Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
50:0
Bódis Gábor
Régi vágyam, hogy sportriporterként tengessem fennmaradt újságírói életemet. És ebben a töretlen hitemben még a környezetünkben dadogva settenkedő ezüst és aranytollal ékeskedők példája sem ingatott meg. Sőt még az sem, hogy kedvenc csapatom, a Spartacus már csak hazajáró lélekként viselkedik az első ligások társaságában, akik, a maguk részéről, jobb sorsra érdemes vasutasaimat feltörlő ronggyal összetévesztve galádul kilyuggatják.
De most egy másik csapatról van szó, amelynek egyesek, úgy egy esztendővel ezelőtt, szintén a rongy szerepét szánták. Csalatkozniuk kellett azonban, mert a Napló sziklaszilárd védelmével és gólerős csatársorával kidriblizte a goromba gáncsoktól sem visszariadó ellenfeleket. Példaképe az aranycsapat volt, a legkedvencebb csele meg a dupla passz.
Mások szerint a Napló csapatának a sikere csupán abban rejlik, hogy a liga jelenleg túl gyenge. Meg, hogy a bírók is részrehajlóak voltak. Mármint úgy, hogy a Napló ellen fújtak, és emiatt a közönség – a gyengébb iránti ősidőkből fakadó rokonszenvtől hajtva – a szívébe zárta a gárdát. Csakhogy a szív nem elég a ligában maradáshoz. Ehhez valami más is kellene. Mondjuk az, ami miatt Puskás Öcsi vagy kisfocit, vagy nagyfocit kínált. Ez a valami pedig csak úgy teremtődik meg, ha keményen megdolgozunk érte. Mi tagadás, a csapatnak vannak tehetséges játékosai, az átigazolási időszakban is odafigyeltünk, de azért a rendszeres edzés tette meg a magáét. Meg az, hogy néhány becsúszó szerelés nem sikerült. Nekik.
Egy magánklub esetében sokan úgy vélik, kész csoda, ha egy idényben az első ligában marad. Megkapaszkodni annál nehezebb, mert a többi csapatot igen hathatósan támogatja a Szövetség, így aztán semmi gondjuk sincs: üresek a lelátók, de a kassza feltöltődik. A jegyek nyomtatása többe kerül, mint az ára, de hát, sebaj, segít rajtuk a Szövetség. És ha emiatt néha ordító helyzetet is kihagynak? Istenem, senki sem tökéletes. Ha a Szövetség azt mondja, hogy le kell feküdni, ebből nem csinálnak lelkiismereti problémát Az vesse rájuk az első követ, aki szembe merte köpni a Szövetséget. Aki a pénzt adja.
Csak mellékesen jut eszembe, hogy egyszer teljesen ártatlan szem- és fültanúja voltam egy beszélgetésnek, amelyben az akkor még létező északi tartomány nevét viselő focicsapat egykori kapuvédője (aki a szemöldökfa alatt szokott állni – ahogyan a szakma nagyjai fogalmaznának) beszámolt a klub belügyes (naná, majd kisiparos!) főnökének, hogy milyen nagyokat tudott a labda mellé ugrani, ha azt az ügy úgy követelte meg. A mi ligánkban, azt hiszem, a jeles, néhai válogatott csupán ügyetlen műkedvelőnek bizonyulhatna. Nálunk öngólokat véteni nem holmi mazochizmus, hanem az eszmei odaadottság sziklaszilárd hitének kiteljesedése. És miközben a jámbor hátvéd a saját hálóját célozza, még illegeti is magát, hogy: „milyen jó is nekem, boldog vagyok, hogy felnyalatták velem a – füvet!”.
Így aztán irtó nehéz olyan helyzetet teremteni, hogy az emberre – ez esetben a csatárra – ne lehessen ráfogni a leshelyzetet. Amikor ugyanis napjaink lelátóin, szurkolási hévből kifolyólag a testcseleket mellőző, „felvágós” középhátvédet néven nevezi, akkor a fanyalgós „tárgyilagosak” azt vetik szemére, hogy „azért nem kellett volna ilyen nyíltan”. A Napló középpályásaként kijelenthetem, hogy nyíltságom csupán a következő taktikát tartotta szem előtt: a gólokat nem akkor rúgják, amikor én akarom, hanem, amikor erre lehetőség van. Mit jelent ez a mi konkrét foci-esetünkben? Azt, hogy a fanyalgásnak csak akkor lenne helye, ha normális ligában harcolnánk a minél jobb helyezésért. A mi ligánk sajnos még mindig csak egy csapat ligája, ahol a többiek akkor rúgnak labdába, ha a nézőközönség felfortyan és a védtelen rendőrökre támad. Akik a liga becsületét védik. Nehogy szó érje a ház elejét.
Vannak olyan szurkolók is, akik azt a kérdést teszik fel: vajon a Napló csapata ki tud-e futni a pályára, ha a mi ligánkban is rendeződik a helyzet. Erre én csak azt tudom válaszolni, hogy először is: a mi ligánkban egyhamar nem fog rendeződni a helyzet; másodszor: ha rendeződne is a helyzet valami csoda folytán, mi bizonyítja, hogy ez a Napló gárdájának a kárára történne.
Most már csak az következhet, hogy a hatalom, vagyis a Szövetség a betonvédelmet, vagy közkeletű idegen szóval a cattanacciót, alkalmazza. Mert számára más már nem maradt. Megpróbálta megfélemlíteni a nem jegyeladásból élő játékosokat – több-kevesebb sikerrel. Megkísérelte ajzószerek (értsd: Szövetség-ellenes bogyók) használatának vádjával diszkvalifikálni a jegyeladásból élő csapatokat. Ezt úgy képzelte el, hogy az általa kiszemelt, öngólokra nem hajlamos játékosokat egyszerűen kiutasítja a zöld pázsiton kívülre, azzal a jelszóval, hogy nem az a legény, aki a gólokat lövi, hanem az, aki az öngólokat adja. Erre a logikára épül a mi kis ligánk is: nem az a fontos, hogy saját gondolataid (akarom mondani cseleid) legyenek, hanem, hogy a másokét jól tudjad a saját hálódba vágni.
Mert most az átmeneti liga időszakát éljük. Átmegyünk az egyik végletből – ugyanabba a végletbe. Vizsgáljuk csak meg: eddig a ligában csak egy csapat játszott, a többiek meg egy igazi liga látszatát keltve, állandóan a labda mellé rúgtak. Most viszont hatalmas változás történt: már minden csapat játszik, és az egy igazi kivételével, mindannyian önfeledten gyártják az öngólokat.
Ezt nevezik mifelénk demokratikus ligának. Csak azt nem értem, hogy az európai ligákba miért nem fogadnak be bennünket Azazhogy értem: ők még nem jutottak el erre a szintre. Képzeljék el, azt hiszik a kis naivak, hogy létezik liga irányítás nélkül! Mi mást tehetnénk, minthogy sajnáljuk őket.
Ebben a sajnálatban nyert a Napló 50:0-ra.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Vajdaságban viszont minden rendben volt és van
A VMSZ nem vett részt a választásokon, tehát nem szenvedett vereséget. A párt és a Magyar >
MI FOLYIK A VAJDASÁGI MAGYAR SAJTÓBAN?
A vajdasági magyar média politikai irányítás alatt áll, a mostani „nyitás” pedig inkább taktikai alkalmazkodás, mint >
KÉRDÉSEK DR. PÁSZTOR BÁLINTHOZ 2.
Mit gondol és érez Ön, amikor nap mint nap a saját vagy a társai fényképével, avagy >
A jövő előttünk, de a múlttal mi lesz?
Magyarország április 12-én abba a történelmi léptékű korszakba lépett, amikor a közmondás végre maguk az elnyomók >
A Vidék filozófiája
Ez az a populizmus, kollektivizmus, nacionalizmus, népiesség, amely nem képes lépést tartani a modernizáció kihívásaival, s >
Kérdések zuhataga egy szép napon:
Tudja-e Pásztor Bálint és a többiek, hogy önmagukon kívül más is van a világon? Ideje ennek az >
VMDK: Elfogadhatatlan a politikai kontroll a vajdasági magyar közmédia felett
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége elfogadhatatlannak tartja a MNT alapítású médiumok ilyen jellegű korlátozását és politikai >
Pásztor megtorpant a damaszkuszi úton
„A Fidesz továbbra is stratégiai partnerünk, a választások után koalícióra lépünk a haladókkal”, jelentette ki Pásztor >
Amikor belép a színre az átállók sáskahada
A milliárdok bizarr menekítéséről Magyar Péter számolt be, szerinte a Fidesz belső körei külföldre mentik a >
A SZERZETT JOGOK MEGMARADNAK
Különösen fontos elvárás lehet, hogy az új magyar kormány partnerként a jövőben egy plurális összetételű Magyar >
Vajon lehet-e a VMSZ a magyarországi választások vesztese?
Mindezek után, a VMSZ elnöke úgy gondolja, hogy neki és nekik semmi közük az Orbán-kormány bukásából >
„Kispásztor” elfelejti az örök érvényű magyar igazságot
Egyértelművé vált, „kispásztor” visszautasította (kétlem, hogy e mögött létezik testület döntés) Magyar Péter jobbját. Nem csoda, >