Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

A Vajdaságban élő zsidók a török hódoltság után lé­nyegében véve osztoztak az Osztrák, illetve később az Osztrák-Magyar Monarchia többi népének sorsában. 1729-ben hivatalosan is engedélyezték a Chevra Kadisa vallá­si Jótékonysági egylet (arameus, a. m. szentegylet) működését Rácfalu­ban, a leendő Újvidéken.

A Zsidó község (Communitas Judeorum) működését csak 1748-ban engedé­lyezték Újvidéken. E község egyfajta politikai-adminisztratív szervezeti egy­ség volt, mely e formájában még 120 évig fönnmaradt. A Zsidó község intézte a zsidóság közigazgatási-ad­minisztratív ügyeit a városban, a zsi­nagóga körüli ügyeket, ide értve a vallási-szertartási, továbbá a zsidó ál­talános iskolával kapcsolatos és egyéb humanitárius kérdéseket is. Minden zsidó a Zsidó község jurisdictiója alá tartozott. A község élén a bíró (Judex, Judices Judeorum) állt, akit évenként választottak a község tagjainak sorából, s aki munkájáért közvetlenül a Magisztrátusnak, illetve a polgármesternek tartozott felelősséggel. A hatóságok a zsidóság­gal való kapcsolatot 1743-tól a bíró, 1750-től a rabbi, 1769-től a zsidó vének tanácsa (Judeorum seniores), 1811-től az elöljáró (porepositus), 1667-től pedig az elnök révén tartot­ták fenn.

1690-ben, I. Lipót uralkodása ide­jén, Kollonich bíboros szigorú gazda­sági előírásokat hozott és elrendelte a zsidók kitelepítését a bányavárosok­ból. A meglevő számos adó és sarc mellé Eleonóra Magdaléna Terézia özvegy császárné 1711-ben új, a szerbekre kirótt adóknál tetemesebb adóval terhelte a zsidókat. III. Károly 1726. évi rendelete (Familietaten Gesetz) egyetlen tagra korlátoz­ta zsidó családonként a há­zasságkötés engedélyezését. (Ez a rendelet indította meg, mint említettük, a zsidómig­rációt a déli tartományok irá­nyában.)

I. Mária Terézia császárnő 1743. IV. 2-án új, csak a zsidókat érintő adónemet ve­zetett be, az úgynevezett tü­relmi adót (Taxa tolerantalis), melyet a zsidók Malk-Geldnek (jiddis, a. m. királynőpénz) neveztek, s amely 1746-ban még meg is növekedett. II. József csá­szár 1785. IX. 19-én meg­szüntette ezt a zsidókra néz­ve megalázó adót, de mind­járt újat vetett ki kamaraadó néven, melyet majd csak 1846. V. 24-én szüntet meg V. Ferdinánd.

Újvidék szabad királyi vá­rossá való nyilvánítása évé­ben, 1748-ban, a Magisztrá­tus a kapott kiváltságokkal összhangban elrendeli a zsi­dók átköltöztetését az akkori Eszéki utcába (Zsidó, Futaki, JNH utca), azzal, hogy a zsi­nagógát is ide kellett költöz­tetniük. Ez valójában a korláto­zott egyenjogúság törvénye volt.

A Schutz und Handelsjude (vé­delmet élvező zsidó kereskedő) kivált­ság csak azoknak járt, akik a katonai hatóságok vagy magának az udvar­nak a védelmét élvezték. E kiváltság Vajdaságban csak a Hirsch családot illette meg 1753-tól.

A magyar forradalom kitörése – 1848. III. 15. – után Pesten és Zág­rábban antiszemita zavargások tá­madtak, melyek kiterjedtek vidékre is. A rendbontók zsidó boltokat és házakat fosztottak ki, és azzal fenye­getőztek, hogy kiűzik Pestről a zsidó­kat. Ilyen körülmények közt hozta meg gróf Batthyány Lajos magyar miniszterelnök 1848. IV. 22-án azt a döntést, hogy zsidók nem sorozhatók be az újonnan alakult magyar egysé­gekbe. E rendelkezését később visszavonta.

1649. VI. 12-án a péterváradi erőd parancsnoka, Kiss ezredes el­rendelte Újvidék ágyúztatását 200 lö­vegből. A város jelentékeny károkat szenvedett, az épületek 70%-a meg­semmisült, részben az ágyúzás, rész­ben az azt követő tűzvész következté­ben. Megrongálódott a zsinagóga, valamint a Zsidó község meg a kórház épülete is. Az áldozatok száma is nagy volt, a túlélők pedig elmenekültek a városból.

I. Ferenc József császár 1850. IX 20-án kelt rende­letével 1500 Ft pénzbünte­téssel sújtotta a zsidókat a magyar felkelőkkel való rokonszenvezésük miatt.

1867. XI. 25-én lépett életbe a polgári egyenjogú­ságról szóló törvény, az úgynevezett Emancipáció, mellyel a zsidók kiegyenlí­tetnek jogaikban és kötele­zettségeikben az Osztrák-Magyar Monarchia összes többi lakosával.

1895. X. 1-jén lépett ér­vénybe a Recepció néven ismert törvény, mely egyen­rangúvá teszi a zsidó (izrae­lita) felekezetet az Osztrák-Magyar Monarchia összes többi létező és elismert felekezetével. Az Emancipá­ció és a Recepció életbe­lépésével megváltozott az addigi Zsidó községek szer­vezete is: úgynevezett Izra­elita hitközségekké let­tek.

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (4.)

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A márciusi ifjak

Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >

Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú

A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >

A második világháborút a zsidógyűlölet okozta

Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >

Puskás fizette a szurkolókat

– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >

Ezen a napon

63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |