Ma Szervác, Imola, Imelda névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Napi ajánló
Magyar megszállás a Szovjetunióban
„Milyen folyamatokon keresztül jutottak el egyszerű átlagemberek odáig, hogy nem kívánt, de teljesíthető, normális feladatnak számított nekik gyerekek és nők vesztőhelyre kísérése.” Kolozsi Ádám (Index):
Ungváry Krisztiánnak a napokban megjelenő új könyve biztos, hogy nagyot fog szólni, és még arra is van némi esély, hogy nem csak politikai lövészárkok szerint fogják azt megítélni. Fontos lenne, mert ritka fontos könyv: az A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban, 1941–1944 a II. világháború elhallgatott történetét tárja fel, úgy, hogy egyszerre segíti a nemzeti önvizsgálatot és a megértést. Holokauszt, partizánháború, Horthy felelőssége és máig mérgező kommunista hazugságok – Ungváry Krisztiánnal beszélgettünk.
A magyar csapatok a hadba lépéstől, 1941 nyarától megszállóként vettek részt a második világháborúban, de ennek a valódi története nálunk szinte teljesen ismeretlen. A szovjet frontról mindent elhomályosított a Don-kanyar tragédiája, a magyar megszállók valós működéséről már a háborús években is cenzúrázott hazugságok terjedtek, 45 után pedig feltárás helyett elhallgatták és elhazudták a tényeket. Pedig talán ez volt a magyar honvédség legfontosabb feladata a világháborúban: döntően ukrán területen, német egységekkel keverve látták el a feladataikat, melyek a rend fenntartásától a partizánháborúk kegyetlen öldöklésein át a holokausztban való részvételig, civilek elleni tömeggyilkosságokban való asszisztálásokig tartott.
A kérdést a korábbi, A magyar honvédség a második világháborúban című munkája után most jóval részletesebben vizsgáló Ungváry Krisztián eseménytörténeti szinten is sok új tényt tár fel. Közben pedig a nálunk megszokott hadtörténeti feldolgozásmódhoz képest komplexebben, az egyszerű katona perspektíváját, a pszichológiai folyamatokat és a felelősség kérdését is kiemelve ad olyan átfogó képet, amely egyszerre sokkoló, megrendítő és potenciálisan megtisztító.
A könyv nem pusztán holokauszttörténet, de a magyar megszálló csapatok tevékenysége elválaszthatatlan a holokauszttól, ami itt már 1941-ben elkezdődött. Kétmillió ember, az ukrajnai zsidók körülbelül 85 százaléka pusztult el, és nem koncentrációs táborokban: jellemzően a lakóhelyük közvetlen közelében, a város mellett lőtték tömegsírokba őket. A kivégzőosztagok az esetek döntő többségében Einsatzgruppék és német rendőrök voltak, de a tömeggyilkosságokat ők nem tudták volna egyedül elkövetni.
A helyiek és ukránokból szervezett egységek mellett sok városban magyar katonák működtek közre férfiak, nők, gyerekek kivégzésében. Egy-két kivételtől eltekintve nem magyarok húzták meg a ravaszt, de sok helyen ők vezették a helyszínre a gettóból az áldozatokat, ők vetkőztették le őket, ők állták körbe őket szuronyokkal, amíg a sorukra vártak az előre kiásott gödörnél.
„Amikor a meggyilkoltak betemetése kezdődött, egy Szente András nevű tizedes 5-6 kg-os kődarabokat dobott a hullák fejére. A betemetés közben úgy látszott, hogy a föld az alatta levő áldozatok mozgása folytán felemelkedik, mire a mellettem álló Kapitány Gergely szakaszvezető puskájával a földbe lőtt, mire a mozgás megszűnt.”
Ez a vallomás egy olyan zászlóaljból származik, amely több tömeggyilkosságban is részt vett. A halottak meggyalázása és a haldoklókba való belelövés extrém példa, a szadizmus, a keresett kegyetlenkedések kivételesek voltak.
De a gyilkosságokban sok magyar egység dolgozott a németek alá a Nyugati Magyar Megszálló Csoportnál. Ungváry becslése szerint 1000 és 5000 között lehet azoknak a magyar katonáknak a száma, akik tömegsírokhoz kísértek zsidókat, és tízezres nagyságrendben voltak a magyar honvédségben olyanok, akik legalábbis láttak ilyet.
Ne finomkodjunk: ez a holokausztban való részvételt jelenti, mert az részletkérdés, hogy magát a ravaszt ki húzza meg a végén
– mondja a szerző, amikor a megfelelő kifejezést keresem.
Milgram-kísérlet magyar honvédeken
Ungváry nem nevezné ezeknek a magyar katonáknak a többségét egyértelműen tetteseknek, inkább résztvevőkről beszél. Egy-két szadista kivételével a részvételük sem önkéntes volt: a korabeli iratok beszámolnak róla, hogy többségükben rossz hangulatban voltak a kivégzések után, és a tisztjeiket hibáztatták, hogy erre kényszerítik őket. Bár nincs nyoma annak, hogy valaki megtagadta volna a tömeggyilkosságokhoz kivezényelt egységeknél a parancsot, kevésbé kiélezett helyzetben többen segítettek is az üldözötteknek. Volt parancsnok, aki maga is bújtatott zsidókat, még olyan is előfordult, hogy valakit Kijevből katonai repülőn szöktettek Magyarországra.
„A mű számomra talán legfontosabb része, ahol magam is megrendültem, az a gajsini történet: egyszerű békéscsabai honvédok, akiknek fogalmuk sem volt arról, mibe kerülnek bele, egy olyan erőszakorgia kellős közepén landolnak, ami józan ésszel felfoghatatlan.”
„A későbbi emberek már a hullákra feküdtek rá, a vérengzés látványa szinte elviselhetetlen volt, a lelőtt emberek vére valósággal magasra lövellt. Én ettől a látványtól rosszul lettem, és lezuhantam a földre, a mellettem álló Széchy szakaszvezető felemelt, és rumot töltött belém. Az árokban a gyilkolást végző németek gumikesztyűt és gumiruhát viseltek.”
Ungváry Krisztián kérdése az, hogy milyen folyamatokon keresztül jutottak el egyszerű átlagemberek odáig, hogy nem kívánt, de teljesíthető, normális feladatnak számított nekik gyerekek és nők vesztőhelyre kísérése. Ezt a hétköznapi erkölcsöt kikapcsoló helyzetet a szociálpszichológia klasszikusának számító Milgram-kísérlethez hasonlítja, mely bizonyította, hogy az emberek többsége akár halálos erejűnek hitt áramütést is hajlandó adni egy idegennek bizonyos feltételek fennállása esetén.
„A morális ítéleteink mindig csak valamilyen referenciakeretben érthetőek. Ha egy társadalom folyamatosan és sok lépcsőben ahhoz van szoktatva, hogy a zsidókkal kapcsolatos ügyek más megítélés alá tartoznak, mint a nem zsidóké, egy idő után elő lehet idézni azt a helyzetet, hogy még az a hír is, hogy tegnap a városban 2000 zsidót lőttek agyon, mellékes hírré válhat, mintha csak egy szalonkavadászatról lenne szó” – érzékelteti az embertelenné válás pszichológiáját.
(...)
Következő cikk: Nem sikerült az államnak a szerb hajókkal kinyírnia a Közgépet
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >