Ma Katalin, Kitti, Zsófia, Piusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
A kölnivíz diszkrét bája
Nem akarom tudni, mi zajlik annak a „háziasszony forradalmárnak” az agyában. Stephen Bozhen (Második Nyilvánosság):
4 perc. Pontosabban 2x4 perc, mert elsőre nem hittem el, amit látok! Tehát összesen 8 (szlovima: nyolc) elvesztegetett, soha senki által vissza már nem adható perc. Eszembe juttatja az érzést, amikor az utolsó ezresedből elautózol egy másik városba kibékülni a volt barátnőddel, de a végén minden csak még rosszabb lesz, és amikor hazaérsz a hűvös szobádba, azon elmélkedsz, hogy többet ért volna azt a benzint inkább meggyújtani: bár gyorsan ellobbanó melege talmi örömöt jelentett volna, még mindig százszor több értelme lett volna, mint egy eleve bukásra ítélt kísérletnek.
Bennem is valami hasonló kavarog (mit kavarog? émelyeg, baszki!) Lovas Ildikó legújabb, minden eddiginél magasabb röptű semmijét olvasva. Ki fogja a tudásszomjam szárazon maradt ajkait megnedvesíteni? Ki a franc fogja nekem ezeket a tök hiábavalóan elpazarolt perceket bármi módon jóvá írni? Ki fogja grátiszban hozzácsapni a teljes élettartamomhoz valami olyan feddéssel, hogy „jól van, Bózsókám, ezt az üresjárati 8 percet inkább nem számoljuk el, visszakapod, éld le másként, ezúttal hasznosabban”?
Az megvan, hogy a tinédzser lányok legnagyobb része színész vagy pszichológus akar lenni? (OK, egyszer ráfutottam egy durva kakukktojásra is, aki halottkémként tudta csak magát elképzelni a jövőben – igaz, kicsit rossz vágányon volt (lehet, hogy csak szerintem), mert tanítóképzőbe járt...) A színészet favorizálását nem tudom megmagyarázni (pontosabban most nincs időm belegondolni, mert annyira be akarom hozni ezt a nyolc percet, hogy nem merülhetek el minden részletben!), de a lélekbúvárkodás iránti vonzódást csak akként tudom értelmezni, hogy a tinédzser lányok egy része egyszerűen kíváncsi mások torz lelkének a gyűrődéseire. Talán mert ami elborzasztó, az egyszerre izgalmas is.
Ebben a szent pillanatban velem csak egyetlen egy probléma van: nem vagyok tinédzser lány. Nem érdekel mások beteg lelki világának egyetlen rezdülése sem. Nem azért, mert félek tőle, és nem azért, mert (olcsó módon) így próbálom tagadni a valójában nagyon is erős kíváncsiságomat. Egyszerűen hidegen hagy. Úgy vagyok vele, mint a 3+2 együttessel: más csak nyugodtan lelje benne örömét, de én egész egyszerűen leszarom.
És mivel ilyen konokul passzív a viszonyulásom mások pszichéjének mindennemű nyomorultságához, ezért kórképeket sincs egy szál kedvem se olvasni.
Már pedig ez az iromány az: egy nagyon előrehaladott állapotú téboly kórképe.
Irodalmi szempontból nézve pedig az egyik legnagyobb rakás szar, semmitmondó zagyvaság és textuális vitustánc, amit mostanában nyomdába mertek küldeni a mi kicsiny, düledező dűnénken. (Nem mintha a Mihályi Kati vissza merte volna dobni.)
Egyszerűen nem akarok belelátni abba a fejbe, amelyik egy újságírónő védelmi miniszter általi szexista megsértése, ill. ezáltal az egész újságírói szakma lenézése elleni, Szabadkán (is) megtartott tiltakozáson felszólaló fiatal újságírónőn kéri számon a német sajtó mulasztásait a Kölnben és más városokban történt erőszakos cselekményekről szóló beszámolók kapcsán. Nem akarom tudni, mi zajlik annak a „háziasszony forradalmárnak” az agyában, aki (passzív-agresszív módon) először panaszkodva dicsekszik, hogy ő „csak” az X-generáció tagja, tehát „csak” magaskultúrával érintkezett zsenge kislánykorától kezdve, majd dicsérve nézi le az Y-generációt, akik bár mindenben gyorsabbak és fejlettebbek, mint ő, mégiscsak a „kütyük, mütyük, fülbe-zenék” és „online barátságok” meghatározta (tehát alacsonyabb rendű/rangú) kor szerencsétlen „provinciális kispolgárai”, akik nem hogy objektíven nem tudnak tájékoztatni, de még csak a közelébe se tudnak hugyozni az ő kiterjedt világlátásának.
Tényleg van jobb dolgom is annál, minthogy erre a felsőbbrendűségi komplexus tünetegyüttesével átszőtt csacska okoskodásra pazaroljam a méregdrága időmet (még mindig hangosan zokogok az elkótyavetyélt 2x4 percem miatt).
Viszont van valami, amibe azért nem akarok betekintést nyerni, mert tényleg félek attól, amit esetleg megpillantanék.
Nem akarok belelátni azoknak az embereknek a fejébe, akiket csodálattal tölt el a súlyos pszichózis, a beteges hatalomvágy által erotizált, ránézésre teljesen kezeletlen szociopátia. És még kevésbé akarok belelátni azoknak a fejébe, akiket egy beteg lélek rángat dróton a tudtuk nélkül (a vagy teljes beleegyezésükkel). Ez utóbbi viszolygás megmagyarázza azt is, hogy miért nem lettem űrhajós.
Mert rettegek a végtelen, sötét semmitől!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >
VMDK: Elszámolás: Papíron minden rendben, de kinek a zsebében?
Az MNT háza táján a válasz minden kényelmetlen kérdésre ugyanaz: „Minden fillérrel el tudunk számolni.” Ez >
Surányi Zoltán: A Stróman
Al Capone is a pénzen, az adócsaláson, a kettős könyvelésen bukott le, a VMSZ vezetői, oligarchái >
Félő, hogy civilizációs vákuumba kerülünk
A VMSz tíz körömmel a hatalom megtartásáért harcol és nem igazodik a korszellemhez, nem tervezi a >