Ma Buda, Richárd, Hóvirág névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Tolnai Ottó – Az élőbeszéd varázslatos mestere
Drótkerítést látott idejövet is. A határon. Rabok építették, s csak néztek mögüle. Ahogyan néztek, mondta, az bevésődött az emlékezetébe. S ahogyan szavaival és gesztusaival érzékeltette a látottakat, talán a közönségébe is. Domján Gábor (Veszprémkukac):
A Pannon Egyetem Trialógusok beszélgetéssorozatának vendége volt kedden este Tolnai Ottó Kossuth-díjas vajdasági költő. Gyakran jár nálunk, számos híve és áttelepült barátja él itt, s a veszprémi kiadású EX Symposion szerkesztőbizottságának is elnöke.
Tolnai Ottót egyedi írásmódja és költészete tette ismertté, irodalmi estjein azonban élőbeszédével, varázslatos előadásmódjával ejti rabul a hallgatóit.
Híres metaforáinak egyike, a flamingó is Veszprémhez kötődik, mondta, az állatkertben látta a madarakat egyszer, télvíz idején. Az ő kedvéért terelték ki a faházukból a fázós, didergő flamingókat, amelyek a költőt vacogó meztelen nőkre emlékeztették, meg a rózsaszínű kombinékra, amelyeket egykoron a nők viseltek. A későbbiekben aztán a flamingó költészetének egyik alapmotívuma lett.
Előadásmódja csendes és lenyűgöző. Azt mondta, visszavonult, szemlélődő életre rendezkedett be, és a mindennapi, jelentéktelennek látszó dolgokra kívánt már csak figyelni, ám a nagyvilág újra és minduntalan megérinti, közel jön hozzá, most éppen palicsi házának sövénye előtt vezet az a korridor, amelyen migránsok vonulnak nap mint nap.
Drótkerítést látott idejövet is. A határon. Rabok építették, s csak néztek mögüle. Ahogyan néztek, mondta, az bevésődött az emlékezetébe. S ahogyan szavaival és gesztusaival érzékeltette a látottakat, talán a közönségébe is. Aztán bemutatott egy maga készítette kis „emlékművet” – a hajdani határzárról. Egy deszkadarab (uszadékfa?) két régi rozsdás szöggel, kerítésszerűen rájuk feltekert dróttal. Ismét a vasfüggöny. A kifejezéssel gyermekként találkozott először, egy vonatút során. Ha továbbmennénk, akkor szétloccsannánk a vasfüggönyön – mondta neki a bátyja. Súlyos gondolatmenettel utaztatta a közönséget a vasfüggöny – egy színházi tartozék – nyomán a világban.
Élőben, a keletkezés pillanatában ismerhettük meg Tolnai verseinek, elbeszéléseinek működését. Ahogyan felfigyel egy szóra, ahogyan rátapad, körbejárja, utánaolvas, hogy majd a mű „centrális” terévé tegye. Életünk fájdalmas igazságává avassa.
Először könnyed anekdotának hatott a pompeji filatelistáról szóló története is, aztán fokozatosan telítődött drámaisággal, majd elégikummal. A szabadkai bélyegárus (korábban súlyemelő) a balkáni háború idején csak ült a boltjában a pult fölé hajolva, föl sem pillantott a belépőre, csak mondogatta: „Nincsen pénzük az embereknek, nincsen pénzük az embereknek…”, nem lehetett bélyeget vásárolni tőle. Miközben a fenti mondatot zsolozsmázta, kabátja furcsán foszforeszkált, mintha aprócska flitterek díszítenék. Finom surrogás zaja is hallatszott. Kiderült, kulcsmásoló gép működik a háttérben, és a filatelista kabátján fémpor csillog, bevonva örökre görnyedő alakját, miként a láva az őrt álló pompeji katonát. Milyen nehéz megemelni egy bélyeget! – töprenghetünk a költővel mi is.
Megérdemelten szépszámú közönség előtt beszélhetett Tolnai Ottó Veszprémben. A kérdezőknek – Bozsik Péternek és Ladányi Istvánnak – nem sok feladat jutott, de azt kiválóan teljesítették: hagyták beszélni vendégüket.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
SÓHIVATAL LETT A MAGYAR NEMZETI TANÁCS!
Szinte szánalmas nézni az MNT-ülések TV-közvetítését, amelyek alatt a tanácstagok mukkanni se mernek! Az üléseken az >
A reálszocializmus és a szélsőjobb titkos kapcsolata
Aztán a berlini választásokra terelődik a szó. A választásokon a Linke nevű párt győzött. Berlin, akárcsak >
Pásztor Bálint valljon színt!
A Zöld Baloldal felszólítja a Vajdasági Magyar Szövetséget, hogy mondják el, számukra mi az a "vörös >
A VMSZ ÉS A MAGYAR ÉRDEKVÉDELEM AGÓNIÁJA
Csak akkor fogja azonban a közösség megtalálni a kiutat a jelenlegi állapotokból, ha megszabadul a pásztorvilág >
Viszlát Ottó! Találkozunk!
1990. március: az Újvidéki Színház klubjában, a törzshelyünkön tervezgettük a Naplót. Ottó is közöttünk volt. Nekem >
Művészete a túlélés csodás vajdasági enciklopédiája
Akkoriban Jugoszláviában tavaszias szellők fújdogáltiak, de a főszerkesztőnek azért politikailag megbízhatónak kellett lenni. Erre felálltam és >
Nyilas Mihály bálozik
Szégyenletes, hogy most, amikor az ország „csaknem négyszáz bírója és ügyésze” tiltakozik a szakmát sújtó hatalmi >
KORMÁNYVÁLTÁS SZERBIÁBAN
Az országot most egy olyan személy tartja „sakkban” (sokkban?), akit – Gordana Čomić, előbb a Demokrata >
Szolidaritás és katarzis?
A magyarázat lehetséges kulcsszava tehát a szolidaritás, annak itt s másutt nemigen látott formái, amelyek sosem >
Ha létezne egy igazi államférfi
Míg az előző 30-50 körüli nemzedék nagy része – sokan közülük rossz lelkiismerettel - pragmatikusan alkalmazkodott >
Hősök emlékét ünneplik a gyávák
Gyáva népnek nincs hazája, a 177 évvel ezelőtti hősökre mutogató VMSZ-magyarkák a 48-as szabadságharc megszégyenítésének iskolapéldái. Mit >
A jelenlegi politikai elitnek le kell mondani az önzésről
A jelenleg uralkodó politikai elit nagy része három évtizede politikai üvegbúra alatt él, azzal a szent >