Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Riótól Caliguláig
J. Garai Béla
„Ha mondjuk, Vučić indult volna akármelyik diszciplínában Rióban, akkor biztosan nem Amerika vezetné az éremtáblázatot!” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Tulajdonképpen örülnünk kellene, hogy három és fél hónap után megalakult az új kormány, és így miniszterelnökünk megújított csapatával máris hozzáfoghat a programjában ígért jólét megteremtéséhez. Ám hiába a kecsegtető perspektíva, a szebb élet és annak reménye, hogy hosszú évek után lehagyjuk Albániát életszínvonalbelileg, ha az olimpia megkeseríti mindennapjainkat. Ahelyett, hogy legalább akkora örömet okozna mindannyiunknak, mint a kormányalakító múlt heti expozéja.
Mert ami a riói játékok első hetében történt, az akkora csapás volt a büszke sportnemzetre, mintha az egész sumadijai szilvatermést elverte volna a jég, és nem lenne elég alapanyag a mindennapi szilvóriumhoz. Vagy mintha Jeremić kiesett volna az ENSZ-főtitkári versengésből. Amint tudjuk, sportolóink azzal a bátor ambícióval vágtak neki a brazíliai vetélkedőnek, hogy legalább nyolc érmet hoznak haza, és ebből minimum négy lesz arany. És mennyi valósult meg e szép álomból az első héten? Leírni is illetlenség lenne. Nagyjából annyi, mint az előző kormánynak a jóléti állam megteremtésére tett ígéreteiből. Vagyis semmi, nulla, zéró. Miközben nemcsak a szlovének meg a horvátok gyűjtöttek be egy-két aranyat, hanem még a sportok terén halvány dunszttal sem rendelkező koszovóiak is! Akikről eddig csak azt tudtuk, hogy favágásban és szeparatizmusban verhetetlenek.
Ez már tényleg több a soknál, kész sporttörténeti botrány.
Mi, szittyák legalább Hosszú Katinkával vigasztalódhatunk, aki egymaga három aranyat és egy ezüstöt söpört be, többet, mint az egész nyugat-balkáni régió együttvéve.
Minden azzal kezdődött, hogy a legbiztosabb éremesélyes Novak Đoković teniszkirály már az első napon kiesett, aztán folytatódott az ugyancsak aranyra spekuláló vízipólósok bukdácsolásával. Előbb a magyarokkal, majd a görögökkel remiztek, ám ezután következett az igazi katasztrófa: a vereség a braziloktól! Tavaly még úszómestert kellett fogadni melléjük, nehogy belefulladjanak a medencébe, most meg vereséget mértek a világ- és Európa-bajnok szerb pólósokra.
Ráadásként a kosarasok is vereséget vereségre halmoztak. Az ember már tényleg arra gondol, hogy valami megmagyarázhatatlan dolog történik az olimpikonokkal, mondjuk, megbabonázták őket, ahogyan az egyik nagy példányszámú bulvárlapban olvashattuk egy komoly sportszakértő tollából. (Hogy kik tették ezt velük, csak találgathatjuk, van elég rosszakaró a közvetlen szomszédságban.) Vagy valamilyen más okból nem álltak feladatuk magaslatán, például nem tudtak odafigyelni a vadul támadó brazilokra, de erről majd később.
Lehet, hogy abban is van valami, amit a csetnikvajda állít: hogy maga Tomislav Nikolić hozta rájuk a balszerencsét azzal, hogy ellátogatott hozzájuk Rióba, és személyesen buzdította őket. Šešelj szerint ugyanis egykori eszmetársa kimondottan peches alak, vagy ahogyan ő fogalmazott: bakszuz, ahol megjelenik, minden rosszra fordul. Például közös pártjukat is nyomban tönkretette, amint a vajda elutazott Hágába.
Jómagam főleg azt tartom kiábrándítónak, hogy a szerb olimpikonok nem vettek példát kitartásban és küzdeni akarásban az ország legnépszerűbb politikusáról, A. Vučićról. Ha a pólósok csak fele akkora erőbevetést mutattak volna, mint ő, könyörtelenül elsüllyesztik a dél-amerikaiak hajóját. Köztudott ugyanis, hogy a miniszterelnök akkora elánnal végzi felelős munkáját, hogy azért minden hónapban aranyérmet érdemelne. És nincs az az akadály, amit le ne küzdene. Ha mondjuk, ő indult volna akármelyik diszciplínában Rióban, akkor biztosan nem Amerika vezetné az éremtáblázatot!
Vegyük csak a legfrissebb esetet, a szkupstinai programbeszédet. Már az is dobogós teljesítmény volt, hogy nem kevesebb, mint 450 oldalas expozét állított össze, ami ha jól számolom, a világirodalom egyik legterjedelmesebb olvasmányának, a Háború és békének egyharmadát teszi ki. Az se kis dolog, hogy amíg az orosz írógéniusznak, Tolsztojnak teljes három évre volt szüksége főműve megírásához, a szorgalmas Vučić mindössze három hónap alatt rittyentette össze munkáját! Mivel azonban ennek felolvasásához kereken tizenöt órára lett volna szükség, s félő volt, hogy ez alatt néhány kevésbé éber honatya elszundított volna, ezért radikálisan (ennek a kifejezésnek mélyebb értelmét a legjobban ő ismeri) meghúzta a szöveget, így lett belőle hatórás dolgozat.
Ezt az izgalmas hatórás elaborátumot olvasta fel szerdán a képviselőházban, méghozzá úgy, hogy egy perc szünetet sem tartott. Mondjuk azért, hogy a természet törvényének engedve a mosdóban könnyítsen magán. Ezt csak azért említem, mert ő maga is kitért a témára. Aligha hiszem, hogy az ülést követő tévénézők közül akadt egy is, aki kibírta ezt a maratoni szónoklatot a mellékhelyiség meglátogatása nélkül! Ő viszont igen, és ezzel megmutatta, hogy ilyen tekintetben is magasan fölötte áll politikus riválisainak. Például volt tanítómesterének, a radikálisok vezérének, akivel erről a nem kimondottan a kormányprogramra vonatkozó kérdésről kemény vitát folytatott a pulpitusról. (…)
Következő cikk: Orwell-szobor Londonban
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >