Ma Fülöp, Jakab, Zsaklin, Jefte, József névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Nyomdában: Torda – Egy bánsági magyar falu agóniája
Bozóki könyve mégis elsősorban a tordaiak számára lesz lapozgatásra érdemes, mert ők pontos helyismerettel rendelkeznek, ahogy azt is tudják, hogy kik az írások név szerint említett „szereplői”, de ez a huszonhat cikk azok számára is elgondolkodtató olvasmány lehet, akik még soha nem jártak arrafelé – mert cseppet sem nehéz azonosulni az ottani problémákkal. A tordaiaknak mégis – egy kicsit – mást mond majd ez a könyv, mint másoknak, mert éltek egy gazdagabb, virágzóbb, népesebb faluban is, amelyben pár évtizeddel ezelőtt még nyüzsgő élet volt. Mostanra viszont a falu elcsendesedett, fokozatosan kiürült, és ezzel párhuzamosan ki is üresedett. Tiltakozhatunk, kapálózhatunk ellene, nagyon úgy fest, hogy a visszaszámlálás könyörtelenül megkezdődött, és már a végnapjait éli. Azt gondolom, érdemes lenne megírni minden egyes – hasonló sorsa jutott/juttatott – településünknek az ilyesfajta krónikáját! És nagyjából azonos idő tájt megjelentetni! Az nagyot szólna! Szabó Angéla:
2025. augusztus 1.
Bozóki Antal huszonhat írása került ebbe a könyvbe – két évtized termése –, túlnyomó többségük a bánáti Tordáról szól, a szerző szülőfalujával kapcsolatos. Olvastam is valamennyit, külön-külön, amikor a honlapján megjelentek, de így, együttvéve, egy csokorba illesztve, nyilván erőteljesebb, hatványozottabb az összhatás.
Maga a témakör, a (magyar) falusi élet, számomra nem ismeretlen és tőlem sem idegen – többé-kevésbé ismerem is jó néhány településünknek a tragikus jelenét. Mindegyikről elmondható, mindegyikre érvényes az általános, a terv szerinti elsorvasztás, a folyamatos leépítés. Ezek az egykoron virágzó, élettel teli települések mára ott maradtak a tájban, ott felejtették őket az időben, szinte teljesen magukra hagyták őket. Így várják, a sorsukba beletörődve – alig-alig dacolva az elmúlással – a végzetüket. Számukra csak (a) múlt van, jövőjük nincs. Csak azzal tudnak dicsekedni, csak azt lehet visszasírni, ami egykor létezett, mert ami most van, azt inkább takargatni, szégyellni kell.
Számtalan helyen tapasztaltam ugyanezt a látványos tordai lepusztulást (ami aligha lehet a puszta véletlen műve), ha viszont hiányzik, elmarad a falufejlesztés, akkor megélhetés sincs, ennek következtében pedig a fiatalok elvándorolnak – elhagyják az őseik földjét, átengedik azt másoknak, idegeneknek, jöttmenteknek –, az idősek meg előbb-utóbb jobblétre szenderülnek. Ilyen pofonegyszerű ördögi recept alapján ritkul, fogy és tűnik el vidékünkről az őshonos magyar lakosság. Nemcsak Majdány, Rábé meg Egyházaskér számít kiürülő, eltűnőfélben lévő falunak, hanem Gombos, Bácsgyulafalva meg az egész topolyai tanyavilág is, és legalább ennyire aggasztó a helyzet (a még napjainkban is „nagy”-nak számító településeink közül) Péterrévén is, Horgoson is, Csantavéren is... Csakhogy: ha továbbra is fogyatkozunk, akkor ezentúl már ebből a nagyon kevésből fogyunk (Tordán például a 6-7 százra apadt lélekszámból, nem pedig a valamikori 5 ezerből, Csantavéren meg az alig 5 ezerből és nem az egykori 12 ezerből), és az már sokkal drasztikusabb meg tragikusabb lesz, mint az eddigi hangtalan, csendben zajló lemorzsolódás.
Bozóki Antal ezekben az írásaiban több alkalommal is felteszi (alighanem csak saját magának) a kérdést: hány ilyen lehet még? Hány ilyen helység, mennyi hasonló helyzet, hány azonos eset. És csakugyan: bármerre járunk a Vajdaságban, látunk bőven lepusztult falvakat, kiüresedett utcákat, romba dőlt házakat, bezárt egészségházakat, gyógyszertárakat, postahivatalokat. Az iskolákban elfogynak a diákok, a templomokban még esztendős ünnepekkor is foghíjasak a padsorok. Sok faluban már kocsma sincs.
A katasztrofális helyzetet csak tovább súlyosbítja az általános, passzív beletörődés, a tétlenség. A mozdíthatatlanság. A kilátástalanság. A reménytelenség. Már nincs is igény, szándék, akarat a változ(tat)ásra. Vagy csak hiányzik hozzá a kezdeményezés, a terv, az életkedv, az erő? Mi veszett el, mi múlt el? Miért nehéz felébreszteni, felrázni a mindenbe beletörődőket, az elfásultakat, a reményvesztetteket? Nincs már ezekben a falvakban élni akarás, erő, hogy az ott élők összefogjanak, szervezkedjenek, szövetkezzenek?
Márpedig sok apró dolog megoldható kevéske törődéssel és csekély jóakarattal. Bizonyára sem a tordai polgármester, sem a közvetlen munkatársai, a helybeli tanácstagok nem kaptak volna pártfegyelmi büntetést és nem zárták volna ki őket a Vajdasági Magyar Szövetség élcsapatából, ha elintézik, hogy azt a néhány hiányzó padlócsempét pótolják a postahivatal bejáratánál, vagy ha egy nem sok új izgalmat ígérő szombat délutánon két-három cimbora összefog és befestik a helyiséget, hogy a hétfő reggeli nyitáskor már egy megszépült, felfrissült hivatal fogadja az ügyfeleket. Meg akkor sem, ha a két elárvult, divatjamúlt piros telefonfülkét egy nap, csak úgy, se szó, se beszéd, leszerelik, és valamelyik tájház udvarába átköltöztetik. Elvégre napjainkban már azok is szinte „műemlék”-nek, a fakerekű világból való és csak nagy ritkán fellelhető műtárgynak számítanak. Egyik művelet sem került volna egetverő nagy összegbe, de jól tükrözte volna a gondoskodást, láttatta volna, hogy a falunak mégiscsak van óvó-szerető gazdája.
Bozóki Antal az írásai által felszínre hozza és elénk tárja – kendőzetlenül – mindazokat a problémákat a falu életéből, amelyekkel a megválasztott politikai képviselők nem törődnek, és amelyek felkutatásával, felvetésével a faluba időnként ellátogató újságírók sem szívesen foglalkoznak. Egykori szülőhelyét a mostani valóságában láttatja, olyannak mutatja be, amilyen a valóságban, nem fest róla hamis, idillikus képet. Ezzel pedig meglehetősen hálátlan feladatot vállal magára, a karcosan kritizáló cikkei aligha teszik közkedveltté.
Ez a könyve mégis elsősorban a tordaiak számára lesz lapozgatásra érdemes, mert ők pontos helyismerettel rendelkeznek, ahogy azt is tudják, hogy kik az írások név szerint említett „szereplői”, de ez a huszonhat cikk azok számára is elgondolkodtató olvasmány lehet, akik még soha nem jártak arrafelé – mert cseppet sem nehéz azonosulni az ottani problémákkal. A tordaiaknak mégis – egy kicsit – mást mond majd ez a könyv, mint másoknak, mert éltek egy gazdagabb, virágzóbb, népesebb faluban is, amelyben pár évtizeddel ezelőtt még nyüzsgő élet volt. Mostanra viszont a falu elcsendesedett, fokozatosan kiürült, és ezzel párhuzamosan ki is üresedett. Tiltakozhatunk, kapálózhatunk ellene, nagyon úgy fest, hogy a visszaszámlálás könyörtelenül megkezdődött, és már a végnapjait éli.
Azt gondolom, érdemes lenne megírni minden egyes – hasonló sorsa jutott/juttatott – településünknek az ilyesfajta krónikáját! És nagyjából azonos idő tájt megjelentetni! Az nagyot szólna!
Következő cikk: Az EU kormányfőinek többsége Ukrajna és Moldova csatlakozását akarja
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Vajon lehet-e a VMSZ a magyarországi választások vesztese?
Mindezek után, a VMSZ elnöke úgy gondolja, hogy neki és nekik semmi közük az Orbán-kormány bukásából >
„Kispásztor” elfelejti az örök érvényű magyar igazságot
Egyértelművé vált, „kispásztor” visszautasította (kétlem, hogy e mögött létezik testület döntés) Magyar Péter jobbját. Nem csoda, >
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >
VMDK: Elszámolás: Papíron minden rendben, de kinek a zsebében?
Az MNT háza táján a válasz minden kényelmetlen kérdésre ugyanaz: „Minden fillérrel el tudunk számolni.” Ez >