Ma Olivér névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Árpi bácsinál a kék szalonban
Szerbhorváth György
„Én például melyik hadseregben lennék katona, ha kitörne a háború az új és a régi hazám, azaz Magyarország és Szerbia közt.” Szerbhorváth György (Librarius):
Szerbusz, gyere be! Jó estét, elnök úr, köszöntöttem. Papucsban fogadott, nagytatásan, kedvesen, ahogy azt előre elképzeltem.
Valamikor 2004 elején, még télen történhetett. A meghívást közvetetten kaptam a kék szalonba, amiről annyit lehetett tudni, hogy semmit sem tudni. Csak homályosan annyit, az ország okos emberei beszélgetnek az ország nagy gondjairól, a megoldást kutatva.
A szalonban azonban semmi kék nem volt. De feltételeztem, azért kék, mert liberális, szabadelvű emberek gyűlnek itt össze időközönként, és az SZDSZ, Göncz utolsó pártjának színe volt a kék. A liberálisoké. Akik mára eltűntek, de dicstelenül távoztak. Nem úgy, mint közülünk Göncz Árpád, ő méltósággal.
A téma nagyon is a levegőben lógott: a határon túliak kettős állampolgársága. Így keveredhettem én oda, mint hatuma, akkor a Vajdaságban éltem. Író, bankár, közgazdász, politológus vett részt a szeánszon, politikus egy se. Teát kaptunk keksszel, mint egy angol ötórai teán, pedig este volt. Marha büszke voltam magamra, hogy ott ülök köztük 31 évemmel, miközben az átlagéletkor úgy hatvan lehetett.
Az egész most úgy hangozhat, mintha valami konspirációról lett volna szó. Szóltak is, erről kifelé ne beszéljek én sem (ma viszont miért ne?, úgysem tudom, meddig működött a szalon). Mint egy összeesküvés elmélet, s íme a bizonyíték, hogy a háttérből irányítják a világot, minden más, a parlament, a kormány, a pártok csak álca. Összejöttek a nagy emberek, a liberók, a kékek (a zsidók – pedig hát mit tudom én, közülünk ki az, talán egy se volt, mindegy is), mint egy titkos szabadkőműves páholyban, jól megtárgyalják az ügyet, most ezt, aztán megmondják a kormánynak, mit kell tenni. Mint egy magyar Bilderberg-csoport.
A témával addigra én már sokat foglalkoztam a Regio című folyóiratunknál, úgyhogy az kevésbé érdekelt – sokkal inkább az ott lévők, elsősorban a házigazda. Pár éve már nem volt államfő, de olybá tűnik, ő volt a Magyar Köztársaság utolsó elnöke, akiben volt szerénység, kurázsi, alázat, barátságosság.
Főleg hallgatott, vagy csak kérdezett, míg mi okoskodtunk. Akadt, aki szerintem nettó hülyeségeket beszélt, de az ő higgadtsága, nyugalma reményt adott. Mint az akkori, év végi népszavazás után kiderült, csalfa volt reményem, hogy akkor megkapjuk a magyar állampolgárságot, és utána el is szabadult a pokol, s a hisztéria magyarügyben máig tart.
De ne gondoljon senki sem arra, hogy ha pár ember összehajolt a kék szalonban, az úgy lett, vagy hogy tényleg nagy dolgok hangzottak el. Inkább a méricskélés folyt, hogy például lenne-e a magyaroknak szavazati joguk? Amire én azt mondtam, akad bőven nemzetközi példa, amikor a nem az ország területén élők nem szavazhatnak. És így tovább.
Ám akkor akadtam ki, mint a sezlonyrugó, amikor a nemzetközi hírű, az USA-ban (is) élő/alkotó közgazdász azt a kérdést kezdte el feszegetni, én például melyik hadseregben lennék katona, ha kitörne a háború az új és a régi hazám, azaz Magyarország és Szerbia közt? Azt mondtam, hogy egyikben sem, mert voltam jugoszláv/szerb katona, és két országban senki sem köteles tudtommal sorkatona lenni, ráadásul ezek már profi hadseregek, nem rám számítanak, remélhetőleg.
Az igazán frappáns válasz persze a Woody Allen-i lett volna: H.E.T leszek. Azaz háború esetén túsz.
Amúgy ez a kilencvenes évek Szerbiájában ez nem vicc volt: egy időben a nem szerb katonák nem hordhattak fegyvert, csak mosogathattak, söprögethettek.
Meg hát, mondtam, a NATO-bombázás alatt sem voltam katona, mert elmenekültem, épp ide, pedig Magyarország a háború előtt 9 nappal lett a szövetség tagja.
De a közgazdász, aki hatalmas könyveket tett az asztalra a szocialista és kapitalista gazdaságokról, csak a fejét csóválta. Mert az USA-ban az úgy van, hogy… És mi lesz, ha kitör a magyar-szerb, magyar-román stb. háború? Aminek akkor sem volt semmi esélye.
Aggódott, a száját rágta. Pedig neki igazán könnyű hatvan-hetven felett. Nem tudom, mi járt a fejében, talán az, amikor Horthyék hadat üzentek az Egyesült Államoknak. Úgy viselkedett, mint pár hete azok az újságírók, akik azt kérdezték, lesz-e szerb-horvát háború, és csalódottak lettek, amikor azt mondtam, nem lesz – milyen jó is lett volna, szenzácionális, ha épp az ő műsorban jelentik be: kitört!
Göncz azonban, úgy tűnt, érteni véli, mi van, illetve mi nem lesz. Hiába, ő volt katona, ahonnan dezertált. Szökevényeket bújtató. De ő is szökött fogolytáborból. Majd volt forradalmár, amiért lecsukták. Ő tudhatta, hogy az élet nem egy közgazdasági képlet, amibe beírjuk az adatokat, és kész a megoldás.
Talán, mert amikor már engedték neki a börtönévek után, íróvá lehetett. És lehet, az írók nem feltétlenül okosak (sőt), de érzékenyebbek az élet kis és nagy problémáira, legyen szó éhségről, szerelemről, szenvedésről, háborúról és békéről. Belehelyezik magukat regényhőseik szerepébe, megpróbálják átélni sorsukat.
Göncz Árpád pont ilyen ember volt. Ugyan végül kissé szomorúan ültem be budai rezidenciája előtt a ránk váró taxik egyikébe, nem is lett az ügyből utána sokáig semmi. De már azért megérte, mert megismerhettem.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”
A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >
Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!
A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >
Megérdemelt díj
Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >
Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni
Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >
Határeset
Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >
A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja
A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >
Csantavéren galoppol a bűnözés!
Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >
A KULTÚRDIKTATÚRA FOLYTATÓDIK!
A nyilvánosság A VMSZ elnökétől megtudta a Létünk pályázat eredményét, mielőtt a felhívást kiírták volna. Pásztor >
Egyoldalú politikai oktatás
Minden akadémián, így a diplomáciain is tanuláskor elsősorban a tudományosságon, a tények megismerésén és nem az >
Miféle nyitás?!
Pásztor Bálint és az apja nemhogy az értelmiség felé voltak képtelenek nyitni, hanem egyáltalán a magyar >
A politikai felelősség elkerülésének kísérlete
II. Pásztor állítása, miszerint a sorkatonaság bevezetése ügyében Vučićtyal „közösen találnak mindkét fél számára elfogadható megoldást”, >
„A mostani körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt”!
“A mai körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt, de az elégedetlen és a határozott polgárok száma >