2024. december 21. szombat
Ma Tamás, Péter névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A Navracsics-nyuszi könyvet tojt a határon túli gyerekeknek

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György

„Igazából egy Lévai Anikó szakácskönyv lenne az igazi.” Szerbhorváth György (Librarius):

A jótékonykodás – neve is mondja – jócselekedet, az ajándékozás egy formája. De miközben a másikon segítünk, bizony a magunk egóját is növeljük: ha jót teszek mással, az biztos, hogy én is jobb vagyok, sőt, egyre jobb… Ennek különös alfaja, amikor civilizatorikus magaslatról jótékonykodunk, azaz magunkat okosnak, szépnek, erkölcsösnek gondolva akarjuk felemelni a másikat, aki el van maradva, nyomva, koszos, büdös, tudatlan. Szappant kap, tiszta ruhát.

Vagy könyvet. A magyarországi populáció egy része régóta úgy gondol a határon túli (mai hivatalos szóhasználattal) külhoni magyarokra, hogy azoknak nincs olvasnivalójuk, ezért oda magyar könyveket kell küldeni. Ebben sok igazság van, a határon mindig ment-megy a szarakodás a szerb, román stb. vámosok részéről, könnyebb egy Kalasnyikovot oda-vissza hurcolászni, mint egy zacskó könyvet. Hisz a szó is fegyver, sőt. És köszönet mindazoknak, akik gondolnak határon túli „testvéreikre”, gyűjtik civilként a könyveket, szállítják stb.

Csak hát végül egy-egy külhoni magyar könyvtár végül szeméttelepre hasonlít, ahol lejárt szavatosságú tankönyvek tornyosulnak, vagy a szocializmus nagy íróinak emancipatorikus művei, lexikonok, amik a wiki, a net korában semmit sem érnek.

Az éhező magyar (szerb és roma) gyermekek nem kevésbé jókedvvel lapozgathatják a 99 leves című alapművet, egyéb szakácskönyvek mellett, képzeletben pedig Léningradba is elutazhatnak a segély révén.

A minap egy kis falu iskolájában jártam, és megnéztem az iskolakönyvtárat, ahol szerb és magyar könyvek vannak, bár ráfutottam egy angolra is, amely az albán irodalmat tárgyalja, és a Szabad Európa Rádió adta ki 1955-ben. Engem ugyan érdekelne, de nem tudtam beiratkozni a gyerekkönyvtárba.

És sosincs korán a magyar alkotmánytant vagy az európai politikai rendszereket tanulmányozni, ha már Szerbia az EU-ba igyekszik. Üröm az örömben, hogy azóta már nem magyar alkotmány van, hanem alaptörvény. De a történelem az élet tanítómestere!

Ám az igazi csemege nem is a fentiek, hanem a volt igazság- és stb. miniszter, ma EU-biztos Navracsics Tibor könyve, az Európai belpolitika. Ennek nem hogy minden határon túli magyar iskolakönyvtárban ott a helye, de minden gyermek éjjeliszekrényén is (bár e vidéken némely gyereknek saját ágy se igen jut, és az iskolába járást is azért komálják, mert legalább uzsonnát kapnak). Igaz, hogy a minap azt tudtuk meg, mi, magyarok idegenek vagyunk az EU-ban, és inkább Kazahsztán a hazánk, de ne kekeckedjünk, még akkor sem, ha a könyv szavatossági ideje lejárni látszik: 1998-as. S azóta nagyot fordult a világ (hát még az EU és Magyarhon kapcsolata). Hát Afrikába is lejárt szavatosságú konzervek tonnáit küldik a jótékonykodási szervezetek, egy könyv pedig semmilyen formájában nem fosat (max. ha megesszük).

Nem néztem át mind a 16 dobozt, amiket még nem is érkeztek kipakolni – tény, a mester épp akkor érkezett felmérni, mennyi polc is kéne –, de Navracsics mellett ott várt Moldova György Negyven prédikátora is (milyen beszédes cím is ez ott és akkor). Mi tagadás, egy Micimackót is találtam a 19. század francia irodalmának elfeledett klasszikusai között, tehát a kidobozolás számos meglepetést rejteget még. Igazából egy Lévai Anikó szakácskönyv lenne az igazi.

Legalább tüzelni lesz mit. Mert egy másik faluban már máglyát raktak, vagy kétméterest az ajándékkönyvekből, bár aközött volt Marx meg Tito is. Az eszükbe sem jutott, hogy a papírt újra lehet hasznosítani.

Hiába, a falu mindig depónia – annak is nézik, és olykor épp az ún. elitje olyan hülye, hogy elégeti, szemétre hajítja a könyveket.

Egy év múlva meg majd rákérdezek, hányan kölcsönözték ki Navracsicsot. (S itt jelezzük, mindezért nem ő a felelős, hanem a tökkelütött társadalom határon innen s túl.)

2015. április 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?

A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >

Tovább

A küszöb előtt várakoznak

Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >

Tovább

A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!

Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >

Tovább

A nemzeti identitásról…

Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >

Tovább

EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!

Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >

Tovább

Az Akadémia győzött!

Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >

Tovább

A kormányhű celebek országa

A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >

Tovább

„Mikor korlátozható a szabadság?”

A VMTT közösségi oldalán az utolsó bejegyzés négy évvel ezelőtti, a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken >

Tovább

„Előrelépés a kisebbségi jogérvényesítés útján”?

A cikkből nem tudjuk meg, hogy melyek azok a jogok, amelyeket „részlegesen” az MNT-re ruháztak, de >

Tovább

Erkölcs(telenség)

Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >

Tovább

Erkölcs(telenség)

A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >

Tovább

Erkölcs(telenség)

A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >

Tovább