Ma Gizella, Gusztáv névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Kirekesztettek lázadása
„Arra senki sem számíthat, hogy szép szóval meg lehet győzni őket, hogy ekkora megtett út és ennyi viszontagság után forduljanak vissza.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Úgy látszik, hogy egy olyan kegyetlen terrortámadásnak kellett bekövetkeznie, mint a százharminc áldozatot követelő párizsi vérfürdő, hogy a közel-keleti menekültáradat útvonalán fekvő volt jugó tagköztársaságok megszigorítsák az ellenőrzést határaikon! És olyan intézkedéseket vezessenek be, amelyekkel kiszűrhetik közülük legalább azokat, akik nyilvánvalóan gazdasági migránsok (ha már a potenciális terroristák felfedésére nincsenek megbízható eszközeik). Most csak az a kérdés, hogy meg tudnak-e birkózni a kirekesztettek okozta problémákkal, és mit kezdenek azzal a tömeggel, amely óhatatlanul feltorlódik majd a határoknál.
Elsőként Szlovénia jelentette be, hogy csak a háború sújtotta országokból érkező, nevezetesen a szír, az iraki és az afgán papírokkal rendelkező bevándorlókat hajlandó beengedni és tovább szállítani az osztrák határra, majd Horvátország, Szerbia és Macedónia is sietve csatlakozott hozzá. Így a múlt csütörtöktől csak e három ország polgárai folytathatják útjukat Nyugat-Európa felé, a többiek - pakisztániak, irániak, bangladesiek, afrikai országokbeliek és mások - kirekesztésre ítéltetnek az európai paradicsomból. Azóta ezrek torlódtak fel a görög-macedón határon, de a szerb és a horvát határnál is sokan akadtak fenn a szigorított ellenőrzésen. A Macedónia és Görögország közötti senki földjén vasárnap több ezren a vasúti sínekre feküdve tiltakoztak, és éhségsztrájkkal fenyegetőztek, ha nem engedik tovább őket. A tömeg több ízben megpróbált áttörni a szögesdrót kerítésen.
Kissé meglepő, hogy a kedvezményezettek közé az afgánokat is bevették, miközben a német kormány nem tartja őket háború által veszélyeztetetteknek, és éppen a múlt héten indított nagyszabású plakátkampányt Afganisztánban, arra figyelmeztetve a potenciális migránsokat, hogy ne induljanak el, nem fogadják be őket.
Ez is bizonyítja, hogy mennyire hiányos az egyeztetés menekültügyben az uniós országok között és különösen az unión kívüliekkel. A napokban fog kiderülni, hogy mi lesz az afgánokkal az osztrák-német határnál: átengedik őket, vagy visszaküldik a balkániakhoz.
Érdekes volt megfigyelni, hogy milyen gyorsan változott a belgrádi kommunikáció: a „mindenkit befogadunk, mert mi európaiabbak vagyunk az uniós országoknál is” típusú öndicséret után haladéktalanul józanabb hangra tértek át: Aleksandar Vulin szociális ügyi miniszter például nyomban arról kezdett szónokolni, hogy Szerbia nem engedheti meg, hogy olyanokat léptessen be, akik nem folytathatják az útjukat. Magyarán: akik a nyakukon maradhatnak. Azzal érvelt, hogy a migránsok különben sem akarnak itt maradni, hanem csak átutazni. (Hogy mennyire tart a kormány a kiszűrt menekültek feltorlódásától, az kiderül az említett miniszternek a szerb belügy sztrájkkal fenyegetőző alkalmazottaihoz intézett figyelmeztetéséből is, hogy pont most akarnak sztrájkolni, amikor félő, hogy akár tízezer migráns is az országban rekedhet…)
Aleksandar Vučić miniszterelnök szintén sietett kijelenteni, hogy többé nem fogadnak be gazdasági migránsokat („amennyiben Szlovénia, Horvátország és Magyarország sem fogadja be őket”), de hogy mégse tűnjön a dolog óriási pálfordulásnak, megismételte azt a hónapok óta makacsul hajtogatott szólamot, hogy ettől függetlenül sohase fognak kerítést vagy pengés drótot elhelyezni a határon. Hadd tudja a világ (de főleg a hazai választók), hogy ő mennyivel különb és humánusabb azoknál az európai vezetőknél, akik ilyen mélyre süllyedtek.
Bár a kerítésépítéstől való elhatárolódást Belgrádban morális és humánus magatartásként próbálják feltüntetni, az igazság az, hogy egy ilyen művelet számos akadályba ütközne. Ha a kormány netán emellett döntene, komoly politikai problémákkal találná magát szemben a jelentős anyagi kiadások mellett. Vegyük például a Macedónia felé eső határt, amerről a migránsok kilencvenkilenc százaléka érkezik. Elég egy röpke pillantás a térképre, hogy meggyőződjünk arról, hogy Macedónia északon nemcsak Szerbiával határos, hanem Koszovóval is majdnem ugyanakkora szakaszon. Mivel azonban Belgrád Koszovót továbbra is saját tartományának tekinti, és nem ismeri el a külön macedón-koszovói határt, akkor ez azt jelentené, hogy vagy ki kell húzni a szögesdrótot a macedón határ teljes hosszában, ami aligha elképzelhető, vagy a Szerbiát a (volt) tartományától elhatároló, szerb részről eufemisztikusan adminisztratív határnak nevezett vonalon is. Ami, persze, szintén kivitelezhetetlen, ezért sokkal könnyebb a melldöngetés, hogy nekünk nem kell a kerítés!
Az új eljárás vélhetőleg csökkenti a menekültáradatot és az érintett országokra nehezedő nyomást, mivel az érkezőknek nagyjából az egynegyedét visszatartaná. Mindez azonban fokozottabb ellenőrzést követel az átjáróknál, hiszen a csütörtökön életbe léptetett új rezsim szerint el kell dönteni, hogy a menekült honnan érkezett, és kiszűrni azokat, akik nem a szóban forgó három háború sújtotta országból való. Nem lehet többé bemondásra bejelentkezni, és arra hivatkozni, hogy a háborúban megsemmisültek a személyi iratok, mint ahogyan eddig tették nagyon sokan. (Emlékezzünk csak vissza a magyar határ előtt eldobált okmányokra.) Fel kell mutatni az útlevelet vagy a görög hatóságoktól kapott regisztrációs papírt, különben visszafordítják őket. (…)
Ám még ez a probléma is eltörpül amellett, amit a kirekesztett emberek ezrei okozhatnak a határoknál. Felkészülhetünk arra, hogy ezek a szerencsétlen emberek, a szabadban éjjelezve a téliesre fordult időjárási viszonyok közepette, súlyos incidenseket robbantanak ki.
Mert arra senki sem számíthat, hogy szép szóval meg lehet győzni őket, hogy ekkora megtett út és ennyi viszontagság után forduljanak vissza. Arra, hogy meghallgatnák azt, aki ezekkel a szavakkal próbálná jobb belátásra bírni őket: „Emberek, értsétek meg, Európa megtelt, menjetek szépen haza!”.
Ez az állapot mindaddig eltarthat, amíg nem találnak újabb útvonalat, hogy mégis eljussanak a kiválasztott nyugati célországokba.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A jövő előttünk, de a múlttal mi lesz?
Magyarország április 12-én abba a történelmi léptékű korszakba lépett, amikor a közmondás végre maguk az elnyomók >
A Vidék filozófiája
Ez az a populizmus, kollektivizmus, nacionalizmus, népiesség, amely nem képes lépést tartani a modernizáció kihívásaival, s >
Kérdések zuhataga egy szép napon:
Tudja-e Pásztor Bálint és a többiek, hogy önmagukon kívül más is van a világon? Ideje ennek az >
VMDK: Elfogadhatatlan a politikai kontroll a vajdasági magyar közmédia felett
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége elfogadhatatlannak tartja a MNT alapítású médiumok ilyen jellegű korlátozását és politikai >
Pásztor megtorpant a damaszkuszi úton
„A Fidesz továbbra is stratégiai partnerünk, a választások után koalícióra lépünk a haladókkal”, jelentette ki Pásztor >
Amikor belép a színre az átállók sáskahada
A milliárdok bizarr menekítéséről Magyar Péter számolt be, szerinte a Fidesz belső körei külföldre mentik a >
A SZERZETT JOGOK MEGMARADNAK
Különösen fontos elvárás lehet, hogy az új magyar kormány partnerként a jövőben egy plurális összetételű Magyar >
Vajon lehet-e a VMSZ a magyarországi választások vesztese?
Mindezek után, a VMSZ elnöke úgy gondolja, hogy neki és nekik semmi közük az Orbán-kormány bukásából >
„Kispásztor” elfelejti az örök érvényű magyar igazságot
Egyértelművé vált, „kispásztor” visszautasította (kétlem, hogy e mögött létezik testület döntés) Magyar Péter jobbját. Nem csoda, >
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >

