Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Ünnep
Agárdi Gábor
Az emberek szíve télbe öltözött. Ilyenkor kicsit mi is komorabbak, hidegebbek vagyunk, mint egy jégcsap, megyünk lelógó orral az utcán, fázva, az esőtől ázva. Aztán leesik az első hó, mindent letakar, a télapó subája lelket melenget és mindenkit betakar, ráhúzza mindenkire a boldogságot, átmelenget minket karácsonyi hangulattal, és minden ember lelke kicsit szikrázik, mint egy csillagszóró. Szívünk is világít, mint az égők a fán, mint a gyertya az asztalon. A Kisjézus fénylő csillagával mutatja a szeretettel kikövezett utat, az éjféli mise harangjai zengik a fehér karácsony és a születés himnuszát.
Bim – boldog, bam – karácsonyt; bim – a Kisjézus, bam – megszületett, bimbamm – örvendjünk. A kávéházak megtelnek élettel, borvirágos jó reggelt, forralt bor az asztalon, szépen lassan csúszik le a torkokon, vihogó nép, kint hó, mi pedig benn a melegben élvezzük az ünnepet. Ki így, ki úgy.
Karácsonykor mindenki szeleburdi, kicsit mindenki bohó, a fáról leesszük a szaloncukrot majd kis papírgalacsinokat teszünk vissza a fénylő csomagolásba, hogy a nagyi, a család ne vegye észre, hogy az a fán már csak üres, sistergő selyempapír. Végül egymásra nézünk, mindenki mosolyog.
– Hozok egy csomag szaloncukrot – kiálltja apa, a többiek pedig csak bólogatnak, mert a fa úgy szép ahogy van. Minek a díszek összhangját megbolygatni, minek firtatni, hogy ki csente le a fáról szarkamód az édességet.
Ilyenkor a filmszalag is gyorsabban és többször forog, a filmesek készítik a Karácsonyi mesét, és már megszámolni sem lehet hány feldolgozást élt meg Charles Dickens klasszikusa. Idén Robert Zemeckis vette elő varázslatos puttonyát, belerakva Jim Carrey, Gary Oldman, Colin Firth színészi játékát, rászórva egy kis csillagport, majd megrázva az egészet ki is szórta puttonyát, elénk tárva egy történetet múlt, jelen és jövő karácsonyairól, a hűvös közönyről, és a szeretet erejéről. Ebeneezer Scrooge sokat morgott, aztán három szellem rárontott, és már majdnem elvitte a kaszás, amikor megváltozott, és a jó irányba terelte magát. Azóta neki is boldog minden karácsonya, az unokaöccsével tölti, míg a ház asszony a nagy libát tömi, a sok gyerek pedig a diót töri. Meleg puding az asztalon, ez az Angol szokás. Amerikában pedig a nagyapa mindenkinek vesz egy hálóinget, amiben várják a lurkók, hogy a télapó mikor csenget, és akkor le lehet rohanni, csomagokat kibontani, a piros pocakos pasas pedig már húzza is fénylő csíkját az égen.
Ilyenkor mindenki kicsit jobban szeret, hisz ez a szeretet ünnepe, bár nem mintha máskor nem szeretnénk, de valahogy időnk sincs kimutatni, de most... Minden kicsit lelassul, kicsit megáll a rohanó világ, hogy gyertyát gyújtsanak az emberek és elmondjanak néhány imát – köszönöm istenem, hogy a családdal lehetek, hogy egyáltalán élhetek, hogy nem csúsztam meg a jégen, hogy ezt az ünnepet is megúsztam épen, köszönöm, hogy a kínai olcsó égő nem csapott agyon, hogy a halászlét végre elfogyaszthatom. Aztán jön a bab, hagyma, dió méz és alma, hogy egészség, pénz és összetartás legyen, hogy a család is együtt legyen, hogy mindenkinek legyen boldog a karácsonya, még akkor is, ha csak egy cipős dobozba van elzárva az ünnepe, egy árvaházi szobában is legyen boldog az ünnepe. A sok hajléktalan pedig örömmel kanalazza azt az egy tál babot, amit az úristen ezen a napon eléjük rakott, sírva eszik a bejglit meg a gubát, adhatna az isten kicsit több lét meg gubát, de ne légy telhetetlen Jani, majd talán jövőre megadja, ha addig meg nem fagysz. Azért vigyáznak rád fentről és nem fognak felengedni úgysem, ha még nem jött el az időd, várnak még sokan a sorban, de neked még van időd, sok napot kell még megélned.
Berakom kedvenc Sinatra, majd Zorán lemezem, a hideget érzem a kezemen, aztán dúdolok és díszítek, a szobám már csillog, ráhangolódtam a dologra, az egész napra. Megérkezik a dús, telt karácsonyfa, a család pedig együtt díszíti énekelve, olykor káromkodva, hogy már megint széthagytad a gömböt, rá is léptem, a csillaggal majdnem rokonságba léptem, de aztán minden a helyére kerül, a Kisjézus megszületett, és csak derül.
Karácsonykor mindenki szeleburdi, kicsit mindenki bohó, a halászlé elkészült, és kanalazzuk is mohón. Imádkozunk és szeretünk, örülünk, hogy végre együtt lehetünk, szeretetben, boldogságban egymásért és egymásnak, a piros ruhás pocakos pasas pedig csak – ho-ho-hó, nevet, hogy minden évben egyszer egy kicsit mindenki házába melegséget vihet, ezen a szent ünnepen, amikor a Kisjézus megszületett.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >
Az Akadémia győzött!
Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >
A kormányhű celebek országa
A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >
„Mikor korlátozható a szabadság?”
A VMTT közösségi oldalán az utolsó bejegyzés négy évvel ezelőtti, a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken >
„Előrelépés a kisebbségi jogérvényesítés útján”?
A cikkből nem tudjuk meg, hogy melyek azok a jogok, amelyeket „részlegesen” az MNT-re ruháztak, de >
Erkölcs(telenség)
Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >
Erkölcs(telenség)
A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >
Erkölcs(telenség)
A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >