Ma Katalin, Kitti, Zsófia, Piusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Szabadka kultikus helyei
A Majo
Bódis Gábor
Ők már régen a nagyszakállú csapszékében emlékeznek a régi szép időkre, amikor a pálinkának nevezett valamire likőrnek nevezett kotyvalékot ittuk.
A Kod Maje nevű legendás pincehelység nem összetévesztendő a még most is üzemelő kocsmával, amely azonos néven fut, sőt az eredeti (az igazi!) tulajdonosának a fia vezeti. De hol van már a régi dicsőség?
A múltkor emlegetett Moka (csak így szerbesen, mert ilyeténképpen volt kiírva) egy városi elegáns szórakozóhely volt, a Majo meg a kemény fiúk gyülekező helye. Meg a naiv gimiseké és egyetemistáké.
Már a helyszínt is misztikus homály fedte. A Jadran mozi épületében volt, de nem a korzóra néző homlokzati részen, hanem, arccal az állomás felé, baloldalt. A kisstadion bejáratához vezető ajtó felé, ahol télen korcsolyapálya volt és ahol lehetett fagyoskodva bámulni a kis csajokat. Az ügyesebbek korcsolyával a lábukon meg is közelíthették őket, de mi mezei fociimádók csak a lelátókon szurkoltunk. Magunknak.
De most nem a piruettek mesés világába kalauzolnám Önöket, hanem az alvilág homályába.
Szóval a Jadran mozi épületének az oldalában két pince volt. Az elsőből egész áldott nap izzadságszag áradt: itt edzettek a bokszolók és püfölték a zsákot. Talán a birkózók is használták a termet, már nem emlékszem pontosan, de ez nem használt a szagi érzékszerv megnyugtatására, sőt alantasabb illatokkal is vegyítette az amúgy is túlkondenzált légkört.
A másik pince volt a mi kocsmánk. Majo, a tulajdonos, partizán volt a világháborúban, emiatt mogorvasága természetesnek tűnt. Hát milyen legyen egy hadiviselt ember. Csak sejteni lehetett, hogy nem akármilyen harcos volt, mert szem és fültanúja voltam, amikor rendreutasított egy helytelenkedő vendéget olyan kedves szavakkal, hogy „ilyeneket mint te a két kezemmel fojtottam meg”. Ezek után (és előtte is) jobbnak láttuk a csendes vedelést és ha nagyon sürgőssé vált az ügy, akkor kirohantunk a sötét utcára (már akkor is sötét volt, nemcsak manapság) és illedelmesen végeztük a dolgunkat. Kinek milyen akadt.
Ifjú amatőrökként sokszor váltottunk nedűt, ami igen hálátlan gyakorlat volt, hiszen a piák mindegyike eleve, enyhén szólva is, gyanús minőségű volt.
Akkor már volt egy szegedi egyetemista különítményünk, a Balázs Pista, a Colos, a Balog Robi, akiknek a helyszín már csak azért is megfelelt, mert a közelben szálltak le a nemzetközi buszról. És hát minden első út a Majóhoz vezetett. Ők már régen a nagyszakállú csapszékében emlékeznek a régi szép időkre, amikor a pálinkának nevezett valamire likőrnek nevezett kotyvalékot ittuk. És váltottuk a világot. Csatlakozott hozzájuk ott fenn a Gyénó is, meg a Musza, Hail Robi. Lendvai Jenci (a Gyénó) még itteni tartózkodása idején mondotta volt, hogy ott fenn már jobb csapat van mint itt az árnyékvilágban.
Egyébként Gyénónak nagyon fontos kultúrszervezési küldetése volt. A Zagrebačka utcában élt idős apjával és a ház pincéje (már megint egy pince!) volt a másik fontos szentély. Még egy nagy mángoló is volt ott, a még régebbi időkből ottfelejtve.
Meg egy régi nagy rádió, amelyen a Radio Luxembourg ment éjjel nappal, recsegve ropogva, el elhallgatva. Egy reklámot nagyot szerettünk és ez maradt meg bennem: Everyday good strong coffee…A márkája a good strongnak már nem ugrik be.
Közben preferánszoztunk, születésnapokkor meg szalonnát sütöttünk az udvarban. Nagy szerelmek születtek a tűz és a rádió mellett és a mángoló is tudna mesélni.
Rádió azonban nemcsak a Gyénónál szólt, hanem a bitlszeket a Nagytemplom háta mögötti sarki házban is hallgattuk. Azaz az utcán, mert a haverunk (István?) kihangosította. Így a fél utca élvezhette. A papságról nem is beszélve.
Így teltek a hatvanas és hetvenes évek sorsfordító napjai.
Közben észre se vettük, hogy Rankovićot menesztették, dúlt a hidegháború és az űrverseny. Viszont a Džuboks magazin minden számát elolvastuk és olyan fontos információ birtokában jutottunk például, hogy a francia gitáros-énekes Antoine (Dylan/Donovan után franciául szabadon) minden nap fodrászhoz jár. Hát ezen múlt a világ sorsa.
Következő cikk: Mi lett volna, ha az 1956-os menekülteket szögesdrót várja az osztrák határon?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >
VMDK: Elszámolás: Papíron minden rendben, de kinek a zsebében?
Az MNT háza táján a válasz minden kényelmetlen kérdésre ugyanaz: „Minden fillérrel el tudunk számolni.” Ez >
Surányi Zoltán: A Stróman
Al Capone is a pénzen, az adócsaláson, a kettős könyvelésen bukott le, a VMSZ vezetői, oligarchái >
Félő, hogy civilizációs vákuumba kerülünk
A VMSz tíz körömmel a hatalom megtartásáért harcol és nem igazodik a korszellemhez, nem tervezi a >