Ma Olivér névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Kirekesztettek lázadása
J. Garai Béla
„Arra senki sem számíthat, hogy szép szóval meg lehet győzni őket, hogy ekkora megtett út és ennyi viszontagság után forduljanak vissza.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Úgy látszik, hogy egy olyan kegyetlen terrortámadásnak kellett bekövetkeznie, mint a százharminc áldozatot követelő párizsi vérfürdő, hogy a közel-keleti menekültáradat útvonalán fekvő volt jugó tagköztársaságok megszigorítsák az ellenőrzést határaikon! És olyan intézkedéseket vezessenek be, amelyekkel kiszűrhetik közülük legalább azokat, akik nyilvánvalóan gazdasági migránsok (ha már a potenciális terroristák felfedésére nincsenek megbízható eszközeik). Most csak az a kérdés, hogy meg tudnak-e birkózni a kirekesztettek okozta problémákkal, és mit kezdenek azzal a tömeggel, amely óhatatlanul feltorlódik majd a határoknál.
Elsőként Szlovénia jelentette be, hogy csak a háború sújtotta országokból érkező, nevezetesen a szír, az iraki és az afgán papírokkal rendelkező bevándorlókat hajlandó beengedni és tovább szállítani az osztrák határra, majd Horvátország, Szerbia és Macedónia is sietve csatlakozott hozzá. Így a múlt csütörtöktől csak e három ország polgárai folytathatják útjukat Nyugat-Európa felé, a többiek - pakisztániak, irániak, bangladesiek, afrikai országokbeliek és mások - kirekesztésre ítéltetnek az európai paradicsomból. Azóta ezrek torlódtak fel a görög-macedón határon, de a szerb és a horvát határnál is sokan akadtak fenn a szigorított ellenőrzésen. A Macedónia és Görögország közötti senki földjén vasárnap több ezren a vasúti sínekre feküdve tiltakoztak, és éhségsztrájkkal fenyegetőztek, ha nem engedik tovább őket. A tömeg több ízben megpróbált áttörni a szögesdrót kerítésen.
Kissé meglepő, hogy a kedvezményezettek közé az afgánokat is bevették, miközben a német kormány nem tartja őket háború által veszélyeztetetteknek, és éppen a múlt héten indított nagyszabású plakátkampányt Afganisztánban, arra figyelmeztetve a potenciális migránsokat, hogy ne induljanak el, nem fogadják be őket.
Ez is bizonyítja, hogy mennyire hiányos az egyeztetés menekültügyben az uniós országok között és különösen az unión kívüliekkel. A napokban fog kiderülni, hogy mi lesz az afgánokkal az osztrák-német határnál: átengedik őket, vagy visszaküldik a balkániakhoz.
Érdekes volt megfigyelni, hogy milyen gyorsan változott a belgrádi kommunikáció: a „mindenkit befogadunk, mert mi európaiabbak vagyunk az uniós országoknál is” típusú öndicséret után haladéktalanul józanabb hangra tértek át: Aleksandar Vulin szociális ügyi miniszter például nyomban arról kezdett szónokolni, hogy Szerbia nem engedheti meg, hogy olyanokat léptessen be, akik nem folytathatják az útjukat. Magyarán: akik a nyakukon maradhatnak. Azzal érvelt, hogy a migránsok különben sem akarnak itt maradni, hanem csak átutazni. (Hogy mennyire tart a kormány a kiszűrt menekültek feltorlódásától, az kiderül az említett miniszternek a szerb belügy sztrájkkal fenyegetőző alkalmazottaihoz intézett figyelmeztetéséből is, hogy pont most akarnak sztrájkolni, amikor félő, hogy akár tízezer migráns is az országban rekedhet…)
Aleksandar Vučić miniszterelnök szintén sietett kijelenteni, hogy többé nem fogadnak be gazdasági migránsokat („amennyiben Szlovénia, Horvátország és Magyarország sem fogadja be őket”), de hogy mégse tűnjön a dolog óriási pálfordulásnak, megismételte azt a hónapok óta makacsul hajtogatott szólamot, hogy ettől függetlenül sohase fognak kerítést vagy pengés drótot elhelyezni a határon. Hadd tudja a világ (de főleg a hazai választók), hogy ő mennyivel különb és humánusabb azoknál az európai vezetőknél, akik ilyen mélyre süllyedtek.
Bár a kerítésépítéstől való elhatárolódást Belgrádban morális és humánus magatartásként próbálják feltüntetni, az igazság az, hogy egy ilyen művelet számos akadályba ütközne. Ha a kormány netán emellett döntene, komoly politikai problémákkal találná magát szemben a jelentős anyagi kiadások mellett. Vegyük például a Macedónia felé eső határt, amerről a migránsok kilencvenkilenc százaléka érkezik. Elég egy röpke pillantás a térképre, hogy meggyőződjünk arról, hogy Macedónia északon nemcsak Szerbiával határos, hanem Koszovóval is majdnem ugyanakkora szakaszon. Mivel azonban Belgrád Koszovót továbbra is saját tartományának tekinti, és nem ismeri el a külön macedón-koszovói határt, akkor ez azt jelentené, hogy vagy ki kell húzni a szögesdrótot a macedón határ teljes hosszában, ami aligha elképzelhető, vagy a Szerbiát a (volt) tartományától elhatároló, szerb részről eufemisztikusan adminisztratív határnak nevezett vonalon is. Ami, persze, szintén kivitelezhetetlen, ezért sokkal könnyebb a melldöngetés, hogy nekünk nem kell a kerítés!
Az új eljárás vélhetőleg csökkenti a menekültáradatot és az érintett országokra nehezedő nyomást, mivel az érkezőknek nagyjából az egynegyedét visszatartaná. Mindez azonban fokozottabb ellenőrzést követel az átjáróknál, hiszen a csütörtökön életbe léptetett új rezsim szerint el kell dönteni, hogy a menekült honnan érkezett, és kiszűrni azokat, akik nem a szóban forgó három háború sújtotta országból való. Nem lehet többé bemondásra bejelentkezni, és arra hivatkozni, hogy a háborúban megsemmisültek a személyi iratok, mint ahogyan eddig tették nagyon sokan. (Emlékezzünk csak vissza a magyar határ előtt eldobált okmányokra.) Fel kell mutatni az útlevelet vagy a görög hatóságoktól kapott regisztrációs papírt, különben visszafordítják őket. (…)
Ám még ez a probléma is eltörpül amellett, amit a kirekesztett emberek ezrei okozhatnak a határoknál. Felkészülhetünk arra, hogy ezek a szerencsétlen emberek, a szabadban éjjelezve a téliesre fordult időjárási viszonyok közepette, súlyos incidenseket robbantanak ki.
Mert arra senki sem számíthat, hogy szép szóval meg lehet győzni őket, hogy ekkora megtett út és ennyi viszontagság után forduljanak vissza. Arra, hogy meghallgatnák azt, aki ezekkel a szavakkal próbálná jobb belátásra bírni őket: „Emberek, értsétek meg, Európa megtelt, menjetek szépen haza!”.
Ez az állapot mindaddig eltarthat, amíg nem találnak újabb útvonalat, hogy mégis eljussanak a kiválasztott nyugati célországokba.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”
A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >
Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!
A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >
Megérdemelt díj
Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >
Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni
Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >
Határeset
Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >
A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja
A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >
Csantavéren galoppol a bűnözés!
Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >
A KULTÚRDIKTATÚRA FOLYTATÓDIK!
A nyilvánosság A VMSZ elnökétől megtudta a Létünk pályázat eredményét, mielőtt a felhívást kiírták volna. Pásztor >
Egyoldalú politikai oktatás
Minden akadémián, így a diplomáciain is tanuláskor elsősorban a tudományosságon, a tények megismerésén és nem az >
Miféle nyitás?!
Pásztor Bálint és az apja nemhogy az értelmiség felé voltak képtelenek nyitni, hanem egyáltalán a magyar >
A politikai felelősség elkerülésének kísérlete
II. Pásztor állítása, miszerint a sorkatonaság bevezetése ügyében Vučićtyal „közösen találnak mindkét fél számára elfogadható megoldást”, >
„A mostani körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt”!
“A mai körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt, de az elégedetlen és a határozott polgárok száma >