Ma Szilárd, Tímea, Konstantin névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Napló-bejegyzések
Kasza József (1945-2016)
Kasza József
A Napló keresztapjának, Kasza Józsefnek a halála alkalmából újraközöljük írását, amely hetilapunk első számában jelent meg.
Eszeveszett gyorsasággal röpült el a hét. Sok mindent kellett volna még megtenni! Nem fért bele az időbe. Könyörtelen, csak rohan, mi rohanunk benne, sohasem érve utol terveinket.
Egy perc visszapillantás, hátha adódik válasz arra, mi maradt el, mit tettem rosszul, hol lehet igazítani, hogyan tovább? Lehet-e mindenre visszaemlékezni, lehet-e mindenre választ találni?
Hétfő: Időzavarral kezdődik a reggel. Már várnak, csak öt percet akarnak beszélni velem. Nem utasíthatom el, a múlt héten sem került sorra. Hallgatom a problémát. Létkérdés. Helyére fiatalabb jött, nincs munkahelye. A közösség ideig-óráig megtűri, érzi, hogy mennie kell. Ujabb feladatot vállalsz, mint ahogy azt tetted mindig, amikor szükség volt rá. Rengeteg a tapasztalat, még tettrekészség is van, de hiányzik az egyetemi végzettség. Eddig nem kérték. Ki kellene húzni a nyugdíjig. Már régen letelt az öt perc, a szavak ömlenek. Keserűek. Nem. szakíthatom félbe...
Beszámoló a szokásos hétfői találkozón. Mi várható, mik a terveim? Egy pillanat csönd, majd jön a kérdés. Mi a véleményem, s mi lesz, ha a Nitrogénművekben csakugyan elindul a csődeljárás? Betartja-e a vezetőség a fenyegetését...? A kérdés nem ért váratlanul, hisz a veszély régóta fennáll. Szabadka gazdasága régóta válságos helyzetben van, mégis mily könnyelműen viselkedünk! A régi politikai struktúrák még csak akargattak segíteni, de nagy volt a tehetetlenség. Győzködtük egymást, ki az okosabb - az alapító vagy a bank. A gyáróriás pedig kényelmesen tengődött. Hónapról hónapra, fizetéstől fizetésig. Mindenki elégedett volt, ha sikerült előteremteni a fizetést. Most mindenki mossa kezét. A kormányelnök már régóta. Az alapító nem tárgyal, menti a saját bőrét. Kimerült. A bank? Számolja a kamatot. A kamatra a kamatot. A kamatos kamatra a kamatot... Mire várunk még? Százmillió dolláros befagyasztott társadalmi tőke és 800 jól képzett dolgozó sorsa.
Kedd: Valami nincs rendjén a szabadkai lap, a Subotičke novine háza táján. Gyorsan fordul a szerkesztéspolitika, csökken a példányszám, feszélyezettek a viszonyok a szerkesztőségben. Ügy érzem, reagálni kell. Szabadkához hozzátartozik az újság, a lakosok éberen figyelik a történéseket. Ezért szükséges a tárgyilagos informálás, az olyan újság, amely ismeri az itt élő emberek lelkületét, életvitelét. Ennek a szabadkai újság az utóbbi időben nem tesz eleget. Jó ideig a pártelnökig) szócsöve volt, s most, hogy változtak a viszonyok, szélsőségesen a párt ellen fordul az újság. Sohasem volt jó a köpönyegforgatás! Ezenkívül szerintem ez a veszélyesebb – olyan vizekre evez a szerkesztéspolitika, amely borzalja a nemzetiségi viszonyokat, fokozza az emberek közötti feszültségeket, nyugtalanságot kelt a lakosság körében. Szükséges-e kapirgálni a múlt hibái között, vagy inkább egy olyan újságra van szükség, amely erősíti az emberek közötti kapcsolatokat? Megengedhető-e a széthúzás szítása egy olyan közösségben, amelynek ereje és büszkesége a rendezett nemzetiségi viszonyokban van?
Szerda: Kellemes olyan megbeszélésen részt venni, amelyen érződik az alkotási vágy, a jövő felé fordulás. A pénzhiányos időkben is lehet előrehaladás, ha az érdekek azonosak és az érdekeltek összefognak. De ehhez olyan emberekre van szükség, akik szeretik környezetüket, hajlandók magukat adni a cél megvalósításáért. A várősi könyvtár százéves fennállásának megünneplésénél két kiváló kórus találkozik majd, színesebbé téve a város zenei életét is, mégpedig a budapesti Széchényi Könyvtár énekkara és a szabadkai Pro musica. Az ötlet megvalósításában Égető Gabriella szabadkai karnagynak és a könyvtár igazgatónőjének, Simoncsek Juditnak nagy szerepe van.
Ötletparádénak nevezhető az a megmozdulás, amely Szabadka 600. évének megünneplése körül alakult ki. Jobbnál jobb ötletekkel rukkoltak ki az intézmények, valamint számtalan tudományos és közéleti dolgozó. Nehéz lesz a válogatás, nehéz lesz nem megsérteni valakit, hisz mindenki a legjavát szeremé bemutatni. Látva és hallgatva a lelkesedést, el kell ismerni, hogy vannak szép pillanatai is a vezetésnek.
Csütörtök: Előttem a Népszínház állapotáról kiadott két jelentés. Az egyik 1985-ből való, amelynek alapján az épületet majdhogy le kell bontani, mert „használhatósága elenyésző”, az épületnek nincs alapja”, „a tetőszerkezet tönkrement”. A másik a napokban érkezett. Bizonyítja, hogy nem véletlenül nem dőlt össze az épület az elmúlt 13S év alatt, mert igenis vannak alapok Van más is. Felelőtlenség. Az épület állaga rohamosan ment tönkre, mert az elmúlt években senki sem tartotta karban. Csak tette tönkre. Ez már az én megjegyzésem. S a kérdés is bennem merült fel: hova költötték azt a pénzt, amit karbantartásra a községi kassza elkülönített? Sok pénzről van szó! Arra biztosan tellett volna, hogy a csatornákat kitisztítsuk a tetőcserepeket helyrerakjuk, hogy a lépcsőt megigazítsuk. Biztos nem tört, repedt volna meg. A székeket, fotelokat sem kellett volna kidobálni...
Hallgatom a beszámolókat, hozzászólásokat. A Standardprojekt tervezőiroda mérnökei bizonyítják, munkájuk alapján már 1985-ben sem kellett volna elhíresztelni, hogy bontani kell a színházat... Akkor miért vitatkozott a város öt éven keresztül?
Este 7 óra, Békova. A kis színházterem színültig megtelt. A Szabadkai Rádió nyilvános műsorára kíváncsiak az emberek Hallgatom a kérdéseket, melyek már több mint negyven éve válasz nélkül vannak A mezőgazdaság helyzete - most, amikor mindenki hátat fordít a termelőnek. Hol van az ösztönző rendszer, a támogatás, a térítések. Ezt már minden fejlett ország megoldotta. Így akarunk mi Európa éléskamrája lenni?
Péntek: Hétvégi hírnek, értesítésnek nem rossz. A Szabadka községi ügyész hosszú, kínos vajúdás után írásban elutasította a tavaly december elején beadott bűnvádi feljelentésemet dr. Radoman Bozović ellen. Ezek után nyolc napon belül magánvádként adhatom be a bíróságnak. Tette ezt ugyanaz az ügyész, aki a decemberben így beadott feljelentésemet átminősítette hivatalból üldözendő cselekedetnek. Azóta őrizgette, tanulmányozgatta, a fiókba fektette, főnökeit kérdezgette, majd mivel felokosodott (Bozović a TVT elnöke lett), nagy hirtelenséggel négy és fél hónap után döntött!
A jogállamról kialakított kép még igen homályos, de fő a bizalom az igazságszolgáltatás pártatlanságában.
1990. május 9.
Következő cikk: Slučajni odlomci iz nesuđenih memoara Jožefa Kase
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A VMSZ is engedelmesen tűrte, hogy a „puccsisták” közé sorolják
Ebben a zűrzavaros helyzetben külön figyelmet érdemel David Atlagić kormánypárti képviselő felszólalása. Kitért az 2000 október >
Egy országot elveszejteni
A megszabadulás tőle régóta elsőrendű erkölcsi és nemzeti egzisztenciális kérdés volt, a friss fejlemények fényében pedig >
ÚJVIDÉK: „A DEMOKRÁCIA HALÁLA”
Az újvidéki polgármester (Miloš Vučević bukott kormányfő meghosszabbított keze) antidemokratikus módon való megválasztásával a SZHP és >
Remek, nagyon remek fiúk a fogyatkozó magyarok
Szerbiának többé nincs oka aggódni. A vajdasági magyarok lélekszáma 2011 és 2022 között 70 ezerrel csökkent, >
Az egyetemisták a jelenlegi „apolitikus” programmal elmentek a falig
Az egyetemisták mindeddig nem foglalkoztak a civilszervezetek elleni hajszával, továbbra is távol tartják magukat a „pártpolitikától” >
Az MNT alapítású sajtót fel kell szabadítani!
A Magyar Szónak a szakmaiságot, sokszínűséget és pluralizmust mellőző, a tájékoztatási jogot sértő lapszerkesztéséhez (szándékos) politikailag >
Egyre jobban aggódok Boszniáért
Mikor robbannak az ellentétek? Miután a bosznia-hercegovinai bíróság egy év börtönre ítélte, valamint hat évre eltiltotta a >
Ki a képmutató?
Az ellenzéki magyar politikus újvidéki megjelenésében Vicsek a VMSZ politikai ellenfelét látja, nem is alaptalanul, aki >
A Nagy Átrendezési Zűrzavar
Az átrendeződési nagy pókerjáték tanújaként azzal a gyanúval élek, hogy a „játék” végét még azok a >
Ébresztő, vajdasági magyarok!
Kovács Elvira cinikusan megjátssza, hogy 20 év politikai tapasztalat után sem látja, a Vučić-Dačić-Pásztor rendszernek annyi. >
A lítium fontosabb a demokráciánál
Kifejezetten EU párti vagyok, mégis igazat kell adnom Žižeknek, hiszen jól emlékszem Olaf Scholz és Emmanuel >
Sírva vigadás Szerbiában
Ha a szerb(iai) egyetemisták ötösre vizsgáznak ma, úgy a vajdasági magyarok ma inkább egyest érdemelnek. No >