Ma Klára, Hilária, Diána névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Az első száz nap Orbán után: hogyan bontanak le egy rendszert
Bódis Gábor
Magyar Péter áprilisban megnyerte a választásokat, de csak májusban értette meg igazán, mit is nyert meg. Nem egy államot örökölt, hanem egy olyan politikai rendszert, amelyet Viktor Orbán tizenöt éven át saját igényeihez igazított. A minisztériumok ajtaján ugyan lecserélték a névtáblákat, de az intézmények továbbra is tele maradtak olyan emberekkel, akik lojalitásukat a volt miniszterelnöknek köszönhették. A bíróságok, a szabályozó hatóságok, a közmédia, a biztonsági apparátus, az állami alapok és a gazdaság jelentős része továbbra is a Fidesz lenyomatát viseli. Ezért az új kormány első hónapjait nem az elfogadott törvények számával lehet mérni, hanem azzal a gyorsasággal, amellyel képes lebontani a régi hatalom mechanizmusait. Orbán nem pusztán a választásokat veszítette el. Elveszítette az állam feletti monopóliumát. Éppen ezért az átmenet első szakasza nem hasonlított arra a kormányváltásra, amelyet a stabil európai demokráciákban ismerünk. Inkább egy békés rendszerváltásra emlékeztetett. Bódis Gábor (Radar):
Az első lépések
Péter Magyar első döntései szinte szimbolikus jelentőségűek voltak. Kezdeményezte valamennyi olyan kulcsfontosságú, Orbán által kinevezett vezető távozását, akik éppen azért kaptak hosszú időre szóló megbízatást, hogy egy esetleges Fidesz-vereséget is túléljenek. Az üzenet egyszerű volt: a politikai változás önmagában semmit sem ér, ha nem változnak meg azok az intézmények is, amelyek az elmúlt években nem az államot, hanem egyetlen pártot szolgáltak.
Ez a stratégia hamarosan igazságügyi dimenziót is kapott. Vizsgálatok indultak a korábbi kormányzat ügyeiben, miközben az úgynevezett „Aranykonvoj-ügy” az Orbán-rendszer utolsó napjainak szimbólumává vált. Amennyiben bebizonyosodik, hogy a Terrorelhárítási Központ (TEK) különleges egységei valóban politikai utasításra léptek fel az ukrán konvoj feltartóztatásakor, amely jogszerűen szállított készpénzt és aranytartalékokat, akkor a kérdés többé nem az lesz, hogy ki adta ki a műveleti parancsot.
A kérdés az lesz, hogy ki hozta meg a politikai döntést.
Ha a vizsgálat arra jut, hogy az akciót a miniszterelnöki kabinet hagyta jóvá, vagy hogy a végrehajtó hatalom legfelső szintjén tudtak róla, és nem akadályozták meg, akkor Viktor Orbán tizenhat év után először nem annak az embernek a szerepében találhatja magát, aki irányítja a vizsgálatokat, hanem annak, akinek a neve azok zárófejezeteiben szerepel majd.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy automatikusan vádat emelnek ellene. De ezt soha nem lehet előre tudni.
Jogállamiság vagy forradalmi igazságszolgáltatás
Éppen itt kezdődik azonban az új hatalom legnagyobb kockázata is. Miközben Péter Magyar a lehető leggyorsabban szeretné lebontani az Orbán-rendszert, el kell kerülnie azt a csapdát, hogy olyan precedenst teremtsen, amely szerint minden új parlamenti többség pusztán politikai akarattal eltávolíthatja elődeit.
A jogállamiság helyreállítása és a forradalmi igazságszolgáltatás közötti különbség lesz kormányzásának legfontosabb próbája. Az Európai Unió támogatja a demokratikus intézmények újjáépítését Magyarországon, ugyanakkor ugyanilyen figyelemmel követi majd azt is, hogy a Fidesszel való elszámolás a jogállami keretek között zajlik-e, vagy azokon kívül.
Tamás Sulyok köztársasági elnök lemondása ezért jóval több egyszerű személycserénél. Egy olyan államfői modell végét jelképezi, amelyben az elnök egyetlen politikai párt biztosítékaként működött. Ugyanez érvényes az Orbán-korszak más magas rangú tisztségviselőinek távozására is. Magyar világossá tette: a választási győzelem önmagában nem elegendő, ha nem változik meg az a hatalmi architektúra is, amelyet a Fidesz másfél évtizeden át épített. Ebben az értelemben első ciklusát nem az alapján fogják megítélni, hány új intézményt hozott létre, hanem aszerint, hogy a régiek közül mennyit sikerült depolitizálnia.
A kormány, pontosabban maga a miniszterelnök ugyanakkor hamar megmutatta, hogy nem tévedhetetlen. Judit Polgár sakklegenda köztársasági elnökké jelölése – előzetes politikai egyeztetések nélkül, és nyilvánvalóan a jelölt egyértelmű beleegyezése híján – Péter Magyar első komoly kommunikációs hibájává vált. A nemzeti egységről szóló történet helyett vita bontakozott ki az új kormány politikai amatőrizmusáról. Már önmagában az a tény, hogy a magyar sikerek egyik, a politikán kívül álló szimbóluma visszautasította a részvételt a politikai projektben, megmutatta, milyen nehéz kezelni a történelmi győzelem után felgyülemlett elvárásokat.
Fidesz: a tagadás és a szétesés között
A Fidesz legnagyobb problémája ma nem az, hogy ellenzéki párttá vált. A legnagyobb problémája az, hogy tizenhat év után először nem tudja, milyen az élet az állam nélkül.
Az a párt, amely hosszú éveken át a magyar politika gravitációs központjaként működött, elveszítette azt, ami egyben tartotta: a hatalmat. Orbán rendszerében a Fidesz nem csupán politikai szervezet volt, hanem olyan érdekhálózat, amely minisztereket, polgármestereket, állami vállalatokat, médiát, üzleti köröket és helyi oligarchákat kapcsolt össze. A választási vereség nemcsak a politikai hierarchiát döntötte meg, hanem megszakította azt a pénz-, befolyás- és kiváltságáramlást is, amely ezt a rendszert életben tartotta.
Az első néhány hónap világosan megmutatta, mennyire függött ez a konstrukció az államhatalomtól. A helyi vezetők mindenekelőtt saját politikai túlélésükkel kezdtek foglalkozni, egyes üzleti körök sietve keresik a kapcsolatot az új kormánnyal, miközben Orbán egykori közvetlen munkatársai között egyre gyakrabban merül fel a kérdés: eljött-e a generációváltás ideje. Bár Viktor Orbánt a pártkongresszus csaknem egyhangúlag ismét a Fidesz elnökévé választotta, ez a döntés ma már inkább az utódok hiányáról árulkodik, mintsem a politikai erejéről.
A nyilvánosság előtt egységesnek tűnő ellenzék képe rajzolódik ki, a zárt ajtók mögött azonban egyre nagyobb a feszültség. A párt vezetőinek egy része úgy véli, hogy Orbán mára a Fidesz legnagyobb terhévé vált, és amíg ő marad az előző rendszer jelképe, addig a pártnak kevés esélye lesz visszahódítani a politikai centrumot. Mások – akik egyelőre még többségben vannak – úgy gondolják, hogy éppen Orbán az egyetlen politikus, aki képes megőrizni a párt egységét a vizsgálatok és az örökségével való intézményi elszámolás időszakában.
A közvélemény-kutatások sem adnak sok okot az optimizmusra. A választási vereség óta a Fidesz támogatottsága tovább csökkent, miközben a Tisza megőrizte óriási előnyét. A Fidesz népszerűsége húsz százalék alá esett, míg a Tisza támogatottsága meghaladja a hetven százalékot. Ez az erőviszony további nyomást helyez a helyi szervezetekre, amelyek hosszú éveken át győztes politikai gépezetként működtek, most pedig először kell megtanulniuk, mit jelent ellenzékben politizálni.
A mai Fidesz ezért már nem emlékeztet arra az önbizalommal teli pártra, amely 2010 óta meghatározta a magyar politikát. Inkább egy olyan politikai mozgalom képét mutatja, amely új identitást keres az Orbán-korszak iránti nosztalgia és annak kényszere között, hogy alkalmazkodjon egy olyan országhoz, amely gyorsabban változott meg, mint azt saját elitje valaha is várta.
A kérdés ma már nem az, hogy a Fidesz túléli-e ezt az időszakot – egy nagy ellenzéki pártként erre minden esélye megvan. A valódi kérdés az, hogy megmaradhat-e Orbán Fideszeként, vagy előbb-utóbb kénytelen lesz megválnia attól az embertől, aki létrehozta, hogy ezzel megőrizhesse önmagát.
Mi lesz Vučić koalíciós partnerével?
A változás a Szerbiával fenntartott kapcsolatokban is érezhető. Budapest továbbra is támogatja Szerbia európai integrációját, ám eltűnt az a szinte feltétel nélküli politikai támogatás Aleksandar Vučić iránt, amely az Orbán-korszak egyik meghatározó jellemzője volt. Az új magyar kormány arra törekszik, hogy szétválassza az államközi kapcsolatokat a pártpolitikai szövetségektől. Éppen ezért a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) helyzete lényegesen bonyolultabbá vált. Hosszú éveken át a VMSZ a Fidesz kivételezett partnere volt, és fontos láncszemet jelentett a Budapest–Belgrád politikai tengelyben. Ez a tengely azonban mára bomlásnak indult.
A VMSZ előtt talán a legnehezebb időszak áll azóta, hogy Pásztor István átvette a párt vezetését. Amennyiben elveszíti budapesti politikai és pénzügyi hátországát, kénytelen lesz újradefiniálni szerepét mind a magyar kormányhoz, mind a Szerb Haladó Párthoz (SNS) fűződő viszonyában. Ha viszont továbbra is fenntartás nélkül támogatja Aleksandar Vučić rendszerét, fennáll a veszélye annak, hogy elveszíti az új magyar politikai vezetés bizalmát, amely éppen az illiberális demokrácia modelljétől való tudatos eltávolodással igyekszik helyreállítani Magyarország nemzetközi hitelességét.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Változott a szél iránya?
Pásztor Bálint politikai kommunikációjában most több olyan elem is megjelent, amely a korábbi álláspontokhoz képest jelentős >
Szó sem volt „komoly küzdelemről”
Ezekben a napokban számos kisebbségi vezető sejtelmesen saját érdemének tulajdonítja be a kisebbségi autonómia bevezetését. Igaz, >
VMDK a VMSZ-nek: azonnal és minden szinten lépjenek ki az SNS-szel kötött koalícióból!
Ha a VMSZ számára valóban nem a mindenáron való hatalomban maradás a cél, akkor lépjenek ki >
Másodjára sem sikerült
Nem világos, mi késztethette a VMP vezetőit arra, hogy megalázkodjanak és felhívást intézzenek a VMÚ-hoz a >
Kinek áll érdekében az esetleges halasztás?
Mint tudjuk, Szerbiában minden lehetséges – még az is, ami a törvény szerint nem lenne az >
Egy pillanatra feltűnt a baljós jövő
Bennem azonban ébredezett a gyanakvás, amit felerősített egy jelenet. A belgrádi tüntetésről hazaérkező tüntetők Újvidék főterén >
Érdekvédelem helyett lojalitás a haladóknak
Nem is volt reális elvárás, hogy a kormány megbukik, hiszen a Szerb Haladó Pártnak, a Szerbiai >
A VMSZ pszeudo-damaszkuszi útja
A VMSZ politikusainak retorikájában és a sajtóban ugyan érzékelhető némi elővigyázatos lazulás, de olyképpen mintha előzőleg >
Nincsenek új szellemi mozgalmak
Nem csupán másokkal, hanem önmagammal is vitatkoztam miközben korom dilemmáival vergődtem és vergődőm ma is. Úgy >
A VMSZ vezetőinek valóban nincs mit szégyellniük?
A VMSZ vezetőinek részvétele Tusványoson ismét azt jelezte, hogy a párt továbbra is kitart a Fidesszel >
A VMSZ-nek valóban ott a helye
Ezúttal is összesereglett a Tusványoson a Fidesz-tábor. Természetesen megjelentek a VMSZ vezetői is élükön Pásztor Bálinttal, >
A vajdasági magyarság utolsó esélye
Én – ahogy eddig is – a vajdasági magyarság érdekeit tartom elsődlegesnek, ezért vállalom egy ilyen >