áll ki saját választói érdekében? Nonszensz, mert a menekültek jelenleg Észak-Bácska magyarlakta vidékein tömörülnek, tehát a panaszok is leginkább onnan érkeznek.
Történik mindez a magyar referendum előtt, amelyen ezúttal a vajdasági magyarok (is) üzennek Brüsszelnek, hogy a magyar parlament jóváhagyása nélkül menekültek ne telepedhessenek le Magyarországon. Nem arról szavaznak, hogy mi legyen a menekültekkel SAJÁT államukban, abban az országban, amelyben élnek, hanem Magyarországon! A VMSZ belelendült, máris elindította a kampányt, noha minden bizonnyal a referendum kimenetelét befolyásolni fogják az említett ellentmondások.
A vajdasági magyarok döntését nehéz megjósolni. Magyarországon elterjedt vélemény, hogy a vajdasági magyar közösség óriási többsége a Fidesz szavazótáborát növeli. Ez a vélekedés nem pontos. Vitathatatlan, hogy a politikai, a kulturális és a közvéleményformáló elit ezt képviseli, azonban a közösség többsége igen rejtélyesen viselkedik. Ezt támasztják alá a legutóbbi magyarországi parlamenti választások adatai (is). Akkor a 100 ezer szavazásra jogosult vajdasági magyar polgár közül mindössze 17 ezren jelentek meg az urnák előtt. Ez jóval az anyaországi átlag alatt van. Mi történt a „maradék” 83 ezer magyarral? Miért maradtak távol?
A hiteles nemzetpolitikát elsősorban ez kell(ene), hogy érdekelje, mert különben puszta pártpolitika lesz belőle. A példánál maradva, kiderül a pártpolitika és a nemzetpolitika közötti lényeges különbség: a pártpolitikát csak a 17 ezer magyar kisebbségi magyar kettős állampolgár érdekli, a nemzetpolitikát viszont mind a 100 ezer! A tények makacs dolgok, feltárják a jelenlegi nemzetpolitika Achilles-sarkát: nem az a baja, hogy nemzetben gondolkodik, hanem az, hogy a felszínen marad, nem érzékeli annak mélységét – ez a nemzeti kisebbség esetében külön érvényes! –, és nem vesz tudomást annak bonyolultságáról és belső ellentmondásairól, melyet a fent említett példák is ékesen bizonyítanak.
Jó lenne többet tudni a „néma kisebbségi tömegről”, ám hiányzik a szakszerű felmérés, a permanens kutatás. Egyrészt a soron levő referendum miatt is, hiszen ha megint tíz-, esetleg húszszázaléknyi lesz a kimenetel, akkor ez azt jelenti, hogy komoly nemzetpolitikai gondok vannak. Nem csupán a (jelenleg) 150 ezer kettős állampolgárról van szó, hanem az egész vajdasági 300 ezer lélekszámú magyar közösségről! Ezt bizonyítja az is, hogy a nemzetpolitikai retorika erősödésével párhuzamosan csökken a választási részvételi arány. A Magyar Nemzeti Tanács megválasztásakor a vajdasági magyaroknak csupán a 26 százaléka voksolt, a szerbiai parlamenti választásokon pedig a magyarlakta helységekben a szerbiai átlagnál kisebb számban járultak az urnák elé a polgárok.
Ennek magyarázatát sem kutatja senki, ezért a jelenség a napi politikai perpatvarok tárgya lesz. A vajdasági magyarok politikai és más preferenciájának szakszerű felmérésére napjainkban nagy szükség lenne, hiszen az elmúlt években rendkívül fontos fordulatok és változások történtek a közösség érdekében. Melyek azok az új mozzanatok, amelyek sürgetik az alapos felmérést?
Az egyik a kettős állampolgárság tömeges felvétele. Nem mellette vagy ellene érvelnénk, hanem az általa előidézett tudatbeli változások fontosságára hívnánk fel a figyelmet. A jelenlegi adatok szerint mintegy 150 ezren éltek a törvényadta jogukkal, és kettős állampolgárok lettek, ami azt jelenti, hogy minden második vajdasági magyar. Ezentúl kettős állampolgárok azok is, akik a kilencvenes években távoztak Szerbiából, akik időközben véglegesen áttelepedtek és állandó lakhellyel rendelkeznek Magyarországon, de a törvényadta lehetőségekkel élve megtartották szerb állampolgárságukat is. Az ő szerb állampolgárságuk tehát virtuális: nem Szerbiában élnek, hanem Magyarországon, amiből következik: nem Szerbiában szólnak bele a történésekbe, és nem viselik a Szerbiában végbement politikai következményeket. Ezek szerint a 300 ezres lélekszám vitatható.
A kettős állampolgárság bevezetése bonyolítja a szülőföldön maradók – jelenleg 150 ezer polgárról van szó! – közösségi önképét. Egyrészt az anyaországgal való kapcsolatuk virtuális – leggyakrabban erről van szó –, másrészt elbizonytalanodik azzal az országgal való kapcsolatuk, amelyben élnek. Nyilvánvaló, hogy a kettős állampolgárság bevezetése nemcsak szimbolikus nemzeti gesztus, hanem módosítja az életpályamodelleket. Nagy dilemma a kettős kötődés megőrzése, vagyis hogy a nemzeti kötődés ne szorítsa háttérbe a területit.
A második fontos változás az elvándorlás felgyorsulása. Erről nincs pontos kimutatás, még csak tárgyilagos becslés sem, ám az utóbbi időben a közvéleményben mégiscsak felülkerekedett a nézet, mely szerint ez rendkívül tömeges, és a jövőre nézve súlyos következményekkel jár. Igaz, a motivációk értelmezése igencsak eltérő. A hivatalos kisebbségi politikai elit a távozók szemére veti, hogy a Nyugaton olyan munkát is elvállalnak, amit itthon hetykén elutasítanának. A vád a magyarországi hivatalos retorikával azonos, ám akkor sem javít a helyzeten, ha van benne némi igazság. Legfeljebb mérgezi a viszonyokat, mert az elvándorlók sértve érzik magukat, és azzal válaszolnak, hogy a hetykén visszautasított munkahelyi jövedelem nem elegendő az egzisztenciális minimumra sem.
Mások meg a távlatnélküliséggel magyarázzák az elvándorlást. A jelenség egész Szerbiára érvényes, azonban a kisebbségben erőteljesebb, mert az eddigi hiányos és részleges kimutatások szerint a részarányos foglalkoztatás elve nem valósult meg. Vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy a szerb államhoz való lazuló kötődés is fokozza az elvándorlást, míg megint mások a kisebbségi közösségen belüli viszályokat, a megosztó politikát, a széthúzást hibáztatják. A politikai kötélhúzás helyett helyesebb lenne többmotivációs elvándorlásról beszélni, hogy módosítani lehessen az eddigi maradáspolitikát. Az elmúlt években ugyanis a Magyar Nemzeti Tanács bevezette a maradást szolgáló egyetemistaösztöndíj-programot, amelynek eredményességéről szintén nincs kimutatás.
A magyar kormány maradást szolgáló 50 milliárd forintnyi hitelének eredményességét is fel kellene mérni. Leállítja, illetve csökkenti-e az elvándorlást az 50 milliárd? Az 50 milliárdnyi támogatás sikerének ez az egyetlen kritériuma, és nem az, hogy néhány tucat gazdag határon túli magyar jobban érezze magát. Erre a kérdésre válaszolni kell, az anyaországi adófizető polgárok miatt is, akiknek jogukban áll ellenőrizni, hogy jól fektette-e be a kormány az adóforintjukat.
A határon túli magyarság iránti viszonyban a rendszerváltás után a legnagyobb fordulatot Antall József kormánya hajtotta végre. Az utána következő kormányok ennek a nyomvonalán tevékenykedtek. Időközben sokat változott a világ, elmúlt 25 év! Ideje lenne a viszonyrendszert továbbgondolni, reformálni. Ennek a feltétele a külhoni magyarok közötti folyamatok feltárása, elemzése. Mit jelez a jelenlegi nagy exodus? Miért alacsony a választásokon való részvételi arány? Erről nem beszélnek a politikusok, csak a sikerekről. Egyszer meg kell szólítani a „némákat” is.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >
Az Akadémia győzött!
Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >
A kormányhű celebek országa
A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >
„Mikor korlátozható a szabadság?”
A VMTT közösségi oldalán az utolsó bejegyzés négy évvel ezelőtti, a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken >
„Előrelépés a kisebbségi jogérvényesítés útján”?
A cikkből nem tudjuk meg, hogy melyek azok a jogok, amelyeket „részlegesen” az MNT-re ruháztak, de >
Erkölcs(telenség)
Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >
Erkölcs(telenség)
A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >
Erkölcs(telenség)
A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >