Ma István, Bernát névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Egy pillanatra feltűnt a baljós jövő
Végel László
Bennem azonban ébredezett a gyanakvás, amit felerősített egy jelenet. A belgrádi tüntetésről hazaérkező tüntetők Újvidék főterén csetnik-dalokat énekeltek, amikor az Újvidéki Színház művészei a városháza erkélyén magyarul énekeltek egy musicalból. Egy pillanatra feltűnt a baljós jövő. Levél Radnóti Sándornak: „Cseppet sem vagyok optimista, a tényleges változás valóban nehezen köszönt ránk, de azért nagyon nehéz elképzelni, hogy az ember másképpen lélegzik majd.”, Levél Szerbhorvát Györgynek: „A nacionalizmus újra győzött.” Pár nap múlva kissé sajnáltam, talán elhirtelenkedtem ezekkel a mondatokkal, de nem kellet sok időnek elmúlni, hogy kiderüljön: igazam volt. Pár év múlva Aleksandar Vučić az egyik belgrádi sugárútról letépte a Zoran Đinđić nevű utcanévtáblát és helyette a háborús bűnös Radko Mladić nevű táblát helyezte el. A történet már a napjainkról szól… Végel László:
2026. augusztus 1., szombat
Rendezgetem, javítgatom a honlapomat (www.vegel.org), amelyet az utóbbi években elhanyagoltam. Sikerült öt évnyi anyagot felrakni a honlapomra a naplójegyzeteimből. (Időírás, időközben I., 2000-2002, és Időírás időközben II., 2003-2004.), Ezek a jegyzetek könyv alakban is megjelentek, az újvidéki Családi kör kiadásában. Miután a legnagyobb példányszámú vajdasági magyar hetilapot a Magyar Nemzeti Tanács nem méltatta támogatásra, illetve bizonyos feltételhez kötötte, amiről Habram Mária főszerkesztő asszony tudna részletesen beszámolni, a hetilap súlyos anyagi válságba került, úgyhogy még s munkástársak javadalmazására sem tellett. Éveken át honorárium nélkül közöltem a jegyzeteimet, ugyanakkor nem számíthattam naplójegyzeteik további könyv alakban való kiadására mire az egyik a Magyar Nemzeti Tanács által támogatott könyvkiadóhoz fordultam, amely nem mutatott semmiféle érdeklődést, ezért a következő jegyzetek, vagy tíz kötet, kéziratban maradtak. Újra olvasva a kilencvenes évek elején írt jegyzeteket, úgy tűnik, hogy most érdemesebb őket olvasni, mint akkor. Akkor a hétköznapi politika elhomályosította a láthatárt, egy bizonyos időtávlatból azonban azonba kiderült, hogy az újabb tapasztalatok fényében, az akkori dilemmák még tanulságosabbak. Kirajzolódik az út, hogyan jutottunk ide. A vajdasági magyar kisebbségnek voltak és vannak remek írói, művészei, de nem akadt tehetséges politikai elitje. 2000 ősze azonban ígéretesnek tűnt. A szerbiai rigid önkényuralom ingadozni kezdett. A Szerb Tudományos Akadémia Memoranduma nem melengette annyira a nacionalista lelkeket, a feszült hangulat és az apátia váltogatta egymást. Tavaszkor még úgy tűnt, hogy a társadalom reménytelenül lázong, az ellenzéki pártok (akkor is) egymással civakodtak, de a közvélemény kívánságára valahogy mégis képlékeny közös nevezőre jutottak. Múlnak a napok. Meghalt Petri. Ödön von Horváthot olvasok. Kedvetlenül toporgok Újvidék főterén. „Nehéz lesz-e búcsút venni a nacionalizmustól? Kitalálható lesz-e egy másik Újvidék?”, faggattam magam. Egész nyáron Anikóval tüntetésekre járunk. Aztán október 5-én a nagy belgrádi tüntetésnek köszönve megbukott Slobodan Milošević, az első európai posztszocialista autokrata. Általános eufória! Bennem azonban ébredezett a gyanakvás, amit felerősített egy jelenet. A belgrádi tüntetésről hazaérkező tüntetők Újvidék főterén csetnik-dalokat énekeltek, amikor az Újvidéki Színház művészei a városháza erkélyén magyarul énekeltek egy musicalból. Egy pillanatra feltűnt a baljós jövő. Levél Radnóti Sándornak: „Cseppet sem vagyok optimista, a tényleges változás valóban nehezen köszönt ránk, de azért nagyon nehéz elképzelni, hogy az ember másképpen lélegzik majd.”, Levél Szerbhorvát Györgynek: „A nacionalizmus újra győzött.” Pár nap múlva kissé sajnáltam, talán elhirtelenkedtem ezekkel a mondatokkal, de nem kellet sok időnek elmúlni, hogy kiderüljön: igazam volt. Pár év múlva Aleksandar Vučić az egyik belgrádi sugárútról letépte a Zoran Đinđić nevű utcanévtáblát és helyette a háborús bűnös Radko Mladić nevű táblát helyezte el. A történet már a napjainkról szól…
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Ješić nyílt levélben Magyar Péterhez: Akadályozza meg, hogy Orbán bűnös mechanizmusai elfojtsák a szerbiai médiát
Azt kérte, hogy a magyar kormány utasítsa az SZTA állami alapot (Széchenyi Tőkealap-kezelő Zrt.) az Alpac >
Fizessük ki a busz árát!
Ha az utasok kitekintenek a robogó ingyen buszoktól megtekinthetik a sárguló kukoricásokat. A napfarforgófejek kétségbeesett integetnek >
Más pénzéből adakoznak
A Pásztor István Alapítvány nem kizárólag jótékonysági célokat szolgál, ahogyan azt a Pásztor-fivérek a média segítségével >
Aranyélet
Vonulunk, mi nyuggerek. Erős riporterek vannak a csoszogásunkra ráállítva. Az írásaik könnyedek: a nyitókép általában észrevesz >
Egypárti pódiumbeszélgetés Oromon
Az MNT továbbra sem tölti be azt az érdekképviseleti szerepet, amelyre a vajdasági magyar közösségnek szüksége >
Változott a szél iránya?
Pásztor Bálint politikai kommunikációjában most több olyan elem is megjelent, amely a korábbi álláspontokhoz képest jelentős >
Szó sem volt „komoly küzdelemről”
Ezekben a napokban számos kisebbségi vezető sejtelmesen saját érdemének tulajdonítja be a kisebbségi autonómia bevezetését. Igaz, >
VMDK a VMSZ-nek: azonnal és minden szinten lépjenek ki az SNS-szel kötött koalícióból!
Ha a VMSZ számára valóban nem a mindenáron való hatalomban maradás a cél, akkor lépjenek ki >
Másodjára sem sikerült
Nem világos, mi késztethette a VMP vezetőit arra, hogy megalázkodjanak és felhívást intézzenek a VMÚ-hoz a >
Kinek áll érdekében az esetleges halasztás?
Mint tudjuk, Szerbiában minden lehetséges – még az is, ami a törvény szerint nem lenne az >
Egy pillanatra feltűnt a baljós jövő
Bennem azonban ébredezett a gyanakvás, amit felerősített egy jelenet. A belgrádi tüntetésről hazaérkező tüntetők Újvidék főterén >
Érdekvédelem helyett lojalitás a haladóknak
Nem is volt reális elvárás, hogy a kormány megbukik, hiszen a Szerb Haladó Pártnak, a Szerbiai >