Ma Buda, Richárd, Hóvirág névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Cenzúra cenzorok nélkül
Végel László
Végel László Közéleti maplója (a nyomtatott változat a Családi körben jelent meg):
A perspektívák játéka
Napi séta a tengerparton. A tengerrel szemközt álldogálva arra gondolok, hogy a pillanatnak is lehet élni. Nem szükséges tervezgetni, nem kell reménykedni. Ráérősen javítgatom a Schlemihl fattyújának a Bűnhődésre és a Neoplanta avagy az Ígéret Földjére visszautaló részeit. Egyes motívumok búvópatakként feltűnnek mindhárom regényben, ám más-más perspektívából és más értelmezésben. Játék a perspektívával. Úgy írok, mintha rengeteg időm lenne, bár tudom, hogy nincs, ezért jó lenne ezen a nyáron befejezni a Schlemihlt. Semmi engedmény a pillanatnyi prózaírói divatoknak. Maradok a saját keskeny utamon. Létezik széles út is, tudom, és szívesen olvasgatom a széles úton jól megírt prózai műveket, csak az a gondom velük, hogy túlságosan hasonlítanak egymásra. Elvesznek az egyéni világok, a stíluson pedig felismerhető a főáramlatot képviselő mester ihletése. Ez nem plágium, ez koreszme. Sajnos.
A hitről és a szenvedélyről
Elhunyt Mirko Djordjević, vallásszociológus és közíró. Ritka hívő, akinek tiszteltem az egyszerű, őszinte hitét. Ártatlan és naiv szkepszisű szerény hívő volt, ami ritkaságszámba megy manapság, amikor olyan sokan hivalkodnak a vallásossággal, még a templomba is szőrmebundában járnak, mintha divatrevübe készülnének. Sokszor hozott össze bennünket a sors, először a Belgrádi Kör rendezvényein. A Milošević rendszere ellen tiltakozó szervezet akkoriban a hivatalos média közutálatának volt kitéve. Nem volt ártatlan vállalkozás, a közhangulat baljós volt, sokszor a legrosszabbra számítottunk. Mirko Djordjević, eredendő sztoicizmusának köszönve megőrizte nyugalmát. Tisztelte a sors kiszámíthatatlan játékait? Mint egy Jób, úgy viselte el a sorsát. Mindig ott volt, ahol kevés remény volt a sikerre, és a kitartáshoz nagy hit kellett. Ez a hívő ember alapvető tulajdonsága, a többi csak templomba járó. A regionalizmusról folyó vitában az elmúlt években gyakran léptünk fel együtt Vajdaság városaiban, Nagybecskereken, Kikindán, Újvidéken, Pancsován. Gyakran kérdeztem magamtól, miért védjük mi néhányan a vajdasági sajátosságokat, amikor fizetett funkcionáriusai az alku tárgyává teszik. A fárasztó vitaestek után elővett egy száll cigarettát, három részre osztotta és elszívott egy harmad cigit. Erről a szenvedélyéről nem tudott lemondani. És még néhányról: az igazságról, a becsületről, a tiszta lelkiismeretről…
Dalmát reggel
Kora reggel az ablakomból figyelem, amint hosszú sorokban haladnak el a turisták. Az ablakom ugyanis a Dioklécián palota egyik bejáratára néz. Elsőnek mindig a japánok érkeznek. Néhányan a fényképezőgépjük lencséjét az ablakom felé irányítják. Szabad, kérdezik. Bólintok. A gép kattan, én pedig elképzelem, ahogyan hazatérve mutogatják a fotókat az ismerőseiknek. Egy bennszülött dalmát kora reggel nagy nyugalommal szívja a cigarettáját, magyarázzák majd a kíváncsi ismerősöknek, akiknek beszámolnak európai élményeikről.
Putin, a példakép
Marina Le Pen, a franciaországi Nemzeti Front elnöke bejelentette, hogy a krimi kérdésben Putinnak van igaza. Úgy látszik, az orosz vezér egyre inkább kiérdemli az európai szélsőjobb rokonszenvét, és a posztkommunista országok jobbközép pártvezetőinek vonzódását az általa képviselt autoriter eszmék iránt. A legbizarrabb mégis az, amikor az antikapitalista eszmék szóvivői Putinra, a nemzetállami kapitalizmus szellemi atyjára hivatkoznak. Nagyon tartok ezektől az antikapitalistáktól, akik az emberek jogos kiábrándulásával élnek vissza.
Templom és otthon
Hétköznapokon is nagyon sok fiatalt látok a spliti katolikus templomokban. Nem látok az arcukon, a járásukon semmi rendkívülit, úgy lépnek be a templomba, mint a saját otthonukba.
Dilemmák
A Zeit online írást kér tőlem Európáról. Dilemmáim gúzsba kötik képzelőerőmet. Ukrajna után mit is mondjak Európáról? Hát ezt is meg kellett érnem? Visszatérek a Bűnhődéshez, amelynek újvidéki promócióján Ivan Milenković rátapintott a bennem lakozó kettőségre. Egyre inkább belátom igaza volt. Peremvidékiként élt bennem egy idegenkedés, félig-meddig viszolygás Európától. Nem vagyok EU-szkeptikus, de nem ilyen EU-ra számítottam.
A tenger bűnbánata
Az éjszaka mondják a helybeliek hatalmas vihar tombolt a Brač-csatornán. Splitben semmit sem észleltek ebből. Reggel kihalt a halpiac, mert a halászok nem mertek a kihajózni a tengerre. Délelőtt olyan a tükörsima tenger, mintha bűnbánatot gyakorolna. A tengeren élő ember jobban figyeli az időjárást, mint a síksági. A fölműves a termést félti, a halász az életével játszik. Gyakran megtörténik, hogy a parton nyugalom honol, ám néhány kilométerrel beljebb életveszélyes vihar tombol.
Démonok Szerbiában
2008-ban idéztem Danilo Kiš tanácsát a fiatal íróknak. „Légy bizalmatlan a hatalmon lévő ideológiák és a hercegek iránt!”, írta. Hisztérikusnak nevezhető fél évtized után beismerem naivitásomat. Mostanság módi lett Danilo Kišért lelkesedni, ám tanácsát elővigyázatosan el kell engednünk a fülünk mellett. Pár hónappal ezelőtt a szabadkai Kis-tanácskozáson fejtettem ki ezt, mire Mihajlo Pantić a belgrádi szerb irodalmi tanszék tanára megannyi példával alátámasztotta állításomat. Se szeri, se száma a Kišről írt szemináriumi munkáknak, doktori értekezéseknek, de az irodalomban mégis a konformizmus lett a fősodor. Így igaz. A fiatal írók magánbeszélgetések során duzzognak, sokszor keményebben szólnak, mint én, úgy vélem, néha ezt túlzásba is esnek, ezért próbálom mérsékelni őket. Ne rohanjanak a fejjel a falnak. Aztán tapasztalom, hogy a közéletben elnémulnak. Furcsa, nagy csendben duzzogó világban élek! Danilo Kiš természetesen elutasítaná ezt a szemfényvesztést. Rá hivatkoztam akkor is, amikor a többpártrendszerben is javasoltam a cenzúra bevezetését. Danilo Kiš ugyanis a szocializmus korában ugyanezt javasolta, mert úgy gondolta, hogy ez tisztességesebb, mint a sunyi öncenzúra, a párttársi „meggyőzés”. 1998-ban úgy láttam, hogy be kéne vezetni a többpártrendszerű intézményes cenzúrát: a helyi, tartományi, köztársasági, avagy kisebbségi szinten hatalomra jutó párt nevezzen ki a cenzori hivatalt a saját feudumában Mert különben teljesen abszurd helyzetben találjuk magunkat. Az európai médiafigyelő szervezetek szerint Szerbiában megoldatlan a sajtószabadság ügye. Ezt senki sem vitatja el, csakhogy közben minden párt mossa kezeit, azt állítja, hogy a lelkét teszi ki a sajtószabadságért. A hatalom nem cáfolja a szakmai szervezetek állítást, tehát elismeri, hogy van cenzúra, de a végén mégis az derül ki, hogy nincsenek cenzorok. Ezután mit gondoljak? Csakis azt, hogy Szerbiában titokzatos szellemek cenzúráznak.
Mediterrán éjszakák
Éjszaka felriadok, nyugtalan vagyok, mert úgy érzem, hogy egy napot újra elpazaroltam. Talán éppen ilyen a mediterrán élet: nyugodt, kontemplatív, bölcs, örömteljes nappalok és gonosz éjszakák.
Két jobbközép párt egymásra talált
Azt hiszem vagy másfél évvel ezelőtt a Napló-kör egyik rendezvényén jegyeztem meg, hogy világnézeti szempontból logikus lenne a Szerb Haladó Párt és a Vajdasági Magyar Szövetség koalíciója, hiszen mindkettő jobbközép pártnak tartja magát. Akkor a VMSZ egyik funkcionáriusa erélyesen kikelt a minősítés ellen, amelyben egyébként nem volt semmi rossz szándék, hiszen az Európa Parlamentben ezek képviselik a legnagyobb, vagyis a néppárti frakciót, és vannak közöttük egészen rokonszenves, a hiteles konzervatív hagyományokhoz ragaszkodó pártok is. Ilyen például Angela Merkel pártja, a CDU/CSU. Egyébként is örvendetesnek tartanám, ha lenne egy mértéktudó és mértékadó jobbközép párt, amelyik talán gerinctörés nélkül vezetne a kapitalizmusba. Nem ebbe, persze, amiben most vagyunk. Akkor a funkcionárius erélyesen kikelt ellenem, mondván, hogy a VMSz nem jobbközép párt. Most Pásztor István a VMSZ elnöke a Novi magazinnak adott interjújában - nem először! - a VMSZ-t jobbközép pártnak nevezte. Azt is hozzátette, hogy éppen ezért a VMSZ és az SPS vagy a DS között nagyobb a különbség, mint a VMSZ és az SNS között. Azt hiszem, bátorság kellett ez kimondani, hallatára sokan fognak fanyalogni, de a meghatározás pontos, és éppen ezért nem értem, miért rökönyödnek meg sokan a koalíció miatt. A pártvezérek fátylat borítottak a rossz emlékű radikális múltra, mondván, hogy a haladók elitje megváltozott, minek következtében két jobbközép párt egymásra talált. A horvátországi fronton elesett magyar kiskatonák szülei pedig helyezzenek virágcsokrot a sírokra. Ki tiltja meg nekik? Senki! Kérem szépen! Azok a szerencsétlenek, akik a kilencvenes években az utcára kerültek, aminek a következményét mai napig is viselik, nem értenek a pragmatikus politikához. Peregnek az évtizedek és ugyanez a helyzet ismétlődik. Az egyik oldalon a politika jó vagy rossz alkuja, tele kétértelmű kiegyezéssel, a másikon a megalázott emberek. Az emberi sorsok iránti érzéketlenséget nevezik politikának?
Sztoicizmusomról
Légy sztoikus. Viselkedj úgy, mintha csak a szemed sarkából figyelnéd a világot
Várom a fejleményeket
Amint olvasom a Vajdasági Magyar Szövetség Újvidéken együttműködési szerződést kötött a Szerb Haladó Párttal, amelynek a csapatában ott van a Harmadik Szerbia és még néhány furcsa párt. Kíváncsian várom a fejleményeket. Remélem, hetek kérdése, hogy az újvidéki városi autóbuszok menetirányát magyarul is kiírják. Például! Vagy nem erről van szó?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
SÓHIVATAL LETT A MAGYAR NEMZETI TANÁCS!
Szinte szánalmas nézni az MNT-ülések TV-közvetítését, amelyek alatt a tanácstagok mukkanni se mernek! Az üléseken az >
A reálszocializmus és a szélsőjobb titkos kapcsolata
Aztán a berlini választásokra terelődik a szó. A választásokon a Linke nevű párt győzött. Berlin, akárcsak >
Pásztor Bálint valljon színt!
A Zöld Baloldal felszólítja a Vajdasági Magyar Szövetséget, hogy mondják el, számukra mi az a "vörös >
A VMSZ ÉS A MAGYAR ÉRDEKVÉDELEM AGÓNIÁJA
Csak akkor fogja azonban a közösség megtalálni a kiutat a jelenlegi állapotokból, ha megszabadul a pásztorvilág >
Viszlát Ottó! Találkozunk!
1990. március: az Újvidéki Színház klubjában, a törzshelyünkön tervezgettük a Naplót. Ottó is közöttünk volt. Nekem >
Művészete a túlélés csodás vajdasági enciklopédiája
Akkoriban Jugoszláviában tavaszias szellők fújdogáltiak, de a főszerkesztőnek azért politikailag megbízhatónak kellett lenni. Erre felálltam és >
Nyilas Mihály bálozik
Szégyenletes, hogy most, amikor az ország „csaknem négyszáz bírója és ügyésze” tiltakozik a szakmát sújtó hatalmi >
KORMÁNYVÁLTÁS SZERBIÁBAN
Az országot most egy olyan személy tartja „sakkban” (sokkban?), akit – Gordana Čomić, előbb a Demokrata >
Szolidaritás és katarzis?
A magyarázat lehetséges kulcsszava tehát a szolidaritás, annak itt s másutt nemigen látott formái, amelyek sosem >
Ha létezne egy igazi államférfi
Míg az előző 30-50 körüli nemzedék nagy része – sokan közülük rossz lelkiismerettel - pragmatikusan alkalmazkodott >
Hősök emlékét ünneplik a gyávák
Gyáva népnek nincs hazája, a 177 évvel ezelőtti hősökre mutogató VMSZ-magyarkák a 48-as szabadságharc megszégyenítésének iskolapéldái. Mit >
A jelenlegi politikai elitnek le kell mondani az önzésről
A jelenleg uralkodó politikai elit nagy része három évtizede politikai üvegbúra alatt él, azzal a szent >