Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Kés a torkon
Tanyaszínház - amikor a bácskai magyarság saját keserű valóságán nevet
A pokolban élünk, nem? – kérdez vissza olyan szarkasztikus vigyorral, mint amilyen a drámája. Juhász Kristóf (Magyar Idők):
Az újvidéki Tanyaszínház 1978-ban alakult, ’83-ban még mindig szamár vonta kocsival járták a Délvidéket. Aztán a szamarak helyét átvette egy sárga IMT traktor, köznapi nevén Rakovica. A trupp délután ötkor ébred a sziesztából Topolya központjában, a háló- és táborhelyül szolgáló, titokzatos rendeltetésű hivatalban vagy kultúrintézményben, amelynek ajtaján öles betűkkel hirdetik, hogy az eredeti feladatkört szavatoló dolgozók szabadságra mentek. Délutáni szieszta nélkül vándorszínészetet (vagyis azt az archaikus társulati működést, ahol művészember és munkásember azonos, tehát egyik sem pihen, míg a másik dolgozik) űzni pár napnál tovább lehetetlen. Márpedig a Tanyaszínház egész nyáron praktizál. Este hatkor már díszletet-technikát állítanak a Vásártéren.
A mobil pódium összeszerelése a színiakadémisták beavatásának és szakmai alázatra nevelésének remek eszköze. A részvétel a Tanyaszínház nyári évadában tudniillik kötelező szakmai gyakorlat az akadémistáknak, vagyis a társulat működése ebben sem hasonlít a kőszínháziakéra. Folyamatosan változó tagságú szellemi műhely ez, az arculat mégis megőrződik – markánssága folytán nem is lehetne ez másképp. A mobil színpadot 2002 óta használják, a fénypult 15 éves, és a fénytechnikus biztosít arról: lelke van.
Az este kilences (a színpadi fény sötét nélkül nem az igazi) előadáskezdésre folyamatosan áramlik a község népe, autóval, biciklivel, gyalogosan, családosan, székestül vagy pokrócostul. A publikumból ítélve a Tanyaszínház előadása nem rétegdarab, van itt öreg, fiatal, gazdag és szegény, nyugati autóval érkező jaszkari és biciklivel (kerti szék gondosan a csomagtartóra szíjazva) beguruló paraszt bácsi. A gyerekek lendületesen eszik a vattacukrot, és kergetőznek a hatalmas Vásártéren, ahol, mint megtudom, állatvásárokat szoktak tartani, tehát dicséretesen koncepciózus a helyszínválasztás. Terék Anna Hangos disznók harapnak művét adják ugyanis Puskás Zoltán rendezésében.
Kézenfekvő az asszociáció Orwell Állatfarmjára, de Terék Anna szövegében kizárólag disznók és emberek szerepelnek. A közeg és a drámai alaphelyzet a disznóól és a vágóhíd. Ebben a miliőben az ember nem sokban különbözik az állattól, a böllér a disznótól. Egyszer kés kerül minden torokra.
„A kezed pedig milyen puha. Pont, mint azoknak ott, az ólakon túl.” Ám az ólakon túl is ólak vannak, nincs kiút, nincsenek magaslatok, faljuk a kukoricát, követjük a legyek röptét. „A légy ritka, mint a fehér disznó.” „Csitt! A konda dolgozik!”
Döbbenetem határtalan. Nem mintha nem láttam volna még ilyet. A budapesti alternatív színházi szcéna – pár évvel ezelőtti fénykorában – tobzódott az ettől is keményebben odamondós, szarkasztikus-szatirikus, kortárs disznóságokban. Schilling Árpádtól Bodó Viktorig, Mu Színháztól a Sirályon át a Tűzraktérig röpködtek a nemi szervek, fröcsögött a művér.
Igen ám, de akkoriban Budapesten e körökben többnyire egymást néztük. A kortárs népszínházi szatírjátékok szerzői-rendezői laptopjuk mögül elemezték a népet, akiknek játszani akartak. A bácskai közönség úgy nézi az előadást, úgy nevet a poénokon, és úgy tapsolja meg a zenés-táncos betéteket, hogy látszik rajtuk: ők az életüket élik a metaforákban. Nyilvánvalóan többen tenyésztenek például sertéseket közülük. „Kukoricaadó helyett makkadót! Több gyerek, több szavazat!” – disznólkodik szét egy szívbe markoló brechti songot a sertésparlament, majd kazahsztáni tankok felhasználásáról interpellálnak, és egy félig szerb kortesbeszéd is elhangzik.
Terék Anna kérdésemre elmondja, ezek csak a szokott lózungok fejlődő gazdaságról meg össznépi jólétről. A nép úgy nevet a tankos manipuláción, a politikai uszításon meg mindenen, ahogy csak az tud nevetni, aki érintett a dologban. Nem volt olyan régen a háború, és nincs, aki ne lenne benne érintett, legalább valamelyik családtagja miatt (a Tanyaszínház Tháliáját nem hallgattatta el anno a fegyverek szava, a férfi színészek a katonaság elől szökve játszottak), s beszélgetésekből kiderül: most ugyan pénz beszél golyószórók helyett, de azért továbbra sincs minden rendben a Délvidéken. A bácskai magyarság az előadás képeivel saját keserű valóságán nevet. Ez valódi népszínház, valódi néppel. És ennek a népnek a Tanyaszínház művészei biztosítják a szelepet. Itt engedhetik ki a gőzt, itt röhöghetnek ki törvényt és hatalmat.
Az emberek persze azért is fogadják el a kortárs, kísérleti színházat, mert a Tanyaszínház évtizedek óta szívesen látott vendég a határon túli magyarlakta településeken (egy budapesti társulattól vajon hogy vennék ezt a stílust?). Az előadás utáni beszélgetésen szó esik egy bácsiról, aki születésétől kezdve látogatja az előadásokat – már 39-et látott. Látott tőlük Shakespeare-t, Molnár Ferencet, Gárdonyit, látta a társulat ezer arcát. E trupp léte a Vajdaságban nem szórakoztatóipari kérdés, hanem szent ügy. Hernyák György társulatalapítót idézve: „a Tanyaszínházat nem lehet megállítani. Ha csináljuk, az emberek el fognak jönni. Ez a színház mindenkié, de senkié. A vajdasági magyaroké.”
A finálén tapsvihar. Pedig nincs hepiend: a disznók húskampókon végzik. Meg is kérdem az írót: hol a kiút a pokolból? Hol a feloldozás?
A pokolban élünk, nem? – kérdez vissza olyan szarkasztikus vigyorral, mint amilyen a drámája. (…)
Következő cikk: „Hol vagy István...?”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >