Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Obama és Szíria: kinek a háborúja?
„A tartuszi orosz katonai támaszpont júniusi kiürítése „belenyugvó” gesztusnak is tekinthető.” Gugán Dániel elemzéséből (hvg.hu):
„A 2011 áprilisa óta tartó szíriai felkelés az “Arab Tavasz” eseményeinek legvéresebb és legtovább húzódó konfliktusa. A polgárháború kitörése óta közel százezer halott és több millió menekült terheli a konfliktus számláját, az áldozatok pedig többségében civilek. A líbiai konfliktus lezárásához hasonló gyors befejezést az áldozatok magas számának ellenére sem tudott eddig a nemzetközi közösség megvalósítani, és ennek több oka is van. A legfőbb ok Barack Obama húzódozása attól, hogy Amerikát egy újabb katonai konfliktusba keverje a Közel-Keleten. Ennek hátterében egyrészt az ENSZ Biztonsági Tanácsa felhatalmazásának hiánya, másrészt az iraki kudarc nagyon is közeli emléke áll. A BT-felhatalmazás hiánya főként a Szíria közeli szövetségesének tekinthető Oroszország (és a vele “együttérző” Kína) kategorikus ellenállásának köszönhető, míg az iraki kudarc fájóan emlékezteti az amerikai vezetést arra, hogy konkrét bizonyítékok hiányában, illetve ENSZ-jóváhagyás nélkül háborút indítani egy mégannyira renitens állam ellen is kockázatos lépés. Egy harmadik nagyon súlyos indok a beavatkozás ellen pedig az, hogy a jelenlegi szíriai ellenzék hatalomra kerülve egyáltalán nem biztos, hogy Amerika-barát külpolitikába kezdene, ez pedig komolyan veszélyeztethetné Washignton térségbeli érdekeit. Ez már csak azért is valószínű, mert (az egyébként erősen fragmentált) szíriai ellenzéki erők között szép számmal akadnak iszlamista/dzsihádista milíciák, melyek egyértelműen kapcsolatba hozhatóak az al-Kaida terrorhálózattal, vagy akár annak helyi csoportjainak is tekinthetők. Így könnyen előfordulhat az a nem kevésbé ironikus szituáció, hogy az Egyesült Államok beavatkozása közvetlenül segíti az al-Kaida térségbeli harci erőfeszítéseit, ez pedig az amerikai közönségnek nehezen eladható politikai lépéssé teszi a beavatkozást.” (…)
„Hogy mindezek ellenére most mégis közel került egy korlátozott katonai akció lehetősége, annak több árulkodó jelét is kiolvashatjuk a közelmúlt eseményeiből. Az első figyelmeztető jel a tartuszi orosz katonai támaszpont júniusi kiürítése volt, aminek a jelentőségét Moszkvából kissebíteni igyekeznek, de mivel ez az egyetlen támaszpont a Földközi-tengeren, amin keresztül Oroszország közvetlen katonai jelenléte biztosított a térségben, ennek önkéntes kiürítése akár egy amerikai katonai beavatkozásba „belenyugvó” gesztusnak is tekinthető. Több jel utal arra is, hogy a „Genova II” békekonferencia-tervezet, melynek célja a harcoló felek egy asztalhoz ültetése lett volna, többszöri halasztás után végleg feledésbe merült a felek kibékíthetetlen ellentétei miatt. A legutóbbi események pedig - Obama összehívta az USA nemzetbiztonsági tanácsát, négy amerikai romboló pedig már meg is közelítette a szíriai partokat - kézzelfogható közelségbe hozták a beavatkozást. Mindezzel együtt még mindig nem vehetjük biztosra a támadás közeljövőbeni megindítását, de ha erre mégis sor kerül, az valószínűleg egy a líbiaihoz hasonló „gyors és fájdalommentes” akcióként képzelhető el, melynek során rombolókról indított Tomahawk rakétákkal tehetik részlegesen harcképtelenné Bassár el-Aszad hadseregét, ezzel jelentős előnyhöz juttatva a felkelőket.” (…)
„Az Obama elnök előtt álló nehéz döntést viszont kevésbé határozzák meg ezek a lokális erővonalak, és amíg Irán befolyásának visszaszorítása akár közvetlen célja is lehet az Egyesült Államok vezetésének, addig az orosz „passzív ellenszenv” sem igazán tántoríthatná el a beavatkozástól. A döntést az teszi igazán nehézzé, hogy Szíria sorsa egy esetleges lázadó-győzelem után is erősen kérdéses marad. Legjobb esetben születhet egy mérsékelt szunnita vezetésű, nyugat-barát Szíria, de erre minimális az esély - már csak az eddigi nyugati benemavatkozás imázsromboló hatása miatt is. Legrosszabb esetben létrejöhet egy Szomália-szerű bukott állam iszlamista milíciák által szétszabdalva, és erre sajnos már a komolyabb esély is megvan. A kettő közötti, de az optimálistól szintén távoleső forgatókönyv lehet Szíria több államra szakadása, egy Libanonhoz hasonló alavita miniállamra - Asszad vezetésével - a tengerparti régióban, és egy lázadók-vezette szunnita „belső-Szíriára”. Ehhez harmadikként még akár a kurdok lakta területek elszakadása is társulhat, de ezt valószínűleg a rossz precedens miatt a környező kurdok lakta államok (főként Törökország) megakadályoznák.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >
Az Akadémia győzött!
Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >
A kormányhű celebek országa
A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >
„Mikor korlátozható a szabadság?”
A VMTT közösségi oldalán az utolsó bejegyzés négy évvel ezelőtti, a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken >
„Előrelépés a kisebbségi jogérvényesítés útján”?
A cikkből nem tudjuk meg, hogy melyek azok a jogok, amelyeket „részlegesen” az MNT-re ruháztak, de >
Erkölcs(telenség)
Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >
Erkölcs(telenség)
A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >
Erkölcs(telenség)
A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >