Ma Buda, Richárd, Hóvirág névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Márai Sándor a „jobboldaliságról”
„Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Magyar-roma nyelvi rokonság
Gyenge Rózsika úrhölgy fedezte fel azt az adaptációt a videómegosztón, amelyik egyértelműen igazolja a magyar és >
A Radetzky-induló hiteles története
Kínai történészek hitelt érdemlő dokumentumokkal igazolták, hogy Radetzky gróf (teljes nevén Johann Joseph Wenzel Graf Radetzky >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Bencsik Orsolya kapta az idei Sziveri János-díjat
Meztelen honleány – a babérbokor mögött
(laudáció akciós áron)
Balázs Attila
Bencsik Orsolya Topolyán született 1985-ben. Hinnünk kell neki: kopaszon. (Hiszünk is, nem messze van ide Topolya…) Egy nyúl-anya és egy ló-apa utódjaként. Kertjükben sok krizantém volt és büdöske, mert nagymamája nem is ültetett mást. Igaz, néha volt paradicsomuk, amikor a nagyapja, aki valójában egy elfuserált női zongorista, úgy akarta. És akkor az édesanyja is locsolta a háztájit. A Micu nevű fekete macska meg – a dédanya lelkével őbenne – paradicsom-ajnározás közben lecsente az ételt az asztalról. Eleinte B. O. azt képzelte, például az is lehet, hogy ő, B. O. ette meg a tíz deka sajtot, csak nem emlékszik rá. Ám egy szép napon, amikor esett az eső, megpillantotta az árulkodó nyomokat. És onnantól fogva tudta, ezeket a jeleket nem csak bele akarta látni a világba.
Nos, S. Kierkegaard dán filozófus, aki már ugyancsak sok rosszat tett e jó öreg világgal, írta feneketlen kétségbeesésében – mert oly cefetül (mondd ezt dánul!) messze van isten, meg az Úr boldogsága –, írta volt: alkatában az az aránytalan, hogy mellső lábai túlságosan rövidek. Egészen rövidek, mint az új-hollandiai nyúlnak, hátsó lábai viszont végtelenül hosszúak. Általában egész nyugodtan ül, de ha egyszer megmozdul, akkor az egy szörnyű ugrás lesz mindazok rémületére, akikkel a család és a barátság gyengéd szálai kötik össze.
És most ez éppen hogy van Topolyán, a topolyai nyúllal, talán nem is fontos. (Gion Nándor mesélte, hogy Szenttamáson összeveszett mindenkivel.)
Szerzőnk, aki a lírai szektorban kékítőt old az én vizében, prózájában is mindenfelé magával cipeli, mint fásulásnak ellenállni próbáló, dromedár torzsa-keresztet, ezt a kierkegaard-i átkot. Ausztráliába, mondjuk. (Amelyet ugyancsak érdekes állatvilággal népesített be az Úr, akárha tudatmódosult állapotában történt volna – szeretjük ezt mondani.) És akkor ennek a pszeudo-nagypapának talán jobb is, ha maradék ondóját az ausztrál homok szívja be – kenguruk ugrálnak rajta enyhe, ám vad tanácstalansággal –, sokkal kúlabb, mintsem a halált várná egy róla megfeledkezett óriás virág-nagymama mellett.
Aki büdöske illatát terjeszti. (?)
És Topolyán mégiscsak?
És akkor ez egzisztenciális vagy irodalmi kérdés? Vagy mindkettő? (A szónak nem anyagi, pengő pezetta értelmében.) A megválaszolatlanság maradjon izgató motívum. Megnyugtató, hogy nincs egyedül. De jól kimagaslik.
Bencsik Orsolya. Aki több helyütt is a maga O-történetét írja.
És hogy kinek van hihetetlenebb családsztorija? Nehéz megítélni. Siker mindenképp, hogy egyszer egy ismerősének, akivel B. O. ebben a kategóriában versengett, annak arcára valami furcsa, delejes mosoly ült ki. Becsukta szemét, hajfürtjei pedig valami láthatatlan légáram hatására fodrozódni kezdtek.
Van ennél szebb és értelmesebb?
És akkor most a hangos könyvreklám. Nem vagyunk a média közepén. In medias res. Reklámunkat eldurranthatjuk. Performansza szerint a művésznő most kilép elénk. Akció!
Oh, igen, kedves olvasó, akció van! Oh, igen! Csak Önöknek és csak most: B. O. remek történetei a nyúlfarkak (pszeudo)műfajából. Meg egyebek is kaphatók még itt csakugyan jutányos áron. Hajoljanak közelebb, szagolgassák csak meg. Forgassák csak a szemüket. Vitorlázzanak csak a fülükkel. Kóstoljanak bele, rágcsálják meg egy picit a kötet sarkát. Hurcolják be a fészkükbe, s töltsenek vele kellemes, borzongató és döbbenetes, mindenképp emlékezetes perceket. Megéri, biztosan. B. O. nem ismer félelmet, ódzkodást; mindent megmutat, közben megnevettet vagy megfintorgat erősen görbített, groteszk és abszurd-realista világában. De, oh, egek, hagyjuk e patinás-szklerotikus, szégyenlős terminusokat! Találjunk új szavakat B. O. csupaszon vinnyogó univerzumához. Közben Orsolya könnyedén elővarázsolja a maga kalapjából a zongorát, a birsalmát, a ribiszkét. Ama honleányt, a sörivó fiatal nőt, meg a novinarkát is. Mutat kutyatejet és disznófarkat a konyhaablakon át. Halmokat, vaktérképeket és vaktöltényeket.
De, oooooh, a legszebb, legmegrázóbb, legmaradandóbb sérülést okozó kép: a még gőzölgő disznószívre telepedő-nyalakodó szitakötő-nagymami. Szitakötőnyelven szólva is állatjó.
Nyílt sisakkal, bátran, egyben megrendülten az egész dandár figyelmébe ajánlja, akár mint „költészetet”:
Nyúlszív őrmester.
Sziveri János pedig csendben széttolja a felhőket a csinnadrattára, s kinéz mögülük. Látja, polip szuszog Kolozsvárott, lejjebb szelídítenek, mindenféle történik itt meg ott. Kutatnak utána. Nem utolsósorban B. O. akciózik. Hát remek, megy ez. Ugyanakkor míg még vannak álmodni tudó, azzal együtt pimasz, ripők, mások idegeire menő, kerékvágásból kizökkentő, olvasóikat morzsolgató, ugyanakkor a tollal remekül bánó, szemtelen emberek a világon, nincs veszve semmi. Márpedig úgy tűnik, a Szent Alkotás és Gondolkodás szemszögéből a magát is könyörtelenül megmutató szemtelenség nem csupán irodalmi – tisztában akarunk lenni vele, vagy sem –, de filozófiai kategória. Ám mi a fasznak örökké filozofálni?
Ó, inkább a ribiszke.
***
Bencsik Orsolya 1985-ben született Topolyán, ahol jelenleg is él. Első, vegyes műfajú Kékítőt old az én vizében (2009, Forum, Újvidék) című kötetéért Sínkó Ervin-díjban részesült. A Symposion folyóirat egyik szerkesztője. Ez a második kötete, melyet a JAK és a Prae.hu mellett az újvidéki Forum Kiadó is jegyez.
Bencsik Orsolya Akció van! című, második kötete alapvetően a család témája mentén szerveződik: az utóbbi években divatossá vált családnarratíva lehetőségeire és későbbi érvényességére kérdez rá, miközben, azzal együtt, hogy szem előtt tartja a hagyományt, megpróbál új irányokba elindulni. Voltaképp utaztató novellákról van szó, melyekben a szereplők különböző terekben próbálják megtalálni önmagukat, identitásukat, illetve otthonosságukat és normalitásukat. A családi és a történelmi traumák szándékolt kibeszélése mellett – egyrészt a nosztalgia, másrészt pedig a felfedezés, a rácsodálkozás és rádöbbenés finom és kevésbé finom szálaira bukkanunk a novellákban. Az elbeszélések földrajzi tájai a Vajdaság (a bácskai táj és a vidék, a falusi közösség), Magyarország és a „nagyvilág" távoli pontjai. Ebben a világban pedig bizonyos nagyapák nyulak, akiknek szíve muslincaízű.
Forrás: Moly
***
Részlet a könyvből: Akció van
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
SÓHIVATAL LETT A MAGYAR NEMZETI TANÁCS!
Szinte szánalmas nézni az MNT-ülések TV-közvetítését, amelyek alatt a tanácstagok mukkanni se mernek! Az üléseken az >
Szerbia katonai unióról álmodik Magyarországgal
A megfigyelők a két ország együttműködését aggodalommal szemlélik. Vučić és Orbán jó kapcsolatokat ápol Moszkvával. A >
Egy szokatlan barátság
A Budapestről, illetve Tel Avivból keltezett összeállítás szokatlan barátságnak nevezi Orbán és Netanjahu viszonyát, bár mint >
A reálszocializmus és a szélsőjobb titkos kapcsolata
Aztán a berlini választásokra terelődik a szó. A választásokon a Linke nevű párt győzött. Berlin, akárcsak >
Vance grönlandi vendégszereplése erkölcsi szempontból téves, stratégiailag pedig katasztrofális
Timothy Snyder a Guardianben azt gondolja, hogy Vance kurta grönlandi vendégszereplése nem csupán erkölcsi szempontból volt >
Lázadnak a szerb és török fiatalok, a Nyugat sunyi módon hallgat
Paul Lendvai szerint ugyan a tömegek más és más okból fordultak szembe Ergogannal, illetve Vučić-tyal, de >
Pásztor Bálint valljon színt!
A Zöld Baloldal felszólítja a Vajdasági Magyar Szövetséget, hogy mondják el, számukra mi az a "vörös >
Netanjahu Budapesten
Szinte az egész világsajtó beszámol arról, hogy a Nemzetközi Büntető Bíróság letartóztatási parancsa ellenére a héten >
Az már fasizmus, ami most van Amerikában
Így értékeli a Die Zeitban a Yale Egyetem filozófusa, Jason Stanley, aki éppen ezért két professzor >
A VMSZ ÉS A MAGYAR ÉRDEKVÉDELEM AGÓNIÁJA
Csak akkor fogja azonban a közösség megtalálni a kiutat a jelenlegi állapotokból, ha megszabadul a pásztorvilág >
Viszlát Ottó! Találkozunk!
1990. március: az Újvidéki Színház klubjában, a törzshelyünkön tervezgettük a Naplót. Ottó is közöttünk volt. Nekem >
A hazafiság elve és gyakorlata
Aztán jött Magyar Péter. Ő ugyan senkit nem csábít el más pártoktól, sőt épp az ellenkezőjét >