Ma Konrád, Zelmira, Anzelm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Márai Sándor a „jobboldaliságról”
„Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Magyar-roma nyelvi rokonság
Gyenge Rózsika úrhölgy fedezte fel azt az adaptációt a videómegosztón, amelyik egyértelműen igazolja a magyar és >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
A Radetzky-induló hiteles története
Kínai történészek hitelt érdemlő dokumentumokkal igazolták, hogy Radetzky gróf (teljes nevén Johann Joseph Wenzel Graf Radetzky >
Via Kelebia
Üzleti érzék
Végel László
Csordás Ferenc éppen Újvidékről utazott vissza Frankfurtba, amikor a ferihegyi reptéren megismerkedett Sebők úrral, a pesti üzletemberrel, akinek felcsillant a szeme, amikor megtudta, hogy útitársa Újvidéken járt.
Talán csak nem szerb az úr, puhatolózott.
Csordás Ferenc arca elkomorodott, mivel egyszer már megjárta, amikor ugyanezt a kérdést kellett megválaszolnia.
Frankfurtban egy, a Magyarországnak fogorvosi székeket szállító cégben ő volt a kapcsolattartó a pesti üzletfelekkel. Minden egyes pesti üzleti útja után néhány napra leugrott szülővárosába, hogy meglátogassa a régi haverokat. Német kollégái gyakran elcsodálkoztak, miért pazarolja a szabadnapjait ahelyett, hogy például Madeira szigetén vakációzna. Magyarázkodás helyett csak annyit mondott, hogy újvidéki születésű.
Az más, válaszolták vállveregetve a kollégák, a Balaton sem egy rossz hely.
Újvidék Szerbiában van, pontosított.
Ekkor kezdődött csak a kínos értetlenkedés.
Vagyis te szerb vagy, állapították meg a kollégák. Ő azonban sértődötten érvelt, hogy nem szerb, hanem magyar nemzetiségű. Erre a kollégák szabadkozni kezdtek, hogy egészen mindegy, nem gondoltak semmi rosszat. A balfogás akkor tetőzött, amikor az igazgató közölte vele, munkájával nagyon elégedettek, ezért megbízzák, hogy ne csak Budapesten, hanem Bukarestben is képviselje a céget, ami egyben jövedelemgyarapodást is jelent, hiszen nyelvtudásának köszönve képességeit jól kibontakoztathatja.
Csordás Ferenc meghökkenve közölte, hogy sajnos nem tud románul, Újvidék ugyanis nem Romániában van, semmi köze Bukaresthez, hanem Szerbiában, ami azt jelenti, hogy ő szerbül majdnem anyanyelvi szinten tud, de románul sajnos egy kukkot sem beszél.
A főnök zavarában csak annyit válaszolt, hogy belátható időn belül Szerbiába nem exportálnak fogorvosi székeket. Ettől a kellemetlen esettől kezdve – bizonyára azért, mert leleplezte tudatlanságát –, ridegebben üdvözölte alkalmazottját.
Csordás Ferenc rossz tapasztalatai miatt kurtán csak annyit válaszolt a pesti üzletembernek, hogy ő ugyan nem szerb, Újvidéken csak látogatóban volt, egyébként fogorvosi székeket árul Pesten.
Nagy kár, válaszolta Sebők úr, mert keresek egy vérbeli szerbet. Eddig találkoztam néhánnyal, de mindről kiderült, hogy magyar. Viszont nekem igazi szerbre lenne szükségem az üzlethez.
Miféle üzlethez, csodálkozott Csordás Ferenc.
Sebők úr erre hosszadalmasan előadta tervét. A kormány elhanyagolja a határon túli magyarokat, közölte bizalmasan, ezért neki kellett kezébe vennie a dolgok irányítását. A Délvidéken például, fejtegette nagy hévvel, mostanában nagy a kereslet a különböző mérető nemzeti zászlók és a különböző szélességű nemzeti színű pántlikák, a kokárdák iránt. Ők bezzeg hűségesek a nemzethez, nem úgy, mint mi, tetszik tudni, uram. Még a hölgyek aranyozott cigarettatárcáján is szívesen látják a gravírozott nemzeti címert. Minden pénzt megadnak érte. Most is azért utazom Frankfurtba, hogy színes nemzeti címeres dóznikat rendeljek, mert a magyar kormány botrányos gazdaságpolitikája folytán szép hazánkban drágán gravírozzák a címert. Ahelyett, hogy a kormány kokárdát és lobogót ajándékozna nekik, nekem kell róluk gondoskodnom. Most éppen Szabadkán nyitnék egy üzletet, oda kell egy vérbeli szerb üzletvezető.
S miért kell éppen egy vérbeli szerb, kérdezte Csordás meglepődve.
Az óvatosság miatt, válaszolta az üzletember bizalmasan. Túl nagy a kockázat, s az egyszerű emberek bátrabban vásárolják a magyar nemzetit, ha szerb árulja. Tetszik tudni, az üzlet az üzlet, nem kockáztathatom a tőkémet. Látszik az úrról, hogy nyugati üzletember. Könnyű fogorvosi széket árulni Pesten, de próbáljon kokárdával kereskedni Szabadkán.
Már éppen dicsérni akarta Sebők úr üzleti érzékét, amikor névjegyet cseréltek, és észrevette, hogy Sebők úr névjegyén nem volt semmiféle nemzeti jelkép. Ennyire óvatos lenne? Vagy ez is az üzleti érzékhez tartozik, fontolgatta magában, miközben arra gondolt, hogy mit szólnának mindehhez a német kollégák.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A gőg korszaka véget ért
A Vajdasági Magyar Szövetség legutóbbi elnöki nyilatkozata nem más, mint a politikai kétségbeesés és az erkölcsi >
Veszélyes az egyeduralom, az egyhangúság, az egypártrendszer, az egyedüllét…
Talán igaz, töprengett, valamikor öt példányt adtak el, elég baj az, hogy most csak kettő lett >
Közpénzből finanszírozott pártpropaganda működik
A vajdasági magyar közösségnek nem propagandára, hanem tisztességes tájékoztatásra és igaz szóra van szüksége. Nem pártközlönyökre, >
Talán születik valami alternatíva
Orbán Viktor legalább elismerte a vereséget, a VMSZ amely erőteljesen részt vett a Fidesz-kampányban, a vereséget >
Lehet-e, legyen-e jövője a Fidesznek?
Antall József emlékezetes szavai, „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”, valóra váltak, Magyar Péter forradalmat csinált és győzelemre >
Orbán Viktor felépített egy „propagandagépezetet”. Magyarország következő vezetőjének le kell azt bontania
A propagandarendszer lebontása időigényes lesz. A Tisza kétharmados többséggel visszafordíthatja a jogi változtatásokat, de a magánmédia >
Magyar Péter a vajdasági magyarok előtt vizsgázik
Egy esetleges Magyar–Pásztor megállapodás sok vajdasági magyar számára súlyos csalódást jelentene. Nemcsak a VMSZ múltja miatt, >
Megalakult a Vajdasági Magyar Újrakezdés
A VMÚj a jövőben aktívan részt kíván venni a vajdasági magyarság közéletében, politikájának és kultúrájának alakításában >
A riporter
A riporter nem állít csapdát, nem aláz, nem büntet, nem leckéztet, nem áll bosszút, nem vallat, >
Megint szép lett
Kellett ez a néhány nap, hogy feldolgozzam azt, ami Magyarországon történt időszámításunk után 2026-ban. Nehéz pontos, >
Mit várok a Tisza kormánytól?
A kétharmados felhatalmazást, az erős mandátumot azért kapta a kormány a választóktól, hogy a szükséges jogi >
És most hogyan tovább?
Most ugyan a Fidesszel egy szörnyrendszer light bukott meg, de Magyar Péter kormánya nagyon megnehezítené saját >