Ma Kelemen, Klementina, Kolumbán névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Megtérni vagy csomagolni
Magánvélemény sajtóügyben
Németh János
„A jelek szerint tehát átértékelődik a köz szolgálata, a párt szolgálatává silányul.” Németh János:
Közel fél évszázada vagyok a szakmában, és egyre szomorúbban szemlélem azt, ami a vajdasági magyar sajtóban történik: az egy párti tájékoztatás kiépítése folyik ugyanis, mégpedig fokozott lendülettel és hevességgel. Egymás után privatizálják a kisebbségi nyelveken (így magyarul is) sugárzó, közszolgálati, helyi önkormányzatok által alapított rádiókat, egyetlen napilapunk főszerkesztője pedig a művelődési rovat általa egy éve kitüntetett főszerkesztőjét váltja le… Ezt megelőzően az Újvidéki Színház, majd a Szabadkai Népszínház magyar társulata igazgatójának kinevezése váltott ki rosszallást. Főleg értelmiségi körökben, hiszen a vajdasági magyar átlagembert ez utóbbiak nem igazán zavarták.
Magyarul és magyar szellemben is
A fentebb említett nyomtatott és elektronikus sajtóorgánumok nagyon megsínylették a magánosítást, amelyet egyre többen csak rablóprivatizációként emlegetnek. A kisebbségi nyelven megjelenő újságnak ugyanis eleve korlátozott a piaca. Régen elmúltak azok az idők, amikor az egykori 7 Nap 65.000 eladott példányszámmal piacvezető volt az akkori Jugoszláviában. Ezt akkortájt még a szlovén és horvát lapkiadók sem igazán értették, és az újság készítői sem tudtak egyértelmű magyarázatot adni a példátlan sikerre. Esetenként az érdekes tartalom, a mintegy negyed millió potenciális olvasó vásárlóereje is a magyarázatok között szerepelt. (Talán még ma is tanulságos lenne kielemezni az okokat…)
A Magyar Nemzeti Tanács megalakulását követően kidolgozott, a vajdasági magyar sajtóra vonatkozó stratégia elvi és elméleti síkon („magyarul, de magyar szellemben is”) meghatározta ugyan a tennivalókat, de a gyakorlatban mindebből nagyon kevés, szinte semmi nem valósult meg. Az MNT az alapítói jogok (egy részének) átvételével, társalapítóként rá is tenyerelt a sajtóorgánumok szerkesztéspolitikájára, és ezt még a példányszám vagy a hallgatottság/nézettség növekedése sem igazolta vissza. Éppen ellenkezőleg. A magánosított Családi Kör példányszámban messze megelőzte az MNT szárnyai alá került 7 Napot, a Magyar Szó pedig – bár egyedül van a piacon – nem növelte eladott példányai számát. A nyomtatott sajtótermékek iránti általános érdeklődés, az újságvásárlás csökkenése mindhárom terméket egyaránt sújthatja, ez tehát nem lehet mentsége egyetlen lapkiadónak sem. Napilapunk esetében még az anyaországtól kapott nyomdagép sem jelentett érdemi előrelépést, az anyagi helyzet látványos javulását.
Az MNT sajtóért felelős tanácsosa a Magyar Szó 70-ik születésnapján (2014 decemberében) terjesztette be a „vének, vagy bölcsek tanácsának” is nevezett testület elé a működési szabályzat (befejezetlen, teljesen nem kidolgozott) tervezetét. Ez a testület lett volna hivatott figyelemmel kísérni és elemezni a vajdasági magyar sajtótermékek, közöttük az MNT által (is) alapított lapok és rádiók/tévék munkáját. Már az első összejövetelen kiütköztek az ellentétek a felkínált dokumentum, a munkamódszer kapcsán, így aztán a „magyarul és magyar szellemben” jelszó jegyében megkezdett munka megrekedt, folytatása pedig azért is elmaradt, mert az MNT témával foglalkozó tanácsosa lemondott.
A rádióadók sorsa
Anekdota már, hogy belgrádi kollégáim és barátaim annak idején felrótták, hogy alkalmazhatatlannak bizonyult a hitoktatásról szóló szerbiai törvény, mivel kiderült, hogy itt minálunk több nyelven és több történelmi egyház is nevelné a nebulókat. Erre nem gondolt a törvényhozó, hiszen Szerbia legnagyobb részén csak egyetlen vallás hívei élnek.
Alighanem ez történhetett az elektronikus sajtótermékek jogi helyzetének rendezésére hivatott köztársasági jogszabályokkal is, amit még megfejelt az a (szándékosan) hazug állítás, hogy „az EU így kérte”, illetve így, ebben a formában hagyta jóvá, lévén, hogy „az Európai Unióban sincsenek kisebbségi nyelveken sugárzó elektronikus médiák.” Amit kapásból cáfoltak azóta már többen, és többször, de a tények itt már semmit sem érnek.
Ezért következhetett be a több nyelven, tehát kisebbségi nyelveken is sugárzó helyi, illetve regionális rádiók magánosítása. Ismételten figyelmen kívül hagyták a törvényhozók a vajdasági sajátosságokat, a többnyelvűséget, a több kultúra és vallás együttélésének példáját, amit egyébként rettenetesen büszkén hangoztatnak Brüsszelben és Strasbourgban. A szerzett jogok csorbítása már csupán hab a tortán…
Az MNT, illetve az abban meghatározó többséget magának tudó VMSZ – talán megérezve a mostani események bekövetkeztét – anyaországi támogatással, hazai jogi keretbe ágyazva létrehozta a Pannon RTV-t. Alapítványostul, igazgatási szervekkel egyetemben. A sugárzást még meg sem kezdett Pannon Rádió – egyértelműen politikai nyomásra és jogszabályellenesen – megkapta a Szabadkai Rádió frekvenciáját. Hiába volt minden tiltakozás, jogászok által írt beadvány, arra való hivatkozás, hogy a frekvencia nemzeti kincsnek, illetve vagyonnak számít, így a jórészt külföldről érkező anyagi támogatású sajtóorgánum működtetése enyhén szólva is kérdéseket vet föl.
A Szabadkai Rádió (és vele párhuzamosan több Vajdaságban magyarul is műsort készítő és sugárzó) rádióadó sorsa megpecsételődött. Annak ellenére, hogy a VMSZ és az MNT vezetői égre-földre esküdöztek, a szerzett jogok tiszteletben tartására, és minden másra hivatkoztak, miszerint ilyesmi nem történhet meg. A VMSZ parlamenti képviselői felszólaltak a parlamentben, majd tavaly a Szerb Haladó Párt és a Vajdasági Magyar Szövetség által kötött koalíciós megállapodásban is rögzítették az ezzel kapcsolatos, ránk, vajdasági magyarokra nézve kedvező megoldást, illetve kiutat.
Most mégis itt tartunk, és – újabb jogi gyöngyszem – kalózrádiót is működtet immár a Pannon RTV. Saját rádiója második műsoraként (az Újvidéki RTV által a Szabadkai Rádió, mint közszolgálati rádió számára ideiglenesen átengedett frekvencián) immár Szabadkai Magyar Rádió néven sugároz. November első napja óta, és a műsor első vendége – minő véletlen! - maga a Pannon RTV vezérigazgatója volt.
Lehet most jogászkodni, azon csodálkozni, hogy minden észérv és jogszabályokra, hatályos törvényekre való hivatkozás és utalás hiábavalónak bizonyult (ahogy 2007 nyarán), amikor a Műsorszórási Ügynökség jogellenesen az akkor még csak formálódó Pannon Rádiónak adta a Szabadkai Rádió frekvenciáját. Fellebbezni, panaszt tenni is lehet. Éppen csak foganatja nincs és nem is lesz. Ahogy nyolc évvel ezelőtt sem volt…
Az egy párti a demokratikus?
„Szerbiában így működnek a dolgok” – szokták hangoztatni amolyan ellenvetésként, és sok mindenben igazuk van. A jelenlegi kormányfő például januártól ismét bevezeti a kötelező tévé-előfizetést. Ennek éppen az ellenkezőjét ígérte, és néhány évig nem is kellett fizetni ezt a pótadót. (Mellesleg, polgártársaim közül valóban sokan nem is nézik az RTS műsorait – miért fizetnék tehát-, de ott az ellenérv: a Vajdasági RTV is abból kapja a pénzt, azon pedig csak vannak magyar nyelvű műsorok. Azt már nem is emlegetik, hogy a kilencvenes évekig sokkal több műsort sugároztak magyar nyelven az 1999-ben lebombázott stúdiókból.)
A fokozott leépítések, a magyar nyelvű különböző rétegműsorok, így a sportesemények közvetítéseinek megszüntetése és az azonos időpontban kezdődő esti hírmagazin áthelyezése például említésre sem kerül. Visszaállításukról nem esik szó. Marad tehát a jelenlegi műsorrács a VRTV második csatornáján, és annak is utána lehetne nézni, hányan dolgoztak és hányan dolgoznak jelenleg az Újvidéki Rádió kisebbségi – elsősorban a magyar nyelven készülő műsorainak szerkesztőségeiben. Megdöbbennénk az adatok láttán.
A miloševići időkben megkezdődött rombolás tehát gőzerővel folytatódik. Immár demokratikus celofánba csomagolva, az európai értékekre és mércékre hivatkozva. A szerb(iai) példát követve az itteni magyar közösségben is egyetlen párt határozza meg a médiastratégiát, egyetlen helyen döntenek minden lényeges kérdésről. A kiépített klientúra lelkesen teljesít (esetenként túltesz a megrendeléseken), és lépésről lépésre alakítja át pártpropagandává a tájékoztatási rendszert. A kinevezettek vagy megválasztottak magukat örökzöldeknek hiszik, holott lombhullatók csupán, és nem riadnak vissza a legmeredekebb, legnagyobb közegellenállást kiváltó lépések megtételétől vagy megtételének elrendelésétől sem. Csak kapkodtam a fejem, amikor napilapunk főszerkesztő asszonya, aki irodalmi babérokkal - hozzám hasonlóan - nem igazán dicsekedhet, az általa leváltott művelődési melléklet irodalmi díjakkal kitüntetett szerkesztőjének munkásságát is értékelni próbálta. Pontosabban: merészelte. Meghatározva az íróember számára általa legjobbnak tartott tevékenységi formát. Ilyesmit csak az egy párt rendszerben kinevezett főszerkesztő engedett meg magának annak idején…
Visszajutunk oda, ahol egyszer már jártunk?
Az idősebbek (és a vajdasági magyarság is elöregszik, egyre idősebb) még emlékeznek arra a korra. Alighanem kinek-kinek különböző emlékei vannak például a hatvanas és hetvenes évekről is. Vagy a nyolcvanas esztendőkről.
Ismét egy párt határoz meg mindent tehát, csak most több ilyen egy párt van: külön a szerbeknek, a magyaroknak, a horvátoknak, stb.
Ehhez kell ezek szerint igazodni, vagy pedig elmenni. Külföldre (ha fiatalabb a vajdasági magyar), vagy egyfajta belső emigrációba. A munkanélküliek listáján szereplők – vagy oda kerülők - sorsa a legnehezebb. Ők alighanem most tanulják meg annak az igazságtartalmát, hogy „aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére”…
Átértékelődik a közszolgálat
A régi motorosok (magam is ide sorolom) nem értik, miért nem felel meg a hatalomnak a közpénzekből finanszírozott, közszolgálati feladatokat ellátó sajtótermék, esetünkben például a Szabadkai Rádió? Amely 47 éven át látta el közérdekű (vagy annak tartott) információkkal – előbb kettő, majd három, végül 4-5 nyelven – a lakosságot, amely ugyancsak ezeket a nyelveket érti és beszéli? Igaz, hogy a régi „átkosból” örökölt intézmény (volt) ez a rádió, de a hallgatók szeretik (szerették); ezt minden felmérés (még a legfüggetlenebb is) bizonyította.
Lehet, hogy éppen ez volt a bűne.
Igazából a Demokrata Párt hatalomra kerülése után kezdődött meg a nyomásgyakorlás – ott dolgoztam, nagyon jól emlékszem rá -, amikor a vertikálisan országos szinten is hatalmat gyakorló párt helyi vezetői minden megnyilatkozásukról tájékoztatást követeltek a Szabadkai Rádióban. Még a nyugdíjasok otthonában szervezett előadásról is be kellett számolni (banális példa), amelyen a Partizan Labdarúgó Klub akkori edzője beszélt arról, hogy miként kell bajnoki címet nyerni Szerbiában. Persze, véletlenül sem a maffiára emlékeztető módszerekről volt szó a hazai fociban, így aztán amikor ezzel gúnyolódtam, kollégámnak kellett „helyrehoznia a hibát”.
Azóta a helyzet csak romlott, elég ránézni a szerbiai sajtópalettára, a bulvárlapok tömkelegére. Belelapozni bármelyikbe már nem ajánlatos.
Ez a zuhanórepülése a hazai sajtónak – mint említettem – a miloševići időkben kezdődött. Igaz, hogy a rendszer bukása előtt már a legnagyobb példányszámú napilap címoldalának meghamisítása sem segített, az állami televízió épülete környékén pedig nem volt ajánlatos sétálni, mert az embert könnyen berakták híradót vezetni.
A jelek szerint tehát átértékelődik a köz szolgálata, a párt szolgálatává silányul, mivel a párt azt hiszi (állítja és állíttatja) magáról, hogy mindent a köz érdekében tesz.
Aki pedig ezzel nem ért egyet, az vessen magára.
Térjen meg, vagy csomagoljon.
A nyomtatott változat a Hét Napban jelent meg.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Vučić szava felülírja a törvényt?!
Mindeközben a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) és a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ), amelyek állandóan azt hangoztatják, >
VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”
A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >
Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!
A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >
Megérdemelt díj
Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >
Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni
Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >
Határeset
Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >
A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja
A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >
Csantavéren galoppol a bűnözés!
Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >
A KULTÚRDIKTATÚRA FOLYTATÓDIK!
A nyilvánosság A VMSZ elnökétől megtudta a Létünk pályázat eredményét, mielőtt a felhívást kiírták volna. Pásztor >
Egyoldalú politikai oktatás
Minden akadémián, így a diplomáciain is tanuláskor elsősorban a tudományosságon, a tények megismerésén és nem az >
Miféle nyitás?!
Pásztor Bálint és az apja nemhogy az értelmiség felé voltak képtelenek nyitni, hanem egyáltalán a magyar >
A politikai felelősség elkerülésének kísérlete
II. Pásztor állítása, miszerint a sorkatonaság bevezetése ügyében Vučićtyal „közösen találnak mindkét fél számára elfogadható megoldást”, >