Ma Katalin, Kitti, Zsófia, Piusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
A nemzeti semmi
„A széttartó folyamatok széttartóak maradnak. Mindenkihez nem lehet beszélni, nem is kell.” Parászka Boróka (Erdélyi Riport):
(…) Az elmúlt hetekben két olyan esemény is volt, ami rávilágított: menthetetlenül széttartanak a magyar közösségek, és dacára a kettős állampolgársághoz fűzött reményeknek (függetlenül attól, hogy ezt az intézményt jónak, fontosnak vagy éppen károsnak gondoljuk) ma már nehéz minden magyar kultúrához kötődő embert egy nagy nemzetközösségben tudni.
(Tudom, a „nemzetközösség” fogalom nehezen értelmezhető, más történeti kontextusa van. Azért használom most, hogy szemléltessem a dilemmát: a nemzeti kultúrán való osztozás, az abban való részvétel feltétlenül közösségiséget, felelősséget, szolidaritást jelent-e?)
Az egyik ilyen ügy a vasárnapi boltbezárásról szóló népszavazás-vita volt. Amely látszólag azt feszegette: mibe „szólhatnak bele” és mibe nem azok, akik nem Magyarország határain belül, a népszavazás által érintett jogszabályok érvényességének területén élnek. Valójában arra a kérdésre világított rá: közjogi eszközökkel kijelölhetőek-e a nemzetközösség határai, vagy ezek jogilag nem definiálható, nem fenntartható kontűrök?
A másik ügy a kézdivásárhelyi terror-gyanú. Ami látszólag arról szólt: érvényesülnek-e a romániai magyar szabadságjogok, felhasználja-e a román nacionalista politika a magyarok elleni izgatást mozgósító eszközként. Valójában arról szól, hogy a magyarországi politikai eszközök, programok (ideértve a szélsőjobbtól a balig – ha van ilyen – mindent) az ország határain kívül működésképtelenné válnak. A leggyakrabban saját céljaikkal ellentétesen – a magyar nemzetközösségre károsan – működnek. Nagyon sarkítva fogalmazva, sokszoros idézőjelet használva: a bármely oldali magyar politika Magyarország határain kívül „magyarellenes”. Képtelen a magyar nemzetközösség érdekeit a legszélesebb értelemben megfogalmazni, és hatékonyan képviselni.
A rendszerváltás azzal a vitával köszöntött be, hogy hány millió magyar miniszterelnöke a magyar miniszterelnök, kikért és hogyan viselhet felelősséget a magyar kormány. Innen jutottunk el a magyar állampolgárság kiterjesztéséig, a magyar politikai pártok Magyarország határain kívüli szerepvállalásáig, jelenlétéig. A magyarországi politikai válságok túlcsaptak az ország határain, a magyar közösségek ezek mentén szegmentálódnak. Ami nem csak azt jelenti, hogy kialakultak Romániában, Szlovákiában, Szerbiában a magyarországinak megfelelő pártpreferenciák, és ma egy erdélyi magyarról is természetes módon nyilvántartják, hogy „fideszes” vagy „gyurcsányista” (hogy a leggyakoribb jelzős szerkezeteket használjam). Azt is jelenti, hogy mindaz, ami magyarországi politikai képletekben nem értelmezhető, az nem válik a magyar nemzetközösség ügyévé, problémájává, témájává. Arról nem folyik „magyar-magyar” vita, arra nem irányul „magyar” figyelem.
Ebben az időszakban mindent az határozott meg, hogyan működik a magyar állam, hogyan működnek a magyar kormányok. Mit tesz vagy nem tesz az „anyaország”? Ez egy egyoldali figyelem, a magyar nemzetközösség függősége. Mi van akkor, ha az „anyaország” válságba jut? Ha már képtelen felelősséget vállalni a magyar nemzetközösségért? Képtelen anyagi, intézményes támogatást nyújtani? Belső konfliktusai Magyarország határain kívül is veszélyessé válnak? A magyarországi társadalom válsága mélyül?
Erre a helyzetre soha senki sem készült fel. A fordított irányú nemzeti szolidaritásnak nincsenek fogalmai, nincsenek erről elképzelések, és természetesen senki sem gondolkodott el azon, milyen intézmények, nemzetközi struktúrák révén lehet segítséget, támogatást nyújtani abban az esetben, ha egy ilyen krízis valóban kialakul.
Tudom, hogy borzasztóan hangzik, és maradjon mindez soha meg nem valósuló rémes hipotézisként, de gondoljuk végig, mi történne akkor, ha Magyarországot súlyos természeti katasztrófa sújtaná? Mit tudna tenni például ebben a helyzetben a milliós erdélyi magyar közösség? Vagy mi történik akkor, ha tovább folytatódik az elvándorlás. Ha a nemzetállami kereteket szétfeszíti a magyar diaszpóra, és a magyar nemzetközösség nagyobb hányada él Magyarország határain kívül, mint azon belül? Akkor mi köti majd össze, ha összeköti a Londontól Brassóig élők közösségét, ha közösség lesznek még? Vagy mi történik, ha a határokon túlcsorduló politikai konfliktusok mélyülnek Magyarországon, és – soha soha ne legyen ilyen – atrocitásokig, a jogállamiság kereteit feszegető szembenállásig súlyosbodik a helyzet? Mi történik akkor, ha a gazdasági válság sokkal jobban megviseli, kiszolgáltatottabbá teszi a Magyarországon élőket, mint a magyar nemzetközösség határokon kívül élő tagjait?
Sorolhatnám a negatív forgatókönyveket, és bizonyára sokan vannak olyanok, akik nem osztoznak a pesszimizmusomban. Akik úgy gondolják, hogy Magyarország jól, vagy jobban teljesít, és nincs ok aggodalomra. Számukra is érvényes kérdés marad azonban: mi köti össze azokat a magyarokat, akik Magyarországtól távol, annak „teljesítményétől”, gazdaságától, politikai környezetétől függetlenül élnek – magyarként? Nem először szembesülünk ezzel a dilemmával: a monarchia utolsó évtizedének kivándorlói már adtak erre néhány választ. És egyik sem a magyar nemzetközösség újraértelmezését, erősödését igazolta.
Persze lehet, hogy a magyar „nemzetközösség” – így, az általam vázolt formában – nem is létezik. A széttartó folyamatok széttartóak maradnak. Mindenkihez nem lehet beszélni, nem is kell. Az „anyaország” szemléletet nem lehet megfordítani. És hogy szemünk előtt ott a nemzeti semmi, amelyet valahogy fel kell fogni, és fel kell dolgozni.
Következő cikk: Colleen Bell: „A migránsok nem terroristák”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >
VMDK: Elszámolás: Papíron minden rendben, de kinek a zsebében?
Az MNT háza táján a válasz minden kényelmetlen kérdésre ugyanaz: „Minden fillérrel el tudunk számolni.” Ez >
Surányi Zoltán: A Stróman
Al Capone is a pénzen, az adócsaláson, a kettős könyvelésen bukott le, a VMSZ vezetői, oligarchái >
Félő, hogy civilizációs vákuumba kerülünk
A VMSz tíz körömmel a hatalom megtartásáért harcol és nem igazodik a korszellemhez, nem tervezi a >