Ma István névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A lényeg, az anyagi érdek !
Aki hatalomra jut az előbb utóbb lop, csal hazudik, zsebre játszik, akar a nagy tortából egy szeletet, s rögtön vagyongyűjtésbe kezd. Izabella Andrea (izaszinhazbajart):
(Thália Színház/ Határon Túli Magyar Színházak Szemléje - Szabadkai Népszínház Magyar Társulata - Lev Birinkszkij: Bolondok tánca - 2016. május 22.-i előadás)
Ritkán fordul elő velem, hogy egy már halott szerzőről lövésem se legyen, de Birinszkijről még csak nem is hallottam. Pedig Lev Birinszkij már jó 60 éve halott. A Bolondok Tánca című művének pedig száz évvel ezelőtt volt a premierje, a berlini Lessing Színházban! A darabot látva ez szinte hihetetlen. Egyrészt amiatt, hogy az író - eltekintve most attól, hogy olvashatta Marx, Engels és Lenin elméleti műveit - hétköznapi mikroszemszögből, a Patyomkin cirkáló lövése előtt hét évvel leírja, miként fog kitörni a XX. század legmeghatározóbb forradalma, másrészt amiatt, hogy úristen, lehet itt van megint a forradalom szele?
Egészen furcsa, de a darab - témája ellenére - egy jól megírt francia vígjátékra emlékeztetett. Olyan Georges Feydeau Bolha a fülben, vagy A balek. Dramaturgiailag pontosan építkezik a színmű, de éppen ezért pont olyan könnyű rosszul színre vinni, mint jól.
A történet egy isten háta mögötti orosz kormányzóságban játszódik, ahol korrupt a kormányzó, ahogy egész környezete, pénzt csalnak ki a központi kormányzattól, a nem létező forradalom megfékezésére. A kormányzóság ugyan a forradalmárok Paradicsoma, de forradalom az nincs, lapítanak az elvtársak a tökéletes búvóhelyen. Egyszer aztán beüt a krach, jön a központi ellenőrzés, a forradalmárok mentenék a kis béke szigetüket, de a kormányzó - leplezendő a korrupciót - megtámogatja a forradalom kitörését. (Na jó, kicsit hajaz a darab Gogol Revizorjára, de az pontosan 80 évvel korábban íródott.) A színmű tragikomédia.
A darabot a marosvásárhelyi Sebestyén Aba állította színre, a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatával. Már ez is adott az előadásnak némi pikantériát, az óhatatlan román, szerb szemszög. Nagyon más volt ez a színház, mint amit mi, budapesti színházlátogatók megszoktunk. Először is szó szerint játék volt. A színészek nem akartak megfeszülni a művészet oltárán, pusztán eljátszották a megírt történetet, de azt kedvvel. Azt hiszem ez volt a legvonzóbb az előadásban. Egyszerűen jó volt látni tucatnál több színészt, akik azt nyújtották, amit és amennyit tudnak, a görcsös megfelelési kényszer nélkül, pontosan tudva, hogy játszanak, nem önmegvalósítanak.
Akárcsak a jó francia vígjátékírók, Birinszkij is sablonkarakterekkel dolgozott. A kormányzó (Mezei Zoltán) akár egy mai, korrupt önkormányzati kiskirály, aki a törvények és a jog felett áll. Köztudottan lop, csal, hazudik, magáért persze, nem választóiért, s tudja ezt az egész kormányzóságban mindenki, de egytől egyig ugyanezt teszik, csak kisebben. A kormányzó képes merénylet szervezésére saját maga ellen, pénzért, látszatért. Az első ember személyi titkára (G. Erdélyi Hermina) az agy a vezetésben, vadabbnál vadabb ötletei vannak, amelyek bejönnek, még az álmerénylet is. Úgy működik, ahogy a mai "titkárok" is, egy botrányról egy még nagyobb, ha kell kamubotránnyal tereld el a figyelmet. A kormányzóság alkalmazottai pedig, az írnoktól a takarítóig némán és cinkosan asszisztálnak ehhez.
Aztán ott vannak a forradalmárok, persze beépülve a kormányzósági apparátusba is Kozakovon (Pálfi Ervin), az idealista forradalmáron keresztül, akinek jelenlegi pártfeladatra a kormányzó fehérmájú felesége (Vicei Natália) szeretőjének lenni, ami ugyan terhére van, de az eszméért mindent. A sejt vezetője Lenszkij (Csernik Árpád), akit már fel is akasztottak papíron, hiszen megírta az újság, de azért ő itt éppen öngyilkos merénylethez bombát gyárt. Pavlova (Pesitz Mónika) és Mása (Pámer Csilla), a forradalmárok női szakasza. Az este legjobb jelenetei kétségkívül a forradalmárok mozgalmi nótaestjei voltak. Az Internacionálén túl érdekes dalok, mint a Venceremos, az Ocsi csornije és a Hava Nagila teljes erőbedobással való táncos bemutatója.
Aztán kellett a darabba egy zsidó, Goldmann kereskedő (Péter Ferenc), mert zsidó progrom nélkül nincs forradalom. Ahogy lenni szokott, a zsidó a legpragmatikusabban gondolkodó, az átlagnál messzebb látó, távlatokban gondolkodó adakozó, jó ember, akinek elve az élni és élni hagyni. Na de, hogy lehetne hagyni azt, aki nem lop, csal, hazudik, csak ügyesen lavíroz és dolgozik?
És kellett még a nép egyszerű gyermeke, Nyikita (Szőke Attila), aki felett és akiért van minden, érte "dolgozik" a kormányzó és érte lenne a forradalom. De a Nyikiták ebből egy rohadt szót nem értenek, de az már nem lehet, hogy neki ne adjanak igazságot, még akkor is, ha semmilyen igazságtalanság nem érte őket. Nyikita a tipikus vígjátéki figura, egy mondatot mond el hússzor, tíz embernek, mint egy mantrát. Szőke Attila remekül ráérzett, hogy mi fér még éppen bele ebbe a figurába, hogy alakítása, ne legyen bohózati, de legyen még mulatságos.
Egy szó aktuálpolitikai áthallás nem hangzik el a színműben. De nem is kell, adott a párhuzam a 104 év ellenére napjainkkal. A főváros V., VI., IX., XI. kerületi botrányai, Esztergom városának vergődése, Zsiga Marcell aszfaltozása csak úgy villódzik a történetben, valahol távol a múltban, Oroszországban. Ahogy gondolom Szabadkán, vagy Marosvásárhelyen sem kell a párhuzam felismeréséhez semmit sem nevesíteni.
És éppen ez az, amitől a nézőt kétségbeejtően hatalmába kerítette a felismerés, hogy az emberi természet semmit, de semmit sem változik. Holdraszállás, technikai felfedezések, klónozás, véráramba vitt sejthelyreállító nanorobotok ide-vagy oda, az emberi természetben nincs fejlődés. Minden harmadik, negyedik nemzedék megvívja ugyanazt az értelmetlen és súlyos emberáldozatokkal való hülye csatározását. A korrupció, a nepotizmus kiirthatatlan. Aki hatalomra jut az előbb utóbb lop, csal hazudik, zsebre játszik, akar a nagy tortából egy szeletet, s rögtön vagyongyűjtésbe kezd. Ha megbukik az adott vezető és sleppje ugrásra készen ott az új csapat, aki beleül a készbe,s működteti tovább a gépezetet, amíg ki nem billentik onnan. Na de ki kell használni a hatalmi időt, jó nagyot merve a húsosfazékból.
Sebestyén Aba rendezése lendületes és maga nemében elegáns. Semmi szájbarágás, hadd gondolkodjon a néző. Semmi világmegváltás, mindenki értse a darabot a maga esze, tapasztalata szerint. Kanyó Janovics Erika jelmezei váltakoztak a ma és a 100 évvel ezelőtti orosz módi között, kicsit mégiscsak jelezve a párhuzamot, Bartha József díszlete kortalan volt. Ami kissé zavart a kb. 30 cserép művirág, amiket, mint a véres kardot hordoztak a szereplők. Ezek a művirágok jelképezték a korrupcióból származó pénz, a forradalmi fegyverek titkos rejtekhelyeit, a védelmi vonalakat, a kormányzónak vitt ajándékot, meg ki tudja mit még. Ezt a jelképet nem sikerült megértenem
Érdekes és üdítő színházi este volt. Nem biztos, hogy mindig erre a színjátszásra vágynék, s kilépve a színházból azért hamar felejthető volt, de ott és az előadás alatt élvezetes.
Következő cikk: Amerika a feketebárány
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az egyetemistáknak ismét igaza van
Nem szabadulok a gondolattól, hogy napjaink egyetemistáinak sokkal nagyobb akadályokkal kell megküzdeniük, mint nekünk. 68-ban az >
Sinkó dilemmái manapság is aktuálisak
A szélsőjobb erősödik, az európai politika egyre inkább jobboldali irányt vesz, ami nem jelentene veszélyt, ha >
„VÉRES A KEZETEK”!
Szerbiában az egyetemi hallgatók már öt egyetem 62 karát vették blokád alá. A támogatottságuk a lakosság >
A komplex nemzeti identitás „kísérleti egerei”
Könnyű azoknak, akik úgy védekeznek a másság ellen, hogy bezárkóznak az egyidentitású kuckóba. Azoknak a kozmopolitáknak >
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >
Az Akadémia győzött!
Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >
A kormányhű celebek országa
A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >
„Mikor korlátozható a szabadság?”
A VMTT közösségi oldalán az utolsó bejegyzés négy évvel ezelőtti, a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken >