Ma Zénó, Flórián névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
„Neked volt egy normális szakmád, erre most felcsapsz kezdő írónak?”
Závada Pállal, aki akár kishegyesi író is lehetne, Szerbhorváth György beszélgetett
“Megdöbbentő volt, hogy 46-ban előfordulhatott egy ekkora súlyú agyonverés-sorozat, amely a reggeli piactól kezdve 6–8 órán át tartott, és kiterjedt az egész falura.” Csillik Blanka (Press-szó):
Závada Pál legújabb műve, az Egy piaci nap a budapesti Ünnepi Könyvhétre jelent meg. Ismert szociográfiája a Kulákprés, széleskörű népszerűségre a Jadviga párnája című regényével tett szert. Aki nem olvasta, film vagy színdarab formájában találkozhatott vele. A József Attila- és Kossuth-díjas íróval Szerbhorváth György szociológus beszélgetett a Dombosi történetek – remix irodalmi fesztivál keretében a hűs Dombos Pincében.
„Szevasz, Pali, mit iszunk?” – kezdte a beszélgetést Szerbhorváth kishegyesi stílusban, majd annak megvitatása következett, hogy Závada tulajdonképpen származhatna ebből az írókban gazdag bácskai faluból is, hiszen Mária Terézia idején Békésszentandrásról szlovák eredetű lakosságot egyaránt telepítettek Kishegyesre és Tótkomlósra, ahonnan Závada is származik. Tulajdonképpen a véletlen műve, hogy ki melyik transzportba került – summázta a feltevést az író.
RÖVID, DE KEMÉNY REGÉNY
Závada Pál szociológusként kezdte a pályáját, és 42 éves volt, amikor első fikciós írása, a Jadviga párnája megjelent. A Kishegyes–Tótkomlós párhuzam mellett érdekes adalék még a beszélgetéshez, hogy míg Závada a tényirodalomtól fordult a szépirodalom felé, addig Szerbhorváth, akit elsősorban publicistaként ismerhetünk, egyre inkább eredeti, szociológusi hivatása felé orientálódik. Mindez különös színezetet, humoros momentumokat kölcsönzött kettejük társalgásának.
Szerbhorváth az Egy piaci nap kapcsán kiemelte, hogy a szerzőtől szokatlan karcsú műről van szó (mindössze 224 oldal, míg a Jadviga párnája 444 – a szerk. megjegyz.), amely azonban annál súlyosabb tartalommal bír. A regény a második világháború után játszódik egy Kunvadas nevű faluban (amely a valóságban Kunmadaras). Itt került sor 46-ban arra a kegyetlen pogromra (jelentése: a lakosság más nemzetiségű, illetve vallású része elleni, gyilkolással, erőszakkal járó hajsza), amelyet az egyszerű nép hajtott végre az Auschwitzból visszatért zsidók ellen. Nem egyedülálló jelenségről van szó, Kishegyesen már 41-ben lezajlott egy ilyen üldözés, Magyarországon például Budapesten és Miskolcon történt hasonló – ezek szintén megjelennek a regényben –, a legismertebb pedig a lengyelországi eset. Szerbhorváth röviden összefoglalta a regény történetét:
Kunmadarason a pogromot a vérvád váltotta ki. Bizonyos zsidókról elterjesztették, hogy magyar gyerekeket raboltak el, és bedarálták őket a kolbászba. És különben is, vérlázító, hogy azok a zsidók, akik csodálatos módon túlélték a holokausztot, most visszakövetelik a vagyontárgyaikat, és folytatják a kereskedést! Úgy tudom, régóta foglalkoztatott már téged ez a téma.
– A 80-as évek közepén találtam rá, amikor a Kulákprés című szociográfiát írtam a szülőfalumról. Az úgynevezett „önálló gazdálkodókat sújtó agrárpolitikának”, vagyis a kulákosításnak a családom is áldozatául esett – mindkét részről. Kikérdeztem a szüleimet és a nagyszüleimet, ennek a történetnek a főszereplőit. Az egész olyan volt, mint egy hagyma – a közepében nagyanyám és apám különös levezése, amely részben szlovákul, részben magyarul folyt. Voltak egyéb dokumentumok is, listák elásott tárgyakról és így tovább. Apámmal megpróbáltuk együtt kiszámítani, hogy mennyit kellett beszolgáltatni. Ettől az ő memóriája felélénkült, és eszébe jutottak történetek.
Másrészt megpróbáltam feltárni Tótkomlós helytörténetét a korabeli sajtón keresztül. Nagyszerűen lehetne elemezni a politika és a sajtó nyelvezetét: iszonyú folklórja volt a lejárató szövegeknek, elnevezéseknek, metaforáknak, amit a kulák mint gyűlöletes fogalom magához vonzott. Az akkori újságokat olvasgatva akadtam rá arra a hírre, miszerint 46 májusában Karcagtól nem messze, Kunmadaroson egy keddi napon végbement egy lincseléssorozat.
„GYEREKKOLBÁSZ-GYÁR A DOB UTCÁBAN”
– Megdöbbentő volt, hogy 46-ban előfordulhatott egy ekkora súlyú agyonverés-sorozat, amely a reggeli piactól kezdve 6–8 órán át tartott, és kiterjedt az egész falura. Erre semmiféle magyarázatot nem találtam. Annak kétségtelenül erős szerepe volt benne, hogy középkori vérvádról szóló hírek érkeztek Pestről. A tipikus eset, amikor egy öregasszony elkiáltja magát, hogy látta, amint az ószeres zsidó elcipelt egy gyereket, és ettől meghülyül a nép. Ez konkrétan az Illatos útról származó történet, ahol kiráncigálták az ószeres zsidót, és majdnem halálra verték. Vagy elterjedt a hír, hogy a Lehel téri piacon gyerekujjat találtak a kolbászban, az újságok pedig a következő szalagcímeket hozták: „Gyerekkolbász-gyár a Dob utcában”.
Ez történt Kunmadarason is, ahol az emberek azt kérdezgették egymástól, hogy „de hát milyen két gyerek, kinek a gyereke?” Mint utóbb kiderült, nem történt semmilyen rablás. Később a tárgyaláson megkérdeztek egy asszonyt, aki részt vett a pogromban, hogy miért estek neki a zsidóknak ekkora indulattal, amire azt felelte, hogy „azért, mert nekem is van öt gyerekem.” „No de nem tűnt el semmilyen gyerek” – válaszolták neki. „De azt akkor még nem tudtuk” – így az asszony. Sok ehhez hasonló tanúvallomás maradt a jegyzőkönyvekben, miszerint hitték is, meg nem is a „keresztény gyerekből kolbász” meséjét, de hagyták magukat rábeszélni.
Próbáltam megérteni a tömegpszichózisnak azt a rendkívüli állapotát, amely nem részeg embereket kerít hatalmába… Az igaz, hogy egyesek iszogattak, de csak előző este. Egy Pozsonyból érkező kalandor – a későbbi fölbujtók egyike – a tőrével hencegett a kocsmában, amely már „volt munkában a pászkarágók ellen”.
A pogrom kiváltó oka lehetett még a szociális kilátástalanság, a nyomor, az éhezés, a munka- és lakáshiány, és hogy ezt a jelenséget valamiféleképpen összekötötték azzal a népességgel, amelyikről azt hitték, hogy már nem lesz velük gondjuk. Erre nem visszajöttek?! Igaz, hogy csak egyharmaduk, de ez mégis frusztrálóan hatott. Továbbá ott van még az irigység, hogy megpróbálták összeszedni magukat, és úgy tenni, mintha újra lehetne kezdeni, családot alapítani, újból kijárni a piacra, mint azelőtt. De arra még sincs magyarázat, hogy bizonyos asszonyok rettenetes megszólása hogyan tudott ilyen irdatlan feszültséget, fölindulást kiváltani.
AZ ELKÖVETŐK TÖBBSÉGE NŐ VOLT
Miért gondoltad, hogy ezt a történtet regényben írod meg? Az elbeszélőd egy olyan nő, akinek a férjét a helyi bíróság az egyik fölbujtónak tekinti. Először halálra ítélik, másodszor felmentik. Számomra döbbenetes az, hogy míg a második világháborús perekben általában a vádlottak vagy tagadtak, vagy pedig azt állították, hogy parancsra cselekedtek, itt nem ez történt. Bevallják, hogy megcsinálták a pogromot, miközben a többiekre is ujjal mutogatnak. Szó sincs arról, hogy tagadnának. Ez a könyv tulajdonképpen krimiként is olvasható. Van bűntény, amelyben variálódik, hogy hányan – nagyjából 800-an vettek részt – vannak az áldozatok, a nagy kérdés viszont az, hogy mi az indíték. Számomra elképesztő, hogy a lincseléssorozatban nem csak hogy gyerekek is részt vettek, de az elkövetők túlnyomó többsége nő volt, akik később azzal büszkélkedtek, hogy miként ütötték-verték a zsidókat.
– Ez az eset elég alaposan, történészek által is fel van tárva. És valóban azt írják, hogy a vádlottak padján több nő ült, mint férfi. A lincseléssorozatnak ez a falusi agrár-proli asszonytömeg adta a nagyobb erejét. Nem csak annyi történt, hogy behatoltak egy házba, és ott randalíroztak, az egész cselekményben tettlegesen is keményen részt vettek. De a pogrom súlyosabb eseteit azért férfiak követték el. Nekem mégis egy fokkal érdekesebb volt és a leírások arányát tekintve is nagyobb részt foglal el az asszonyhordák mozgása. Ki a vezér, hogy irányít, miként befolyásol másokat, hogyan változnak a viszonyok? A vezérnő, aki az eredeti iratokban is szerepel, nem volt egészen komplett, ami irodalmilag csak nyereség. Az alaptörténethez ragaszkodtam, de hogy melyik figurának milyen az előélete, pontosan mit csinál, ahhoz kisebb-nagyobb sztorikat költöttem. Radnai Etelnek (eredetileg Eszter), a csürhe vezérének például azt találtam ki, hogy mindig többnek gondolta magát, mint ami. Azzal hencegett, hogy a karcagi kórház szülész-ápolónője, a többiek meg úgy tettek, mintha elhinnék neki. Olyan pletykák is keringtek róla, hogy egykori szeretője küretre kényszerítette, ami miatt soha többé nem eshetett teherbe, ebbéli frusztráltságát leküzdendő dolgozott a csecsemő- és gyerekosztályon. De mindig elkergették, mert egy primitív nő volt, aki időnként kiszúrt magának embereket, mint a regény főszereplőjét, a köztiszteletben álló helyi polgárlányt. Bizalmaskodott vele, és közel kerülhetett egy olyan bandához, amelyik nemcsak fecseg, hanem cselekszik is. Az elbeszélőm próbálja őket eltéríteni, sikertelenül.
A KÖNYÖRTELEN FALU
Az irodalomban, de a közvélekedésben is gyakori a magyar falu romanticizálása. Ehhez képest a te műved is abba a sorba illeszkedik, mint Borbély Szilárd Nincstelenek című regénye, amely a 60-as években játszódik. Ott is kiderül, hogy a falu irracionálisan brutális tud lenni. Neked az egész írói életműved a faluhoz kötődik, pedig ha egy magyar író, teszem azt, kimegy Berlinbe, biztos ír egy Berlin-könyvet. Te viszont ragaszkodsz ehhez a témakörhöz.
– Berlinről jut eszembe Ingo Schulze német író, akivel többször találkoztam, egyszer egy közös esten is. Kedvességből vett részt rajta, amikor a Jadviga párnáját lefordították németre, ő is hozzászólt, felolvasott belőle. A könyv végül megbukott németül, nem gazdagodtam meg belőle. Azt kérdezte tőlem akkor, hogy miért helyezem mindig történelmi időkbe a regényeimet, hiszen csupa olyanról írok, aminek nem voltam a részese. Ő csak arról tud írni, amit átélt. És ő valóban – a legtöbb műve magyarul is megjelent – megalkotta a nagy NDK-ás rendszerváltó könyvet. Lipcse környékén volt fiatal, az ottani színházban dolgozott, a város pedig a vidéki német rendszerváltó mozgalom központjává vált. Belülről látta az egészet, részt vett az első tüntetések szervezésében, és erről hatalmas regényt írt, van benne szerelem is – mert, ugye, a legnagyobb szerelmek mindig a forradalmi helyzetekben születnek. Most nem ironizálok, tényleg falja az ember. Irigyeltem, amikor olvastam.
Ugyanezt az időszakot én is átéltem Budapesten, de történetesen nem voltak olyan haverjaim, akik ezekre az eseményekre elvihettek volna. Bizonyos helyszíneken jelen lehettem volna, no de történt valami olyasmi, ami mérhető ahhoz, amit Schulze Új életek című könyvében megírt? Tulajdonképpen történelemhamisítás lenne egy ilyen nagy regényt kerekíteni köré.
SZOCIOLÓGUSBÓL ÍRÓ
Történt nálad egy fajta identitásváltás: szociológusból szociográfus lettél, majd író.
– Voltaképpen sok minden egybeesett. Valószínűleg azért nem tudtam odafigyelni a rendszerváltásra, mert egyrészt fölborult a magánéletem, másrészt pedig vége lett annak az időszaknak, amikor csak csavarogtam az országban és interjúkat készítettem. Specialitásunkká vált néhány haverommal, hogy megírtuk különböző települések helytörténetét, felölelve az elmúlt 60–80 évet. Hiszen semmi sem volt feljegyezve arról, hogy miként jöttek be az oroszok, vagy a slágerkérdésről, hogy mi történt 56-ban. Ennek 88-ban vége szakadt, és én 90-ben véletlenül a Holmi szerkesztői székébe kerültem – a barátom helyére hívtak, aki meghalt. Engem elég felületesen ismertek. Azt hitték, hogy a társadalomtudományos témák felé fogom nyitni a lapot és behozom a tényirodalmat, hiszen pezseg a levegő, rendes ellenzéki szagú tevékenység volt, amit mi ott műveltünk. Bátornak mondott éjszakai műsorokban beszéltünk, intézeti kiadványokban publikáltunk.
Mint a Holmi szerkesztője bekerültem az irodalmárok közé, és újdonság volt számomra, hogy eleven íróktól kaptam kéziratokat. Korábban irodalmi szövegeket csak nyomtatásban láttam, most pedig megtapasztaltam azt, hogy Mándy Iván saját kezűleg gépeli le az írásait és javít bele utólag. Györffy György átnyilazza a kéziratát, bogarászni kell, és ráadásul észreveszem, hogy nincs egyeztetve, meg azt is, hogy ilyen nagy emberek is tudnak hibázni. Megtapasztalom, hogy a szöveg mennyire sérülékeny, az is valahogy készül, létezik egy megszületési metódusa.
Arra gondoltam, hogy olyan remekül és annyi mindent megírtak már. Most álljak neki, és mondjam azt, hogy ezeknek a műveknek a számát szeretném szaporítani? Elég kínos… Amikor megjelent az első novelláskötetem a Jelenkorban (1996-ban, a címe: Mielőtt elsötétül – a szerk. megjegyz.), Réz Pál, a Holmi egykori főszerkesztője azt mondta nekem: „Volt egy rendes szakmád. Erre most felcsapsz kezdő írónak? Meg vagy te őrülve? Ez nagyon kétesélyes… Másrészt egész normálisan csinálod.”
Következő cikk: A pásztor nem hagyhatja ott a nyájat: egy lelkésznő a bombák földjéről
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A komplex nemzeti identitás „kísérleti egerei”
Könnyű azoknak, akik úgy védekeznek a másság ellen, hogy bezárkóznak az egyidentitású kuckóba. Azoknak a kozmopolitáknak >
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >
Az Akadémia győzött!
Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >
A kormányhű celebek országa
A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >
„Mikor korlátozható a szabadság?”
A VMTT közösségi oldalán az utolsó bejegyzés négy évvel ezelőtti, a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken >
„Előrelépés a kisebbségi jogérvényesítés útján”?
A cikkből nem tudjuk meg, hogy melyek azok a jogok, amelyeket „részlegesen” az MNT-re ruháztak, de >
Erkölcs(telenség)
Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >
Erkölcs(telenség)
A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >