Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Bracika
J. Garai Béla
„A szerb igazságszolgáltatás illetékesei pedig mossák kezeiket, hogy semmit sem tehetnek, ha egy ügy elévül.” J. Garai Béla jegyzetéből (Vajdaság Ma):
Kertész Mihályként született, de jellemzően Mihalj Kertesként vált országos hírű állami funkcionáriussá a Milošević-korszakban, hogy azután pályája a 2000. októberében lezajlott demokratikus fordulat után épp oly hirtelen (és dicstelen) véget érjen, mint ahogyan kezdődött. Neve csak azért került a múlt héten ismét a lapok címoldalára, mert a szerb igazságszolgáltatás hanyagsága, vagy a bírák tudatos obstrukciója miatt - ez még nem derült ki - ügyének elévülése címén felmentették a deviza milliók illegális Ciprusra mentésének vádja alól. (...)
Hadd mondjam el a magam esetét is Bracikával. A magát az istenített nemzeti vezér egyik legközelebbi munkatársává felküzdő, a zakója alatt mindig pisztolyt viselő, félelmetesen befolyásos káder, aki úgy járt-kelt az országban, mint egy kiskirály, 1989-ben „tiszteletét tette” a vajdasági újságíró egyesület Verbászon megtartott évi értekezletén. Megjelenésén felbuzdulva néhány szerb kolléga azt javasolta, hogy - hálából a patrióta sajtónak nyújtott támogatásért - válasszuk meg őt az egyesület tiszteletbeli tagjává. A Forum-ház újságíróinak küldötteként szót kértem, és a legerélyesebben tiltakoztam az indítvány ellen, a többség azonban leszavazott. A szerb kollegák közül senki sem támogatott. Akkor és ott ennyire tellett a mi pozíciónkból.
Bár iskolai végzettsége igencsak szerénynek mondható – szociális ügyi referensként dolgozott - pályája meredeken ívelt felfelé. Az 1999-es választásokon már a Szerbiai Szocialista Párt jelöltjeként bekerült a belgrádi parlamentbe, majd az állambiztonság főnökévé nevezték ki, egy ideig helyettes külügyminiszter is volt. A horvátországi és a boszniai háború idején a szerbek lakta vidékeken buzgólkodott: a fáma szerint aknavetőket osztogatott a „veszélyeztetett” szerb lakosságnak. Egy újságcikk szerint 1991-ben a montenegrói Nikšićben buzdította lázadásra a magukat szerbnek valló helybelieket, ekkor hangzott el másik ismertté vált mondata: „Innen kiindulva fogjuk megteremteni Nagy-Szerbiát, amelynek határa a Neretva lesz, a fővárosa pedig Dubrovnik”.
Hazafiúi ténykedése akkor bontakozott ki igazán, amikor 1993-ban a Jugoszláv Vámhivatal igazgatójává nevezték ki. Az anarchisztikus állapotok és a teljes törvénytelenség példátlan önkényeskedésre és visszaélésekre adtak alkalmat számára. Jóváhagyásával folyt az országos méretű dohánycsempészet, amely sok milliós jövedelemhez jutattatta a tűz körül levőket, köztük Milošević fiát, Markót is. Kertes úgy osztogatta a vámon elkobzott luxusgépkocsikat, mintha sajátjai lettek volna. Hitelt érdemlő beszámolók szerint devizával teli táskákkal közlekedett, és nyakló nélkül osztogatta a pénzt az elvtársak és a patrióták között. Egy tönk szélére jutott újvidéki üzem dolgozói mesélték, hogy náluk is megjelent Kertes, és hozott nekik egy táska német márkát, amit rögtön szét is osztottak a melósok között.
Eközben még arra is jutott ideje, hogy gondoskodjon egy nehéz kamionról ahhoz a merénylethez, amit az ellenzéki vezér Vuk Drašković ellen szervezett az állambiztonság. Az ibari főúton 1999. október 3-án végrehajtott merényletben azonban nem Drašković, hanem négy munkatársa vesztette életét.
Külön mese a vámból befolyó devíza milliók Ciprusra történő kicsempészése. A most már elévültté nyilvánított peres ügy papírjai szerint a Jugoszláv Nemzeti Bank engedélye nélkül 38 millió német márkát juttatott ki az országból. A tárgyaláson azonban a mentőangyal szerepében próbálta magát feltüntetni, mert hogy mindezt a „haza javára” tette, hiszen a nemzetközi gazdasági zárlat idején csak így tudták finanszírozni a gyógyszervásárlást... Csak éppen a fegyvervásárlást hallgatta el.
A bíróság 2010-ben a devizaügyben nyolc évi börtönre ítélte, amit a fellebviteli bíróság hat év és félre csökkentett, majd a legfelsőbb bíróság az ügyet visszautalta hozzájuk, azok meg vissza az első fokú bíróságra..., hogy a végén a legutolsó instancia megállapítsa: sajnos, az ügy elévült.
Itt vagyunk most. Bracika elérzékenyülve nyilatkozza, hogy tizenhárom év pereskedés után „győzött az igazság”, a szerb igazságszolgáltatás illetékesei pedig mossák kezeiket, hogy semmit sem tehetnek, ha egy ügy elévül. Észre se vették, hogy elrepült az idő.
Valahogy az az érzésem, hogy ha Bracika annak idején nem a birodalmi álmok megvalósításán munkálkodik, hanem csak magának sikkasztgat a vámbevételből, akkor bizony megnézhette volna magát.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >
Az Akadémia győzött!
Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >
A kormányhű celebek országa
A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >
„Mikor korlátozható a szabadság?”
A VMTT közösségi oldalán az utolsó bejegyzés négy évvel ezelőtti, a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken >
„Előrelépés a kisebbségi jogérvényesítés útján”?
A cikkből nem tudjuk meg, hogy melyek azok a jogok, amelyeket „részlegesen” az MNT-re ruháztak, de >
Erkölcs(telenség)
Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >
Erkölcs(telenség)
A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >
Erkölcs(telenség)
A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >