2024. december 4. Szerda
Ma Borbála, Barbara, János névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Két csomag remény

„Alvás közben már nem álmodnak, mert félnek visszatérni a szörnyű valóságba.” Nagy György Anikó (Magločistač):

A több tíz kilométeres séták, a kevés élelem, az állandó szorongás előbb utóbb kikoptatja a gyerekekből a gyermeket, és olyan edzett, apró felnőtteket készít belőlük, akik már nem tudnak úgy rácsodálkozni egy pocsolyára az út szélén, vagy egy katicabogárra az ujjuk hegyén, ahogy azt korábban tették. A napok számukra már csak arról szólnak, hogy túléljék valahogy a következő kilométert

Hogy mit jelent a 21. században gyereknek lenni? Gyerek vagyok akkor, ha még nem töltöttem be a 18. életévemet. Gyermek vagyok akkor, ha elég gyerekesen viselkedem ahhoz, hogy annak nézzenek. Talán gyermek vagyok akkor is, ha még kapok ajándékot karácsonykor, vagy esténként csak esti mesére tudok elaludni? A társadalmi elvárások szerint, gyermek vagyok akkor is , ha még nem vagyok önellátó, ha még a szüleimmel élek, és vasárnaponként titokban megnézem a kedvenc rajzfilmemet, a Tom és Jerryt.

Azt hiszem kijelenthetem, hogy én addig vagyok gyermek – a lehető legnagyobb szerencsémre – ameddig az akarok lenni. Hiszen mi történik akkor, ha nem vesznek fel arra az egyetemre, amelyre a legjobban szerettem volna bejutni. Valószínűleg nem fognak kidobni otthonról egy csomag hamuban sült pogácsával, hogy menjél fiacskám szerencsét próbálni! Mindaddig élvezhetem a szüleim támogatását, amíg úgy nem érzem, hogy alkalmas vagyok arra, hogy egyedül nekivágjak dolgoknak, hogy saját lakásom, esetleg saját házam, családom és munkahelyem legyen. Ez persze egy ideális gyermekmodell. Csupán egy a sokból.

S azt, hogy milyen lehet a 21. század migránskrízisében gyermeknek lenni, nagyon nehéz elképzelni. Talán nem is a gyermeki lét a legfőbb kérdés, hanem a gyermeki lét megmaradásának a gondolata. Hiszen annyi inger, annyi megpróbáltatás éri a családokat – és ezen belül a gyerekeket is – az út során, hogy szinte egyik napról a másikra fel kell nőniük. A több tíz kilométeres séták, a kevés élelem, az állandó szorongás előbb utóbb kikoptatja a gyerekekből a gyermeket, és olyan edzett, apró felnőtteket készít belőlük, akik már nem tudnak úgy rácsodálkozni egy pocsolyára az út szélén, vagy egy katicabogárra az ujjuk hegyén, ahogy azt korábban tették. A napok számukra már csak arról szólnak, hogy túléljék valahogy a következő kilométert. Félve kérdezik meg apjuktól, hogy felülhetnek-e csupán egy fél órácskára a nyakukba. Ők persze igent mondanak, általában a bűntudat és a sajnálat szörnyű érzése miatt. Ezt a szerencsés fél órát a gyermekek alvással töltik. Az apjuk nyakán csimpaszkodva, alvás közben már nem álmodnak, mert félnek visszatérni a szörnyű valóságba. Majd a sikeres pihenés után folytatják a látszólag végtelenségig tartó gyalogutat egy-a szülők által már sokat emlegetett, ám számukra teljesen ismeretlen-jobb világ felé, amelyet Európai Uniónak emlegetnek a “nagyok”.

Nemsokára karácsony van. Minden évben az ünnep közeledtével megszervezik a cipős doboz akciót. Azt hiszem az idén én is bekapcsolódom. Két dobozt fogok készíteni. Egyet egy kisfiúnak és egyet egy kislánynak. Telis-tele rakom őket olyan dolgokkal, aminek én is örülnék. Rakok bele egy csomó meséskönyvet, egy CD-t tele rajzfilmekkel, egy pici lejátszót a lemezhez, hogy meg tudják nézni a Tom és Jerryt. Rakok bele még sok édességek, mert azt általában minden gyerek szereti. Meleg zoknikat és pici kesztyűket is rakok melléjük. És miután leadtam, csak reménykedni tudok majd abban, hogy talán olyan menekülttáborba fog eljutni és olyan gyerekekhez, akik még őszintén rá tudnak csodálkozni dolgokra. Akik talán még nem látják a rosszat, akik nem érzékelik az idő azon furcsa tulajdonságát, hogy kivétel nélkül mindig elmúlik. Akik talán tudnak örülni egy szívből jövő karácsonyi ajándéknak, mert azok tudtak maradni akik, gyermekek a migránskrízisben.

***

Nagy Görög Anikó a Svetozar Marković Gimnázium IV. osztályos tanulója munkája-dolgozata alapján, amelyet magyar nyelven írt a címe „Gyermekek a migráns krízisben“. A Nemzetközi emberi jogok témájában munkáját a legjobbnak minősítette az emberi jogok szabadkai városi irodája. Anikó tanárnője Hajdú Ágnes.

 

A szöveget a szerző engedélyével jelentettük meg.

2015. december 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Erkölcs(telenség)

A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >

Tovább

Događa li se čudo u Mađarskoj?

Od februara do novembra ove godine mađarska politička scena se potpuno promenila: mada valadajuća stranka Fides >

Tovább

Hatalomváltás előtti forrongások

Szerbiában fokozódni látszanak az ellentétek és a feszültségek, egyre jobban eluralkodik a káosz. Az intézmények nem >

Tovább

Vučić szava felülírja a törvényt?!

Mindeközben a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) és a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ), amelyek állandóan azt hangoztatják, >

Tovább

VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”

A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >

Tovább

Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!

A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >

Tovább

Megérdemelt díj

Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >

Tovább

Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni

Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >

Tovább

Határeset

Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >

Tovább

A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja

A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >

Tovább

Csantavéren galoppol a bűnözés!

Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >

Tovább

A KULTÚRDIKTATÚRA FOLYTATÓDIK!

A nyilvánosság A VMSZ elnökétől megtudta a Létünk pályázat eredményét, mielőtt a felhívást kiírták volna. Pásztor >

Tovább