Ma Emma, Flóra, Virág névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Diplomáciai jegyzet
Oroszország és a Balkán
Hogy Belgrád merre orientálódik, azt az utóbbi időben számos szabálytalan rögtönzés teszi talányossá. Mindazonáltal nem érdektelen nyomon követni a növekvő távolságtartást, ami a magyar miniszterelnökkel eddig szoros baráti és szolidáris viszonyt mutató Aleksandar Vučić nyilatkozataiban mostanság fel-feltünedezik. Mintha Vučić felmérte volna azt, hogy a magyar miniszterelnök által felkínált alternatíva nem rejthet számára más sorsot, mint azt, amit Slobodan Milošević sem kerülhetett el. Amíg tart az ukrán konfliktus, s különösen, ha az orosz vereséggel zárul – aligha zárulhat mással –, a Balkán államai jó okkal mindent elkövetnek majd, hogy elkerüljék az 1914-et megelőző válsághoz hasonló konfliktus kialakulását, s azt is, hogy bárminemű orosz érdek szekértolói legyenek. Egyedül a magyar miniszterelnök, Orbán az, aki számára minden maradt a régiében… És úgy tűnik, ezen már semmi sem tud változtatni. Legkevésbé önmaga. Ara-Kovács Attila:
Alig pár éve emlékeztünk meg az első világháború kitörésének századik évfordulójáról, s mindarra a kataklizmára, ami azt követte, s amit ma egyre inkább a 20. század harmincéves háborújaként emlegetünk (1914-1945). A globális konfliktust kiváltó formális ok a szerbek balkáni hatalmi törekvése volt, amelyet csak tovább tüzelt a megelőző két balkáni háborúban elért szerb területi gyarapodás. Ám mindez kevés lett volna ahhoz, hogy elszabadítsa a világégést, involválja az össze európai – 1917-től pedig az össze globális – nagyhatalmat, ha Oroszország nem játszott volna a háttérben hagyományosan felbujtó szerepet.
A történelmi magyarázatok Szentpétervár – az akkori főváros – birodalmi-imperialista céljaiból indulnak ki, illetve abból a tényből, hogy a középázsiai hódítások és a Sárga-tengeren elszenvedett katonai vereség (1905) után, az oroszok puhább ellenállást reméltek a Balkánon, ahol az Oszmán Birodalom történelmi összeomlását megelőlegző általános erjedés erre esélyt kínált.
Ám volt egy másik ok is, amit a kortársak még nem láthattak, s amely majd csak az első világháború lezárást követő évtizedben mutatkozott meg teljes egészében, s ami egy évszázadra átrendezte az európai politika erővonalait. És ez nem más, mint – az Oszmán Birodalom javíthatatlan belső válságaival párhuzamosan kialakuló – általános orosz társadalmi válság. Ennek nem csak a cári hadsereg minősíthetetlen rossz szereplése lett a következménye a szövetségesek oldalán, hanem a békekötés utáni belső összeomlás, a bolsevik hatalomátvétel, s minden, ami ebből később következett.
Birodalom-e még Oroszország?
Ma sokan azzal érvelnek Oroszország 21. századi nagyhatalmi szerepvállalásának indokoltsága kapcsán, hogy nem tekinthetünk mellékes tényezőként egy olyan birodalmat, amely a 20. században atomhatalommá vált, s az Egyesült Államok megkérdőjelezhetetlen egyenragú partnerévé, ellensúlyává. Tény, a technológiai fejlettség sokat nyomhat a latba, még akkor is, ha az ahhoz szükséges tudás nem autochton forrásként, hanem a technológia ellopása révén került is oroszok kezekbe. Annál is inkább, mert e kétes módon megszerzett tudás nyomán, komoly értelmiségi elit jöhetett létre, amely valóban világszínvonalon tudott teljesíteni olyan elvárásokat, amelyeket egy – persze korántsem – világszínvonalon teljesítő politikai vezetés elvárt tőle.
Viszont a mai események tükrében már joggal feltehető a kérdés: mi maradt meg ebből a potenciálból? Képes-e a mai orosz elit megismételni a 20. századi bravúrt, és ha igen, milyen mértékben tud ehhez a színvonalhoz felzárkózni az aktuális orosz politikai vezetés? Három lényeges kérdés, melyek Oroszország sorsát eldöntik már ebben az évszázadban
Első kérdés tehát: létezik-e még olyan orosz elit, mely reprodukálni tudja elődei technológiai teljesítményét?
Feltétlenül létezett azt megelőzően, hogy Vlagyimir Putyin 2000-ben átvette a hatalmat, ám az mégis kevéssé hasonlított korábbi önmagára. Az értelmiség egy jelentős része – beleértve a karrier felhajtó erejét elődjeitől megöröklő elitet – már 2000-ig jelentős számban kivándorolt. Élve a szabadabb mozgás adta lehetőségekkel, családok tízezrei fordítottak hátat Oroszországnak. Többségük az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában talált új hazára, gyerekeik azóta ott szocializálódtak. Jelentős technológiai tudás eközben Izraelbe is vándorolt. Nemrég egy konferencián két amerikai-izraeli professzor is azt bizonygatta nekem: lehet aggódni amiatt, hogy az Oroszországból Izraelbe megtelepedő „homo sovieticus”-ok tömegei betonozzák be Benjamin Netanjahut a hatalomba, de az izraeli startup forradalom és a gazdaság technológiai csúcsrajáratása ugyancsak ennek a „túlképzett”, „roppant kompetens” rétegnek köszönhető. „Vagyis nem csak a klasszikus orosz maffia jelent meg az országunkban az orosz rendszerváltást, s különösen Putyin hatalomra kerülését követően, hanem ez a különleges, magasszintű tudás is” – hangzott a meggyőző vélemény.
Ezek a tények önmagukban igazolják azt a feltevést, hogy az Oroszországban maradt jelenlegi szakmai tudás még évtizedekig képtelen lesz felmutatni olyan eredményeket, mint a sztálini évtizedekben, még annak dacára is, hogy Putyin idejekorán igyekezett gondoskodni arról, hogy újabb és újabb orosz kémhálózatok települjenek a nyugati technológiai fejlődés fellegváraiba, s így biztosítsák a fejlődéshez szükséges ismeretek olcsó beszerzését.
A harmadik kérdésre a tulajdonképpeni választ a 2022. február 24-ei, Ukrajna elleni orosz terrortámadás és agresszió adja meg. Az orosz politikai elit képtelensége, hogy felmérje saját oroszága valós biztonsági helyzetét, katonai erejét és az ellenfél képességeit, hogy ellenálljon, nos ez mindent elmond erről az elitről, annak mai állapotáról. És ha egy lokális háborúban ily mértékben alul marad Moszkva, hogyan lett volna képes átlátni az agresszió által kiprovokált nyugati ellenlépéseket, s az azok nyomán Oroszországban fellépő gazdasági összeomlást?
… és eközben a Balkán
Az Ukrajna elleni agresszió egyébként párhuzamosan zajlott Moszkva új, fellazító, és helyi nacionalista erőket felkaroló balkáni politikájával. Ám az ukrajnai kudarc immáron második éve teljesen leköti Putyin politikai figyelmét és titkosszolgálati potenciálját, így a Balkán államai – főként a bajok okozójaként ismét régi történelmi szerepében feltűnő Szerbia – hirtelen két szék között a földön találták magukat.
Nem történt egyéb a magyar kormánnyal sem, mely különösen három területen próbálta szítani a nyugat-ellenes érzelmeket. Magában Szerbiában és a boszniai szerb enklávéban. Továbbá Macedóniában, ahol a Gruevszki-klán tartotta kezében a hatalmat egy ideig, hogy aztán bukásukkal Orbán Viktor nyújtson diplomáciai segítséget kimenekítve a „Balkán tolvajaiként” elhíresült Gruevszki famíliát.
Hasonló a helyzet Boszniában, ahol a régivágású szerb titkosszolgálat, az oroszokkal karöltve próbálta volna szétszakítani az országot, ám a nemzetközi politikai erők még idejekorán közbeléptek, s a boszniai nacionalisták vezetője, Milorad Dodik előtt bezárultak a kapuk, s kizárólag Magyarország és Oroszország az, ahol még menedéket remélhet.
Hogy Belgrád merre orientálódik, azt az utóbbi időben számos szabálytalan rögtönzés teszi talányossá. Mindazonáltal nem érdektelen nyomon követni a növekvő távolságtartást, ami a magyar miniszterelnökkel eddig szoros baráti és szolidáris viszonyt mutató Aleksandar Vučić nyilatkozataiban mostanság fel-feltünedezik. Mintha Vučić felmérte volna azt, hogy a magyar miniszterelnök által felkínált alternatíva nem rejthet számára más sorsot, mint azt, amit Slobodan Milošević sem kerülhetett el.
Amíg tart az ukrán konfliktus, s különösen, ha az orosz vereséggel zárul – aligha zárulhat mással –, a Balkán államai jó okkal mindent elkövetnek majd, hogy elkerüljék az 1914-et megelőző válsághoz hasonló konfliktus kialakulását, s azt is, hogy bárminemű orosz érdek szekértolói legyenek.
Egyedül a magyar miniszterelnök, Orbán az, aki számára minden maradt a régiében… És úgy tűnik, ezen már semmi sem tud változtatni. Legkevésbé önmaga.
Következő cikk: A közfigyelem beetetésének tipikus esete
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Vučić szava felülírja a törvényt?!
Mindeközben a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) és a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ), amelyek állandóan azt hangoztatják, >
VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”
A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >
Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!
A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >
Megérdemelt díj
Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >
Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni
Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >
Határeset
Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >
A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja
A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >
Csantavéren galoppol a bűnözés!
Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >
A KULTÚRDIKTATÚRA FOLYTATÓDIK!
A nyilvánosság A VMSZ elnökétől megtudta a Létünk pályázat eredményét, mielőtt a felhívást kiírták volna. Pásztor >
Egyoldalú politikai oktatás
Minden akadémián, így a diplomáciain is tanuláskor elsősorban a tudományosságon, a tények megismerésén és nem az >
Miféle nyitás?!
Pásztor Bálint és az apja nemhogy az értelmiség felé voltak képtelenek nyitni, hanem egyáltalán a magyar >
A politikai felelősség elkerülésének kísérlete
II. Pásztor állítása, miszerint a sorkatonaság bevezetése ügyében Vučićtyal „közösen találnak mindkét fél számára elfogadható megoldást”, >