Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Vučić. a jó házigazda
„Szerbia még úgy sem célország, ahogy Magyarország... a periférikus létünk teljességgel kézenfekvő.“ Tóth Szilárd (Autonómia):
Orbán Viktor és Aleksandar Vučić szögesen ellentétes migránspolitikájának lehetséges okai
Augusztus 19-én Aleksandar Vučić fölgyűrt ingujjban, tévékamerák kíséretében lesétált a Belgrád központi buszállomása melletti parkba, ahol ekkoriban mintegy hétszáz, többnyire közel-keleti migráns tartózkodott, kezet rázott velük, ajándékokat osztogatott, majd leplezetlen büszkeséggel kijelentette, hogy Szerbiában a jövevények olyan vendégszeretettel és melegséggel találkozhatnak, amilyennel sehol másutt. Méltatta mind az állami szervek, mind pedig a civilek fellépését, melynek köszönhetően a balkáni útvonal legbiztonságosabb megállóhelye immáron a szerb főváros, s végül kilátásba helyezte egy új befogadó központ megépítését is a Nacional Hotel közelében.
Néhány nappal később a Bécsben megrendezett Balkán-csúcson kikelt azok ellen, akik a totalitárius rezsimek (sic!) módszereivel élve falakat húznak föl határaikon, ahelyett, hogy példát vennének a szerb vezetésről, mely „nem csak a nemzetközi jogi, de a morális kötelezettségeinek is eleget tesz azokkal az emberekkel szemben, akik többezer kilométert megtesznek azért, hogy mentsék gyermekeiket és jobb életre leljenek”.
Végül, augusztus 31-én a Twitteren közölte, hogy Szerbia kész tartósan befogadni „meghatározott” számú embert, enyhítendő az EU-ra nehezedő nyomást, s mindezt annak ellenére – tehetnénk hozzá –, hogy nem tagja a közösségnek. „Európaibbak vagyunk egyes európaiaknál” – szólott a miniszterelnök.
Jelenleg itt tartunk.
Ugyanezekben a hetekben Magyarországon feszített tempóban haladt a kerítés és a szögesdrót akadály kifeszítése, felmerült a honvédség bevetése a déli határon, a régi határvadász századok újjáélesztése, a kormányközeli média folytatta a migránsokkal szembeni hangulatkeltést, és itt-ott, legutóbb például a pesti Keleti pályaudvar közelében fellángoltak az indulatok. Orbán Viktor a maga részéről még a nyár közepén a következőket találta mondani: „A magyarok elsöprő többsége szerint a bevándorlás helyett inkább a magyar családok, és a születendő gyermekek támogatására van szükség. Jól látható, hogy a magyarok még nem vesztették el a józan eszüket.” Szeptember 3-án, Brüsszelben pedig ezt: „Erkölcsileg és emberileg teljes vereség volna, ha annak a látszatát keltenénk, hogy mindenkit készek vagyunk befogadni. Az a helyes, ha azt mondjuk: kérjük, ne gyertek, Törökország biztonságos, Szerbia biztonságos, maradjatok ott, az út kockázatos, és nincs garancia arra, hogy befogadnak.”
Magyarország ma itt tart.
Bár a két szomszéd közt számtalan párhuzamot szokás emlegetni – a liberális publicisztika szerint például mind Vučić, mind pedig Orbán jobboldali populista vezetők, de persze tény, hogy a balkáni migrációs útvonal mindkét országot keresztülszeli, s az is, hogy osztoznak az Európa perifériáját kínzó gondokban, úgy is mint a nyugattal szembeni leszakadás, növekedő jövedelmi különbségek stb. –, mégis szembetűnő a különbség a bevándorláshoz való viszonyulásban. És hát ez ugyanúgy igaz a közpolitikai döntésekre, mint a reprezentációk szintjére.
Miért választott ennyire eltérő stratégiát a szerb és a magyar miniszterelnök? Minimum három dolgot kell látnunk.
Először, Szerbia még úgy sem célország, ahogy Magyarország. Szükség és szó sem lehet a nyugat kapujához hasonlatos ideologémák hangoztatásáról, a periférikus létünk teljességgel kézenfekvő.
Másodszor, a Szerb Haladó Pártnak nem kell a Jobbikhoz hasonló befolyással bíró radikális jobber párttal megküzdenie, mint a Fidesznek, a politikai verseny koordinátái tehát teljességgel mások.
Harmadszor, a szerbiai kormány igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy megszerezze Brüsszel bizalmát, s ahogy korábban – emlékezzünk meg például a piaci dereguláció idő előtti bevezetéséről –, úgy most is részben Belgrád túlzott buzgalmával van dolgunk.
Mégis.
Merengjünk el egy pillanatra most már azon, hogy mindez szükségszerűen így marad-e. Természetesen nem. Ha mondjuk a magyar kerítés, vagy bármely más tényező hatására Vajdaságban, vagy éppen a déli határaink környékén nő a migrációs hullám nyomása, és megnövekszik a feszültség, úgy semmi sem garantálja, hogy nem jön fordulat.
Szó, ami szó, a muszlim terrorista régi mumusa a belgrádi vezetőknek és a közhangulatot ugyancsak formáló publicisztikának. Olvassunk bele, hogy ez utóbbiak miket írtak a szerbek ellen „megtervezett genocídiumot” folytató albánokról és bosnyákokról a XX. század hajnalán [lásd Petrit Imami Srbi i Albanci kroz vekove című kiváló válogatását], de az 1990-es évek háborúi, és a Novi Pazarban – a radikálisok szerint – jelenleg is gomolygó felhők szintúgy a félelem forrásai.
Egyelőre csak kevesek számára.
Következő cikk: Tolnai Ottó – Az élőbeszéd varázslatos mestere
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >
A vajdasági magyar közösség helyzete és jogainak érvényesítése
A Szerbiában és Vajdaságban kialakult helyzet miatt a magyar közösségben egyre jobban eluralkodik a kiábrándulás, a >
Egy új nemzedéki mítosz
Természetesen ebben a küzdelemben a hatalom az állami erőszak bevetésével elfojtja az egyetemista megmozdulásokat. Ezt Vučić >
MAGYAR TYACIK
Magyarországon és Szerbiában is most valójában a jelenlegi hatalmi elit uralmának a megőrzéséről van szó, amelyik >
A nagytőkések vásárolták meg a maguk Hitlerét
A legkínosabb Trump helyzete, aki Amerikát újra naggyá akarja tenni, miközben a valódi célja az, hogy >
A nagyon rövid időre megcsillanó a csillag
Nagy és felesleges luxusnak számít úgy írni, hogy legalább a lelkemben ne rejtőzködjen a remény, hogy >
AZ EGYETEMI HALLGATÓK KÖVETELÉSEI
Az egyetemisták nem csak követeléseket fogalmaztak meg: március 1-én este Nišben felolvasták a nyolc fejezetből álló >
A kronstadti véres jégmező és a szerbiai egyetemisták
Sokszor megfordult a fejemben a kérdés, hogy hol lett öngyilkos a szocializmus? A választ keresve egyre >
Megérkeztem. Szerbiában a helyzet változatlan
A lakásom egyik ablaka, a zajos sugárúti útkereszteződésre nyílik, a másik pedig egy játszótérre és a >
Roletták mögött…
A jelek arra utalnak, hogy hazárdjátékos Vučić pánikban van, mindenképp nyerni akar, húzza az időt, fokozza >
A REZSIM (KI)SZOLGÁLÓI
Miért hallgatnak erről (is) a magyar szerkesztőségek tagja? Milyen újságírók azok, akik még a saját jogaikért >
„Mert gyilkosok közt cinkos, aki néma"
Úgy igaz, a legkényelmesebb elfordítani a fejünket és csodálatos történeteket írni. Beszélni valami másról, szépen, okosan, >