Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Urizáló barbárság
Végel László
Frakkot öltött, ízléstelen nacionalizmussal állunk szemben. A kulturális szintér leplezi ezt a politikát: a kormányok a giccs fő gerjesztői, napjainkban állami pénzekkel támogatják a giccset, mellé csemegeként elegáns kristály kelyhekben tálalják a tömény nacionalizmust. Végel László:
Nacionalizmus - frakkban
Az éjjel József Attila verseit olvastam. Előbb csak találomra lapozgattam a kötetben, amelyben a következő szavakra bukkantam: tőke, proletár, kizsákmányolás. Egyik verse mindeddig elkerülte a figyelmemet: „Ahol nincsen villanylámpa/ gyújtsd a burzsujt gyertyalángra,/ ahol nincsen hús a babban/ füstölt burzsuj főjön abban,/ úgy biz édes cimborám.” Mostanság a poéták ilyesmiket nem írnak, mert szerintük ez nem művészi diskurzus. Na, meg aztán a mai uraknak sem tetszene. Nem csodálom, hogy ezeket a fogalmakat töröltük a szótárunkból. A proli fia ma pizzát szállít az újvidéki éjszakában, az unokája meg egy bécsi étteremben mosogat. Több családban esténként vagy hétvégén körül ülik az asztalt, mérlegelik, hova tovább, merre tartsanak? Skandináv országok vagy Nyugat Európa? Akik kényszerpályán maradnak tengődnek, esetleg a jobb élet reményében betagosodnak valamelyik pártba. A szomszéd unokájának szerencséje volt, hallom az egyik földimtől, a város legelőkelőbb wellness-szalonjában nagyvállalkozókat masszíroz. Nagyratörő politikusaink nemzetük érdekében azon buzgólkodnak, hogy az oligarchák az adófizetők pénzén helyben nyissanak szállodát meg wellness-szalont, hogy a mosogatólányok meg a takarítónők ötször olcsóbban mosogassanak, takarítsanak, munka közben pedig a szülőföld szeretetéről dúdolgassanak. Unom a nyereségéhes „jóságos kapitalisták” dicséretét. Tudom jól, hogy a szélsőjobbon is egyre ájtatosabb az antikapitalista elit. Trump is idegenellenes, antiglobalista és átkozza a tőzsdét. Az EU-ellenes Le Pen a francia szegénynegyedeket karolta fel. Putyin a szegények őrangyalként tetszeleg, közben létrehozta a hozzá hűséges oligarcha-kasztot. Olyan időket élünk, amelyben a nemzeti kapitalisták szónokolnak a kapitalizmus ellen. Mindennek tudatában, nem írni lenne jó. Amennyiben írok, ezt is meg kell írnom, amivel kihívom magam ellen azoknak az ellenszenvét, akik minderről bölcsen hallgatnak. Lapítva kivárnak. Ők a jelentősebb létszám, szerencsére, marad egy maroknyi tiltakozó, akadnak Brecht-verseket idéző fiatal filozófusok, vagy Brecht műhelyében tanuló színházi rendezők. Csakhogy ők nem számítanak. A színházak vezetői a világsikert kedvelik, vagyis annak árnyékában szeretnek lebzselni, ezért olyan sikerdarabokat tűznek műsorra, amelyeket Nyugaton a színvonalasabb kommersz színházak mutatnak be. Kényelmes műsorpolitika, a siker biztosítva. Nálunk az állam azt támogatja, ami Nyugaton pénzt hoz a „konyhára”. A mai establishment szereti a provinciális glazúrt és elégedett amint a költők a pszichoanalitikus kanapén heverészve vallanak lelki bánatukról. Persze, bársonyszékek birtokosait nem érdeklik a lelki bántalmak, csak a tanácsadóktól értesülnek róla. Lelki bántalmak? Nagyon jó, mondják és dörzsölik a tenyerüket. Jobb, ha ezzel foglalkoznak, nem pedig piszkos politikával, mint Esterházy Péter vagy Parti Nagy Lajos. Ugyan miféle Brecht? Miféle társadalomkritika? Ez nem művészet! Ritka kivételnek számít a baloldali rendszerkritika. Igor Štiks, író és filozófus nyilatkozta a múltkor a belgrádi NIN-ben: a „kozmopolita kommunisták” sokkal nagyobb hazafiak voltak, mint a mostani „csörtető hazafiak”, nyilatkozta, mert Európa perifériáján gondoskodtak a lakosság iskoláztatásáról és a szociális mobilitásról. Nem kímélte a mai szerbiai és a horvátországi állapotokat sem. A közelgő fasizmust emlegeti. Ez a veszély mind gyakrabban és egyre nyíltabban szóba kerül, legutóbb Rovinjban hallottam a Mirko Kovač-emléknapokon. Néha messzire kell menni, hogy értesüljek, mi történik körülöttünk. A vajdmagyar világban ilyesmiről szó sincs, itt virágzik a világ legnagyobb demokráciája. Mind többen regisztrálják az európai profasiszta tüneteket. Kissé óvakodom a szóhasználattól, attól tartok, hogy a gyakori ismétlés miatt elveszíti az élét. Az életünkbe besettenkedő jelenséget szívesebben nevezem urizáló barbárságnak. Frakkot öltött, ízléstelen nacionalizmussal állunk szemben. A kulturális szintér leplezi ezt a politikát: a kormányok a giccs fő gerjesztői, napjainkban állami pénzekkel támogatják a giccset, mellé csemegeként elegáns kristály kelyhekben tálalják a tömény nacionalizmust. A kormányhű tévéstúdiók ontják a legrosszabb amerikai giccset, aztán következik az esti híradó, amelyben elrebegik a nemzeti szentbeszédet. Eljárt az idő a tegnapi „külvárosi nacionalizmus” felett, a piszkos munkát jobban elvégzik a szervezett és jól begyakorolt „bőrfejűek”. Manapság az urizáló nacionalizmus a trendi. A „külvárosi nacionalisták” legfeljebb a meetingek dekorációját képezik, olyan alkalmakra használják őket, amikor kormányhű tévéadók a helyszíni közvetítést adnak az eseményről. Az úrhatnám barbárság esélyei növekednek, a hírek is egyre baljóslatúbbak. Az illiberális Törökországban az iszlám az eddiginél jelentősebb teret kap, amivel megnyílik az iszlám Európa felőli kapuja. A nizzai terrorakciót, merényletek követik. Nem tudni, hol bukkan fel egy eddiginél is több áldozatot követelő tömeggyilkos. Európában terjednek a szélsőjobb nézetek, melyek pár év múlva új nemzetállami nézeteltérésekhez vezetnek. Ronald Trump amerikai elnökjelölt lett. Ez akkor is komor figyelmeztetés, ha veszít. Most már nem csak nekünk, balsorsú balkáni valamint kelet-közép-európai embereknek van okunk aggódalomra, hanem a liberális Amerikának is. Ha ott győznek a szélsőségesek, akkor Európát felgyorsuló dominóhatás érheti el.
Virradat és alkony
A budapesti 168 órában megjelent az Esterházy-nekrológom. A címoldalon Esterházy fiatalkori fotója. Ez talán jobban kifejezi EP egész attitűdjét. „Esterházy Péter életműve reprezentálja a virradat ódája és az alkonyi hattyúdal melankóliája közötti korszakot”, írtam róla. Ahogy látom, a vajdasági sajtó nem említi Esterházy kapcsolatát a vajdasági magyar irodalommal, holott igen jelentős, sőt, bizonyos értelemben fontos volt. Természetesen ehhez ismerni kellett volna a műveit, a cikkeit, az interjúit, azokat is, amelyeket a szerb sajtónak adott.
Új vallásháborúk?
Kertész Imre írta néhány éve, hogy érzése szerint háborúra készülődik a világ, de még nem tudni pontosan, ki lesz az ellenség. Napjainkban már többet tudunk, noha közel sem mindent. Globális világrendünkben több válsággóc van, néhol szunnyad a krízis, máshol háború dúl, K
hol itt bukkan fel, hol ott. A New-York-i Világkereskedelmi Központ lerombolása, vagyis (2011. szeptember 11-e) másfél évtized után megváltozott a világ, ámde valahogy nem akarjuk észrevenni, miközben ösztönösen sejtjük, hogy a megtapasztaltak könyörtelenül próbatétel elé állítanak bennünket, megingatják a hagyományos humanista értékrendünket. Az iszlám nevében elkövetett terrorakciók száma növekedni fog, attól tartok, lassanként hozzá szokunk. A szokványossá váló félelem pedig erőtlenné tesz bennünket. A tehetetlenség érzete uralkodik majd el. Jelenleg nem tudunk védekezni ellene, holnap már nem is akarunk. Továbbra sincs egyértelmű válasz arra, hogyan tekintsünk az iszlámra, azonban biztos vagyok benne, hogy a válasz az erkölcsi kérdések egész halmazát veti fel. Jól hangzik a hagyományos humanista válasz, miszerint különbséget kell tennünk az iszlám és a terroristák között, igen ám, csakhogy hihetetlen gyorsasággal növekszik az elbizonytalanodók száma. A terrorizmus „vagy-vagy” helyzet elé állít bennünket. A türelmetlen tömeg a szélsőjobb felé tántorog. Aggódva veszem elő Oriana Falacci könyvét (A harag és a büszkeség), amelyben az ismert liberális, antifasiszta, antiklerikális, egykor Mussolini és Hitler ellen harcoló partizán asszony, a 2006-ban elhunyt olasz újságírónő leszögezi, hogy az iszlámmal való párbeszéd elképzelhetetlen! „Elnézőnek lenni öngyilkosság”, írja. „… ha nem védjük meg magunkat, ha nem harcolunk, a Dzsihád győzni fog. Győzni fog, igen, le fogja rombolni, amit nekünk, jól-rosszul, már sikerült felépítenünk”, teszi hozzá. Harcra buzdítja a megosztott Európát. Szorongva olvasom Falacci sorait. Megtörténhet, hogy ebben a kényszerhelyzetben új vallásháborúk várnak ránk? Az egyik lépést követi a másik. Feltörnek az új fajelméletek? Hétköznapivá válnak a nacionalista nézeteltérések? Egymás torkának esnek az európai nemzetállamok? Egyáltalán hogyan végződik/végződhet a folyamat, amely néhány évvel ezelőtt indult be?
Az ámokfutás vírusa
Tegnap este hat után valamelyest csökkent a kánikula, Anikóval a kötelező napi sétára indulok. A Duna parton jelez az okostelefon, a müncheni Olimpiai Bevásárlóközpont előtt lövöldözés. Előbb három, majd hat halottról számolnak be, ma reggel kilencről szólnak a hírek. A német rendőrség éjfél után a tettes kilétét is megállapította. A 18 éves iráni származású német állampolgár holttestét egy kilóméterre a merénylet helyszínétől találták meg. Öngyilkos lett. Egy túlélő szerint a a tettes idegenellenes szitkokat szórva kezdett lövöldözni. Ámokfutó vagy iszlám terrorista? A Német Szabadságpárt máris tüntetést jelentett be Angela Markel és a migránsok ellen. A német nyomozószervek szerint a fiatalembernek semmi köze sincs az iszlám terroristákhoz és a migránsokhoz. Klasszikus ámokfutóról van szó! – jelentik. A mészárlásra az Anreas Breivik norvégiai tömeggyilkosság évfordulója ösztönözhette, mert a fiatal tettest nagyon foglalkoztatta a téma. Lakásán találtak egy könyvet, amely arról szól, hogy miért gyilkolnak az iskolások.
Trump, a derék amerikai elnökjelölt
Orbán Viktor a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen kifejtette, hogy Donald Tramp Magyarország és Európa számára „derék amerikai elnökjelölt”. Azt is megállapította, hogy Brüsszel megbukott. München és Nizza intő példájáról beszélt. „A migráció megöl minket” jelentette ki. Támogatta a lengyelek javaslatát, hogy a visegrádi országok hozzanak létre egy parlamenti közgyűlést, legyen közös hadseregük. AZ EU regionalizációja érdekes ötlet, viszont azzal jár(hat), hogy az nyugat-európai valamint a mediterrán országok is érdekérvényesítés céljából ilyen közgyűlést hoznak létre.
Hol gyilkolnak holnap?
Kabul. Bombatámadás. 61 halott. Az Iszlám Állam vállalta a felelősséget. Hol gyilkolnak holnap?
Végel László Közéleti naplójának nyomtatott változat a Családi Körben jelent meg
Következő cikk: Ők voltak az olimpia amatőr korszakának legnagyobbjai
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >
Az Akadémia győzött!
Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >
A kormányhű celebek országa
A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >
„Mikor korlátozható a szabadság?”
A VMTT közösségi oldalán az utolsó bejegyzés négy évvel ezelőtti, a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken >
„Előrelépés a kisebbségi jogérvényesítés útján”?
A cikkből nem tudjuk meg, hogy melyek azok a jogok, amelyeket „részlegesen” az MNT-re ruháztak, de >
Erkölcs(telenség)
Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >
Erkölcs(telenség)
A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >
Erkölcs(telenség)
A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >