Ma Fülöp, Jakab, Zsaklin, Jefte, József névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Ötperces tűnődés
A magyarokról
Radics Viktória
Érdekes cikk jelent meg a romániai magyarok egyik kitűnő honlapján, a Transindexen. Laikus vagyok, nem értek a szociológiához, annál inkább szeretem bogarászni azt, amihez nem értek; nem elképzelhetetlen, hogy nem-szakértőként – abszolút civilként – lehet úgy igazándiból eltűnődni nem-idegen s idegen emberi dolgainkon.
Hogy a nemeket szaporítsam, nem tudom megítélni, tudományosan mennyire helyes a kérdezőbiztosok kérdésfeltevése (nem szájbarágós-e talán?), a tapasztalatom azonban azt súgja, hogy a vajdasági magyarok közt semmilyen körülmények közt senki sem mondaná, hogy a szerb nemzet részének tekinti, érzi, tartja magát. Semmilyen érzelmi színezettel nem tenne ilyen kijelentést.
Hogy kievickéljek a tagadás kátyújából, fölteszem a kérdést: ugyan mivel magyarázható e szembeszökő különbség az erdélyi magyarokhoz viszonyítva? Akiknek a fele pozitív vagy negatív előjellel „a román nemzet részének” érzi és/vagy gondolja magát? Talán azzal, hogy az utóbbi hatvan évben itt folyamatosan beszélnek (a médiumokban, az oktatásban, a politikában) kisebbségekről, nemzetiségekről, és ez a fogalom/kategória elterjedt a népek körében. Igen: a vajdasági magyarok – szeretném hinni – nem bináris struktúrában gondolkodnak magukról. (Lehet, hogy a kérdezőbiztosok ezt a gondolkodásmódot ráerőltették az erdélyi magyarokra, amikor igen/nem választ követeltek tőlük.) Legyünk bátran „harmadikak”! Nem hallottam még vajdasági magyartól elutasítani ezt a besorolást, mármint hogy kisebbség, nemzetiség vagyunk – legföljebb az érzelmi (politikai) színezete változik, csúszkál a skálán jobbról balra, és fordítva. És vele változik a jelző: jugoszláviai, vajdasági, bácskai, határon túli magyar, elcsatolt, az országhatárokon kívül rekedt, elszakadt, leszakadt magyarok… Esetleg európai vagy balkáni…?
„Jugoszlávnak”, úgy vélem, sokan vallanák magukat ma is, mert ebbe a megjelölésbe – a szocializmus örökségének köszönhetően – belefér a magyar nemzetiségi/kisebbségi öntudat; az emberek tudják, hogy a „jugoszláv” nem nemzetet jelentett, hanem állampolgári, politikai, sőt kulturális (modern) közösséget, amelyre hajdan (no, nem is oly rég!) büszkék voltak. Ma a múltat jelenti; azt is tudja mindenki, hogy ez a fogalomhasználat immár anakronisztikus – viszont mégis van jelentése, ez pedig az elhatárolódás vagy differenciálódás a magyarországiaktól, egy sajátos, autochton regionális és kulturális hovatartozás jelzése. A „jugoszlávság” vesztét nem váltotta fel a szerbekhez való „csatlakozás”, ellenben úgy erősödött a magyarságtudat, hogy ez általában (jobb esetben) nem termelte ki az „anyanemzetbe” való regresszív (pszichés kényszerű) beleolvadás vágyát. A Magyarországon élő, dolgozó vajdaságiaknál is jól kivehetően megmaradt a bácskai (ott)hon képzete és valósága. Ott is, itt is elég eleven, néha túlfűtött a megkülönböztetés a "magyaroktól" (magyarországiaktól), és már-már fájón gyakori a „mi” (vajdaságiak) és „ti” (magyarországiak) névmáshasználat, ugyanakkor a keresztkapcsolatok elfogadása sem ritkaság már, a szabad ide-oda járkálás, amit nem szükséges magyarázni, hiszen mi sem természetesebb. Gyüssz-mész, ahogy akarod.
Lehet, hogy tévedek, de azt hiszem, hogy a Vajdaságban nem keverik össze az állampolgárságot meg a nemzeti(ségi) identitást. Nemhogy bárki szerbnek mondaná magát, de határozott fölháborodás fogadja, ha valaki Magyarországon netán, ostobán, „szerbeknek” meri nevezni őket – a „jugoszláv”, „jugó” megjelölés kevésbé ütközött ilyen ellenállásba. A körvonalazott kisebbségi tudat (melyet a mostani magyar pártok kimondottan ápolnak és forszíroznak) áthidalja azt a hézagot, hogy „jugoszlávság” már nincsen. Hiszen Európa van, és Európában nemzetiségek: voltak, vannak, legyenek. A magyar állampolgárság felvételének esélye jót tesz ebből a szempontból, mert a kisebbségi helyzet, a kettős kötődés tudatosításával jár, mely a magyar/magyarországi különbségtételt nem oldja fel, ám nem ritkán ambivalenciával tölti meg. Ami nem okvetlenül rossz dolog: elmélyíthet, fölpörgethet egy kapcsolatot. A vendégszereplő és csábító, sajnos itt-honosodó ultrajobb és templomos jobb politikusok hatására (gondolok itt a vajdasági templomokat járó magyarországi tisztségviselőkre) ez az ambivalencia piszok rosszul oldódik fel, hiszen az egyoldalú kötődést erősíti a nacionalista-sovén-irredenta meg az etnicista tévképzetekkel, bóvli mitologémákkal ékesítve, hamis tudattal megfejelve.
Alighanem a háború is hozzájárult ahhoz, hogy a Vajdaságban differenciálódjanak a szóban forgó fogalmak (állampolgárság/nemzettagság) – hiszen a magyar természetesen semmi áron nem vállalt közösséget a szerb nacionalizmussal, etnicizmussal, s egy pillanatra sem tekintette magát ’a szerb nemzet részének’, elkülönbözött tehát –, ugyanakkor a háború a dacos, kontrázó és csurig szentimentális identitás-fixációkat is föltáplálta. A későbbi neoliberális törekvések jobbára szabad kezet adtak a vajdasági magyar politikusoknak, az újabb „magyar hadjárat” (a jó fogadtatásra találó szemérmetlen, számító politikai csábítás) azonban megbolondítja itt mifelénk is az agyakat. A regionális (ön)tudat azonban elég strapabírónak tűnik. Hiszen van itt egy nagyon különleges magyar kultúra (magaskultúra és népi kultúra is, irodalom is, szokások is, táj is, konyha is meg ízes nyelv is), melyet nem akar elveszíteni senki. Ebben, gondolom, egyetértünk. Végre: igen.
***
* Metelkova város Ljubljana egyik kulturális központja – egy volt laktanya helyén.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Vajon lehet-e a VMSZ a magyarországi választások vesztese?
Mindezek után, a VMSZ elnöke úgy gondolja, hogy neki és nekik semmi közük az Orbán-kormány bukásából >
„Kispásztor” elfelejti az örök érvényű magyar igazságot
Egyértelművé vált, „kispásztor” visszautasította (kétlem, hogy e mögött létezik testület döntés) Magyar Péter jobbját. Nem csoda, >
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >
VMDK: Elszámolás: Papíron minden rendben, de kinek a zsebében?
Az MNT háza táján a válasz minden kényelmetlen kérdésre ugyanaz: „Minden fillérrel el tudunk számolni.” Ez >