Ma Zsuzsanna, Tiborc, Klára névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
A gyertyák csonkig égnek
Agárdi Gábor
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.”
Márai Sándor
Tegnap reggel a szokásosnál is korábban keltem. Elsétáltam Újvidék központjáig, végig a főutcán, a közkedvelt sétányon, belebotolva a környéket színesítő alakokba, akik csak ilyenkor bukkannak elő, amikor még a többség otthon fekszik, várva, hogy besüssön ablakukon a nap, ezzel jelezve, hogy itt az ideje kibújni az ágyból. Egy újabb nap kezdődik.
Ilyen korán még sosem jártam itt, minden sokkal szebb és csendesebb volt mint máskor, belebotlottam a csendbe, amit csak egy harmonikás játéka tört meg. Most nem az oly közkedvelt hegyi tangót játszotta, hanem francia sanzonokat és régi nótákat. Aznavour, Piaf, Becaud, Montand, a legjobbak dalai szóltak, muzsika a szívnek, dallamok, amelyek elvesznek a délelőtti forgatag sűrűjében. Kicsit megálltam, mert nem csak az a lényeg, hogy megtömjük pénzzel a harmonikás kalapját, hanem, hogy élvezzük is a játékot. Hagyjuk magunkat egy kicsit megérinteni, álljunk meg egy percre, hallgassuk a dallamokat, és vegyük észre a muzsikát, amely muzsika hangja szelíd hangjegyeket rajzol az ég kottafüzetébe. Lassan itt az idő, egyetemre kell menni, vége az idilli pillanatoknak, irány a könyvek és a tanulás.
Este, hazafelé menet eszembe jutott, hogy gyertyát kell gyújtanom. Október 28-án, ezen a napon hagyott itt minket nagyapám, Agárdi Gyula. „A kávéház ma hajnalban bezár, és senki se fogja újra kinyitni már”, énekelte Charlie, nagyapám pedig sajnos már csak ott fenn, isten kávéházában méri majd ki a vizezett misebort. A lakásba belépve elővettem a gyertyát, de sem gyufát, sem gyújtót nem találtam, ezért le kellett szaladnom a sarki boltba. Már minden kellék megvolt, a dolgok a helyükön, gyertya meggyújtva, miatyánk elmondva... csend.
Ahogy a gyertya füstje felszállt a levegőbe, megelevenedett Márai regénye, A gyertyák csonkig égnek.
Eszembe jutott az ebből készült film is, amelyik névrokonomnak, Agárdi Gábornak, a nemzet színészének utolsó szerepe volt. Mint a haldokló oroszlán, aki még utoljára összeszedve minden erejét elkap egy antilopot, úgy formálta meg ő is szerepét, aztán ahogy az oroszlán elballag a szavanna legcsendesebb zugába meghalni, úgy tűnt el ő is a gyertyák füstjében... huss. A filmben és a műben két öreg barát találkozik ismét. Talán véletlen, talán a sors akarta így – és mindkettőjük élete megváltozik. Belekerülnek egy körforgásba, végbemegy egy ciklus, már egyikük sem az az ember, aki a találkozás előtt volt. Aztán útjaik szétválnak, de eltesznek egy darabot a másik szívéből, lelkéből, amit nem vehet el tőlük senki, ami örökre megmarad. Megbeszélik nézeteltéréseiket, kibeszélik azt a nőt, akibe fiatalon mindketten szerelmesek voltak, aki miatt egykoron eldobták egymás barátságát. Aztán a gyertya végig ég, az öregek pedig elmennek, ki ki a maga útjára.
Lassan az én gyertyám is végig ég, de még emlékezem. Emlékezem Agárdi Gáborra, minden elhunyt jó emberre, akit valaha szerettem. Emlékezem Kecskés Antalra is, akit csak úgy hívtam nagytata. Akit mindig is szerettem. A filmek iránti rajongásomat, és még sok mindent köszönhettem neki, aki nem volt olyan rossz ember, mint amilyennek egyesek mondják, csak tudni kellett bánni az öreggel, érezni kellett, hogy mit szeret, hogy mi az, ami boldoggá teszi. Ő nem érdemelte meg, hogy ilyen méltóságvesztve, ágyhoz kötözve haljon meg, és mégis. Szörnyű nézni, ahogy elhalványul, ahogy kialszik belőle az élet szikrája, és egyszer csak... vége.
Soraimat lassan zárom, gondolatmenetem végéhez érek, kiteszem az utolsó pontot is, a füst felszáll, a gyertyák csonkig égnek.
Kommentek
Kösz szépen! Mindig örömmel olvasom a hozzászólásaidat, örülök, hogy jó véleménnyel vagy az írásról.
Gábor,
Nagyon jó, nagyon szép, csak így tovább!!!
Feri
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Változott a szél iránya?
Pásztor Bálint politikai kommunikációjában most több olyan elem is megjelent, amely a korábbi álláspontokhoz képest jelentős >
Szó sem volt „komoly küzdelemről”
Ezekben a napokban számos kisebbségi vezető sejtelmesen saját érdemének tulajdonítja be a kisebbségi autonómia bevezetését. Igaz, >
VMDK a VMSZ-nek: azonnal és minden szinten lépjenek ki az SNS-szel kötött koalícióból!
Ha a VMSZ számára valóban nem a mindenáron való hatalomban maradás a cél, akkor lépjenek ki >
Másodjára sem sikerült
Nem világos, mi késztethette a VMP vezetőit arra, hogy megalázkodjanak és felhívást intézzenek a VMÚ-hoz a >
Kinek áll érdekében az esetleges halasztás?
Mint tudjuk, Szerbiában minden lehetséges – még az is, ami a törvény szerint nem lenne az >
Egy pillanatra feltűnt a baljós jövő
Bennem azonban ébredezett a gyanakvás, amit felerősített egy jelenet. A belgrádi tüntetésről hazaérkező tüntetők Újvidék főterén >
Érdekvédelem helyett lojalitás a haladóknak
Nem is volt reális elvárás, hogy a kormány megbukik, hiszen a Szerb Haladó Pártnak, a Szerbiai >
A VMSZ pszeudo-damaszkuszi útja
A VMSZ politikusainak retorikájában és a sajtóban ugyan érzékelhető némi elővigyázatos lazulás, de olyképpen mintha előzőleg >
Nincsenek új szellemi mozgalmak
Nem csupán másokkal, hanem önmagammal is vitatkoztam miközben korom dilemmáival vergődtem és vergődőm ma is. Úgy >
A VMSZ vezetőinek valóban nincs mit szégyellniük?
A VMSZ vezetőinek részvétele Tusványoson ismét azt jelezte, hogy a párt továbbra is kitart a Fidesszel >
A VMSZ-nek valóban ott a helye
Ezúttal is összesereglett a Tusványoson a Fidesz-tábor. Természetesen megjelentek a VMSZ vezetői is élükön Pásztor Bálinttal, >
A vajdasági magyarság utolsó esélye
Én – ahogy eddig is – a vajdasági magyarság érdekeit tartom elsődlegesnek, ezért vállalom egy ilyen >