Ma Ármin, Pálma, Izidor névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Két csomag remény
„Alvás közben már nem álmodnak, mert félnek visszatérni a szörnyű valóságba.” Nagy György Anikó (Magločistač):
A több tíz kilométeres séták, a kevés élelem, az állandó szorongás előbb utóbb kikoptatja a gyerekekből a gyermeket, és olyan edzett, apró felnőtteket készít belőlük, akik már nem tudnak úgy rácsodálkozni egy pocsolyára az út szélén, vagy egy katicabogárra az ujjuk hegyén, ahogy azt korábban tették. A napok számukra már csak arról szólnak, hogy túléljék valahogy a következő kilométert
Hogy mit jelent a 21. században gyereknek lenni? Gyerek vagyok akkor, ha még nem töltöttem be a 18. életévemet. Gyermek vagyok akkor, ha elég gyerekesen viselkedem ahhoz, hogy annak nézzenek. Talán gyermek vagyok akkor is, ha még kapok ajándékot karácsonykor, vagy esténként csak esti mesére tudok elaludni? A társadalmi elvárások szerint, gyermek vagyok akkor is , ha még nem vagyok önellátó, ha még a szüleimmel élek, és vasárnaponként titokban megnézem a kedvenc rajzfilmemet, a Tom és Jerryt.
Azt hiszem kijelenthetem, hogy én addig vagyok gyermek – a lehető legnagyobb szerencsémre – ameddig az akarok lenni. Hiszen mi történik akkor, ha nem vesznek fel arra az egyetemre, amelyre a legjobban szerettem volna bejutni. Valószínűleg nem fognak kidobni otthonról egy csomag hamuban sült pogácsával, hogy menjél fiacskám szerencsét próbálni! Mindaddig élvezhetem a szüleim támogatását, amíg úgy nem érzem, hogy alkalmas vagyok arra, hogy egyedül nekivágjak dolgoknak, hogy saját lakásom, esetleg saját házam, családom és munkahelyem legyen. Ez persze egy ideális gyermekmodell. Csupán egy a sokból.
S azt, hogy milyen lehet a 21. század migránskrízisében gyermeknek lenni, nagyon nehéz elképzelni. Talán nem is a gyermeki lét a legfőbb kérdés, hanem a gyermeki lét megmaradásának a gondolata. Hiszen annyi inger, annyi megpróbáltatás éri a családokat – és ezen belül a gyerekeket is – az út során, hogy szinte egyik napról a másikra fel kell nőniük. A több tíz kilométeres séták, a kevés élelem, az állandó szorongás előbb utóbb kikoptatja a gyerekekből a gyermeket, és olyan edzett, apró felnőtteket készít belőlük, akik már nem tudnak úgy rácsodálkozni egy pocsolyára az út szélén, vagy egy katicabogárra az ujjuk hegyén, ahogy azt korábban tették. A napok számukra már csak arról szólnak, hogy túléljék valahogy a következő kilométert. Félve kérdezik meg apjuktól, hogy felülhetnek-e csupán egy fél órácskára a nyakukba. Ők persze igent mondanak, általában a bűntudat és a sajnálat szörnyű érzése miatt. Ezt a szerencsés fél órát a gyermekek alvással töltik. Az apjuk nyakán csimpaszkodva, alvás közben már nem álmodnak, mert félnek visszatérni a szörnyű valóságba. Majd a sikeres pihenés után folytatják a látszólag végtelenségig tartó gyalogutat egy-a szülők által már sokat emlegetett, ám számukra teljesen ismeretlen-jobb világ felé, amelyet Európai Uniónak emlegetnek a “nagyok”.
Nemsokára karácsony van. Minden évben az ünnep közeledtével megszervezik a cipős doboz akciót. Azt hiszem az idén én is bekapcsolódom. Két dobozt fogok készíteni. Egyet egy kisfiúnak és egyet egy kislánynak. Telis-tele rakom őket olyan dolgokkal, aminek én is örülnék. Rakok bele egy csomó meséskönyvet, egy CD-t tele rajzfilmekkel, egy pici lejátszót a lemezhez, hogy meg tudják nézni a Tom és Jerryt. Rakok bele még sok édességek, mert azt általában minden gyerek szereti. Meleg zoknikat és pici kesztyűket is rakok melléjük. És miután leadtam, csak reménykedni tudok majd abban, hogy talán olyan menekülttáborba fog eljutni és olyan gyerekekhez, akik még őszintén rá tudnak csodálkozni dolgokra. Akik talán még nem látják a rosszat, akik nem érzékelik az idő azon furcsa tulajdonságát, hogy kivétel nélkül mindig elmúlik. Akik talán tudnak örülni egy szívből jövő karácsonyi ajándéknak, mert azok tudtak maradni akik, gyermekek a migránskrízisben.
***
Nagy Görög Anikó a Svetozar Marković Gimnázium IV. osztályos tanulója munkája-dolgozata alapján, amelyet magyar nyelven írt a címe „Gyermekek a migráns krízisben“. A Nemzetközi emberi jogok témájában munkáját a legjobbnak minősítette az emberi jogok szabadkai városi irodája. Anikó tanárnője Hajdú Ágnes.
A szöveget a szerző engedélyével jelentettük meg.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az összebékíthetetlen táborok
Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >