Ma Emma, Flóra, Virág névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Napi ajánló
„A zsidómentőket kiközösítette a lengyel társadalom” - Jan Tomasz Gross történész
„Képzelje el, hogy akik túlélték a megszállást, gyakran könyörögtek az általuk megmentetteknek: ne mondják el senkinek, ki bújtatta őket. Féltek a környezetüktől. A háború után!” Domány András (Magyar Narancs):
Az Amerikában élő lengyel történész két legfontosabb könyve, a Szomszédok és a Félelem új korszakot nyitott Lengyelország II. világháborús történetének feldolgozásában. Most az államelnök, Andrzej Duda vizsgálja annak a lehetőségét, hogy megfosszák magas állami kitüntetésétől.
Magyar Narancs: Mit szólna, ha tényleg megfosztanák a Lengyel Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjétől, mert „méltatlanná vált rá”?
Jan Tomasz Gross: Nekem személy szerint rosszul esne, de ez önmagában lényegtelen ahhoz a valóságos forradalomhoz képest, amelyet a Jog és Igazságosság Párt az egész országban véghez visz. A nacionalizmus, idegengyűlölet, populizmus irányába mentek el, vagyis mint a kiváló költő, Adam Zagajewski írta a napokban egy cikkben, a fasizmus irányába. Ismerjük ezt a történelemből, barna forradalom ez. Az én ügyem apróság, de jellemző arra, hogy a múltat is meg akarják változtatni.
MN: Sokan a szólásszabadság elleni merényletnek nevezik, ha azért vennék el a kitüntetést, mert az ország vezetői nem értenek egyet az ön némely kijelentésével. De nem túl könnyen ad-e ön ürügyeket az ilyen támadásra? Például amikor a Die Weltnek tavaly azt mondta, hogy a lengyelek a megszállás alatt több zsidót öltek meg, mint németet. Hiszen ki tudja ezt összeszámolni?
JTG: Először is nem a Die Weltnek nyilatkoztam, hanem a Project Syndicate-nek írtam egy cikket, amit a világban húsz lap vett át, köztük volt a német újság. Másrészt ha pontosan nem is, de nagyjából össze lehet számolni. Ha az 1939. szeptemberi hadjáratban és a varsói felkelés alatt megölt németekhez hozzávesszük az ellenállási mozgalom által kivégzetteket, akik nem voltak sokan, mert az ellenállás nem elsősorban merényletekkel foglalkozott, akkor együttvéve legfeljebb 30 ezer fő jön ki. Minden komoly történész számára világos, hogy a lengyelek zsidó áldozatainak száma ennél több. Itt én azt a lengyelt is gyilkosnak tartom, aki nem bántotta az elfogott zsidót, csak átadta a német csendőröknek, tudva, hogy azok megölik.
MN: Ugyanakkor a lengyelek büszkén hivatkoznak arra, hogy A Világ Igazai között az ő honfitársaik vannak legtöbben, csaknem hétezren.
JTG: Így van, ez fantasztikus dolog, de tudni kell, hogy ezeket az embereket a lengyel társadalom kiközösítette. Azért voltak hősök, mert szembe mertek szállni a szomszédjaikkal, akik feljelentették őket. A németek ritkán találták meg maguktól a bujkáló zsidókat, általában bejelentésre mentek ki. Képzelje el, hogy akik túlélték a megszállást, gyakran könyörögtek az általuk megmentetteknek: ne mondják el senkinek, ki bújtatta őket. Féltek a környezetüktől. A háború után! Ezek kivételes emberek voltak, de megbélyegezték őket.
MN: Márciusban nyílt a Zsidómentő Lengyelek Múzeuma a dél-lengyelországi Markowa faluban, ahol 1944-ben az Ulma házaspárt hat gyerekével – a legkisebb másfél éves volt – és az általuk bújtatott két zsidó családdal együtt végezték ki. Ott is egy falubeli ember volt a besúgó.
JTG: Így van. És azután számos holttestet lehetett találni az erdőben, mert a környékbeli parasztok megijedtek, és megölték, akit még rejtegettek.
MN: Az említett múzeum megnyitásakor Duda köztársasági elnök több százezer zsidómentő lengyelről beszélt.
JTG: A pontos számot persze nem tudom, de abszurdnak tartom azt a becslést, amiből ez ered, hogy egyetlen ember megmentéséhez körülbelül tíz segítő kellett. Hiszen például ott volt Irena Sendlerowa, aki egymaga több ezer gyereket mentett meg.
MN: Miért olyan fontos önnek, hogy a történelemnek ez a sötét oldala a lengyelek önismeretének a része legyen?
JTG: Mert ha az emberek nem ismerik és nem dolgozzák fel a tényeket, akkor marad a nemzedékről nemzedékre hagyományozott gyűlölet. Hiszen így racionalizálják azt, hogy valakiket bántottak. A zsidóellenes sztereotípiák évszázadok óta terjedtek, és a lengyel társadalmat e tekintetben különösen rosszul nevelték. A lengyel katolikus egyház agresszíven antiszemita volt a háború előtt. Mindez a lengyel történelem fontos része. Az elmúlt 15 évben több kutatás során kérdezték az embereket, hogy szerintük kik szenvedtek legtöbbet a megszállás alatt: a zsidók, a lengyelek vagy mindkettő nagyjából egyformán? És az utóbbi két válasz plusz a „nem tudom” aránya minden felmérésben kétharmad és háromnegyed között volt. Ott, ahol hárommillió zsidót gyilkoltak meg! Túlnyomó többségüket persze a németek, de ez a felmérés szempontjából mindegy. Hogyan lehet ennyire tudatlannak lenni a saját múltjukról?
(...)
Következő cikk: Érthető félelem és politikai hisztériakeltés Körmenden
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >