Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Manapság már nem égetik el a „káros könyveket” csak kiiktatják a közéletből
Végel László
Már régen belenyugodtam, hogy nagy hatalomnak vannak ilyes kis politikai bosszúi, és tudom, hogy ebben nem vagyok egyedül. Attól tartok, hogy egyre többen vannak. Manapság már nem égetik el a „káros könyveket” csak kiiktatják a közéletből, a médiatérből, sokszor az államilag díjazott kritikusok segítségével. Pedig a Horvát Faustot érdemes lett volna az elmúlt 16 évben bemutatni Budapesten, hogy a vájtfülűek felismerák, miről is van szó. Mi ezt Szerbiában megtapasztaltuk. Felételezem, hogy Šnajdert halála után minden bizonnyal a hivatalos közvélemény szelídíti. Nem lesz könnyű, hiszen prózája ma is eleven traumákat tár fel. Végel László:
2026. augusztus 31., hétfő
Az utóbbi napokban reggelenként nem ellenőriztem az új híreket, mert már megundorodtam a hétköznapi gonoszságoktól, nem akartam rosszul kezdeni a napomat. Ez a menekülés egyre jobban felerősödik bennem. Éppen Blake verseit olvasgattam, amikor csöngött a telefonom. Ezúttal óvatlan voltam és felemeltem. A Novosti újságírója jelentette, hogy Meghalt Slobodan Šnajder. Elhűlt bennem a vér. Úgy tudom, régi barátok voltak, szeretnék, egy nyilatkozatot kérni ebből az alkalomból, mondja az újságíró. Az első pillanatban nem tudtam mit válaszoljak. Igen, nyögtem ki kínosan, csak nem azonnal. Újra távozott egy nyugtalan szellemű író és értelmiségi, aki tudta, hogy veszélyes időket élünk. 68 után találkoztunk Zágrábban, ahol bemutatták a Minigolv című 68-as drámáját. A 68-as eszmékhez hű maradt, ebben a szellemben irt utószót a magyar és a szerb nyelven megjelenő Áttüntetések című regényemhez. Aztán A Horvát Faust című drámájáról írtam egy hosszabb esszét. Ő pedig a Meghalni Horvátországban címú esszékötetében „válaszolt” egy rólam szóló hosszabb tanulmányban, amely sosem jelenthetett meg magyarul. Pedig az esszékötet Horvátországban az év legjobb esszékötetének kijáró díjat érdemelte ki. Érdekes lenne a négy írást egy kis kötetben kiadni, hogy kirajzolódjon két író párbeszéde. Magától értetődő, hogy a fiatal horvát balosok Fáklya című folyóirat tanácsának tagja meg. Így tisztelték meg a nagy ősüket. A horvát író igazi hazája azonban Jugoszlávia volt és Közép-Európa. Jugoszlávia megszűnt, maradt a virtuális közép-európai haza. Nyugtalan baloldaliként súlyos sebeket kapott nem csak jobboldalról, hanem baloldalról is. Miljenko Jergović írta, hogy Šnajder Krleža utódja és a legnagyobb prózaíró, akit Horvátország nem tudott igazából elfogadni. Magyarország sem vett tudomást róla, bár a Rézkorszak című regénye egyedülálló kelet-közép-európai freskó. Ez a regény egyébként megjelent a nagyobb európai nyelveken. A lefordítandó könyveket mindig ragyogóan választó Csordás Gábor remek fordítása segítette volna az útját a magyar kritikusok és értelmiségiek felé, de süket fülekre talált. Halála után ismert írók és értelműségiek feljegyezték, hogy Horvátország nem érdemelte meg Šnajdert. Nem hódolt be egyetlen hatalomnak sem, mert bírált és nem menekült a hallgatás meleg és elismeréskét biztosító meleg kuckójába. Már régen belenyugodtam, hogy nagy hatalomnak vannak ilyes kis politikai bosszúi, és tudom, hogy ebben nem vagyok egyedül. Attól tartok, hogy egyre többen vannak. Manapság már nem égetik el a „káros könyveket” csak kiiktatják a közéletből, a médiatérből, sokszor az államilag díjazott kritikusok segítségével. Pedig a Horvát Faustot érdemes lett volna az elmúlt 16 évben bemutatni Budapesten, hogy a vájtfülűek felismerák, miről is van szó. Mi ezt Szerbiában megtapasztaltuk. Felételezem, hogy Šnajdert halála után minden bizonnyal a hivatalos közvélemény szelídíti. Nem lesz könnyű, hiszen prózája ma is eleven traumákat tár fel.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Teher az ellenzéknek
A Diákmozgalom ezzel szemben meg sem próbált a régi módon kifutópályát építeni. Ezért vannak a plenáris >
A „pragmatikus” politika
„Az, hogy paranoiás vagy, még nem jelenti azt, hogy nincsenek a nyomodban” – hangzik a cinikus >
Manapság már nem égetik el a „káros könyveket” csak kiiktatják a közéletből
Már régen belenyugodtam, hogy nagy hatalomnak vannak ilyes kis politikai bosszúi, és tudom, hogy ebben nem >
A kisebbségek szabják meg a többséget?
Orbán bukása a VMSZ számára hatalmas sokk volt: egyrészt elveszítette patrónusát, másrészt az új magyar kormány >
A hármas
Világos a kép: vagy megragadjuk a lehetőséget, és szavazatainkkal támogatjuk azokat, akik jobbulást, haladást, fejlődést akarnak >
A harmadik magyar az Egyetemisták listáján
„Mindegy, hogy a macska fekete vagy fehér, amíg megfogja az egeret.” Teng Hsziao-ping szavai jól leírják >
(EGYELŐRE) KÖVETKEZMÉNYEK NÉLKÜL
Egy héttel az esemény után még csak arról sem érkezett információ, hogy fegyelmi eljárást indítottak volna >
VMDK: AZ EGYETEMISTA LISTÁT TÁMOGATJUK A KÖVETKEZŐ VÁLASZTÁSOKON
A vajdasági magyaroknak meg kell érteniük: ebben a pillanatban az egyetemista lista támogatása szolgálja leginkább a >
Nálam egy név emelkedik ki: Öreg Anna
A szabadkai baráti társaság a VMSZ után szintén keményen megorrolt rám. Úgy látszik, sokan a kritikánál >
A délvidéki magyarság kálváriája
Egy jelentős vajdasági magyar alkotó új könyve már nem a vajdasági magyar könyvkiadás keretében jelenik meg, >
VÉDEKEZÉS ÉS AZ UTOLSÓ NAPOK: Hogyan húzzák ki a független média fogait
A rezsimpárti média minden kapcsolatát elvesztette a valósággal, kezdte elveszíteni a mérkőzést a teljes kívülállókkal, azzal >
A vajdasági magyar politika ma leginkább egy partra vetett, vergődő hal képét mutatja
A legnagyobb probléma nem egyszerűen az, hogy kevés az ellenzéki szereplő vagy gyenge a szervezettség. Sokkal >