2025. április 6. vasárnap
Ma Vilmos, Bíborka, Taksony, Celesztin névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Ilyen hangulatban lépkedtem az Akadémia lépcsőjén

Végel László
Végel László
Ilyen hangulatban lépkedtem az Akadémia lépcsőjén

Nyugalmas délelőtt, nem érdekelnek a hírek. Ébredezik bennem a politikai csömör. Attól tartok, hogy a jelenlegi rezignáció és reménytelenség mély nyomokat hagy a magyar irodalomban is. Bennem is. Az irodalom lesz a kivonulás és a menekülés életidegen fellegvára. Vagy a szellem pókhálós menedékhelye. Vagy jobbik esetben palackposta? Miért? Azért, mert nem marad más hátra, mint elkeseredett bevonulás a buborékba.  Ilyen hangulatban lépkedtem az Akadémia lépcsőjén. Nagy örömömre az olvasóteremben sok régi barátom jelent meg. Jól esett látni őket, mert mostanság sokszor gondoltam arra, hogy nem emlékszik rám senki. A fiatal értelmiségiekre nem is számítottam, hiszen őket arra neveli a társadalom, hogy csak egyetlen múltat ismerjenek. Egyikük tagadja, másikuk része dicsőíti a hivatalos múltat. Alternatív múlt nincs. Végel László:

2023. április 26., szerda

Nyugalmas délelőtt, nem érdekelnek a hírek. Ébredezik bennem a politikai csömör. Attól tartok, hogy a jelenlegi rezignáció és reménytelenség mély nyomokat hagy a magyar irodalomban is. Bennem is. Az irodalom lesz a kivonulás és a menekülés életidegen fellegvára. Vagy a szellem pókhálós menedékhelye. Vagy jobbik esetben palackposta? Miért? Azért, mert nem marad más hátra, mint elkeseredett bevonulás a buborékba.  Ilyen hangulatban lépkedtem az Akadémia lépcsőjén. Nagy örömömre az olvasóteremben sok régi barátom jelent meg. Jól esett látni őket, mert mostanság sokszor gondoltam arra, hogy nem emlékszik rám senki. A fiatal értelmiségiekre nem is számítottam, hiszen őket arra neveli a társadalom, hogy csak egyetlen múltat ismerjenek. Egyikük tagadja, másikuk része dicsőíti a hivatalos múltat. Alternatív múlt nincs. Jó volt látni, Radnóti Sándort, Parti Nagy Lajost és Závada Pált, bennük mindig bizalmam volt, újvidéki magányomban sokszor gondoltam rájuk. Annak örülök, hogy ezt a reménytelenséget egyenes gerinccel viselik el. Látom Bereményi Géza sztoikus arckifejezését. Ott ült Eörsi László…. Nagy meglepetésemre megjelent Majtényi László, akinek az írásait rendszeresen olvasom a Mozgó Világban. Ott volt Csorba Gábor, történész, akinek egy-egy elejtett szavából régebbi találkozásaim után sokat tanultam. A  vajdaságiak közül Szerbhorváth Gyuri és Bódis Gábor, valamint a felesége Andrea. Megpillantottam Relle Ágnes műfordítót. Szajbély Mihály Szegedről utazott, és nagyon jó volt látni. És még sokan mások…. A barátok jelenléte megerősítette bennem a gondolatot, amelyet már oly sokszor hangoztattam. Mit jelent nekem Magyarország? A barátokat és a könyvkereskedéseket. Budapesten a kezdetekben a könyvkereskedések, az antikváriumok, valamint a barátaim lakása alapján tájékozódtam. A könyvkerekedés jelkép: a  magyar kultúrát jelenti, ezáltal kötődöm legszorosabban a nemzethez. Az én hazám, ha szabad még hazáról beszélni: a könyvtár. Ezzel nem szapulok egy országot, egy nemzetet sem, nem bíráskodom, erről a szerepről már régen lemondtam, csupán azt tisztáztam, hogy mindenütt  félig idegennek tekintenek. Félig idegen, félig ismerős, vagyis ismerős idegen. Esetleg néhány régi barát részére tényleg ismerős vagyok. Az is igaz, hogy számos újvidéki és belgrádi barát viszont Szerbiához is köt. Ezzel a megnyugtató érzéssel léptem a szószék elé, hogy megtartjam rövid bevezetőmet, amelyet, Isaak Babel  egyik mondatával kezdtem. „De ma magyarnak, zsidónak, kommunista magyar írónak és hozzá jugoszláv állampolgárnak lenni –  jegyezte le Sinkó Babel szavait  az Egy regény regénye című naplójegyzet-kötetében - emellett a megboldogult Sacher Masoch fantáziája ártatlan kis pincsikutya.” Talán jobban nem is lehetne jellemezni az örökösen hazát kereső hontalan  Sinkót, aki időnként  abban az illúzióban élt, hogy megtalálta hazáját, de a valóság mindig megcáfolta. Több mint ötven évvel a halála után Sinkó Ervin a leghontalanabb magyar író. Miroslav Krleža erőteljes támogatásával a Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia tagja lett, Jugoszlávia nincs többé, sem a horvát, sem a szerb irodalomban nem jegyzik  a nevét. Sinkó halála után egyedül Krleža álmodott róla még az életében, de ő  sincs többé közöttünk. Krleža  68-ban irt naplójegyzetében azt írta, hogy Sinkó szellemiségét a magyar kultúra és a valóság formálta meg, de a magyar kultúrában majdnem ismeretlen.  A tanácsköztársaság nagy és összebékíthetetlen dilemmáiról szóló Optimisták című regénye hozzáférhetetlen. Az újvidéki Magyar Tanszék  alapító tanszékvezető tanára legfeljebb a tanszéki jubileumokon kerül szóba,  de csak úgy érintőlegesen. A kizsákmányolt és kiszolgáltatott munkásmozgalomban kereste a hazáját, de az a fajta munkásosztály immáron  nem létezik.  A szocializmusban reménykedett csakhogy az öngyilkos lett es ezekben az években szitokszóként tartjuk számon. Mindennek tudatában arra a következtetésre jutottam, hogy Sinkó Ervin,  mint ahogy Nietzsche írta a jó európaiakról, többszörösen hontalan, akinek az időszerűségét nem szívesen vesszük tudomásul az anonim  félelem és  a demokratikus erőszak századában. A legidőszerűbb időszerűtlen írónak tartom.  Utána következett Máté Gábor, akit olyan élvezettel hallgattam, mintha nem is én írtam volna a szöveget.

Estefelé egy zsinagógába autózunk, ahol  az Elutazás és hazatérés című rendezvényen a zsidó közösség megemlékezett Konrád Györgyről. Minden elismerésem a zsidó közösségé.  Visszafogott és méltóságteljes emlékest volt. Lehajtott fővel ültem a széken és arra gondoltam, hogy az elmúlt négy évben hány barátom, vagy pedig nagyon értékes ember tűnt el az élők sorából.  Újra Tamás Gáspár Miklósra gondolok, az örök nyugtalan értelmiségire, aki élete utolsó évtizedében a legnagyobb álmodozó volt. Álmodozó? Nincs ebben semmi bagatellizálás. Ezekben az évtizedekben az álmodozás jelentette a legnagyobb bátorságot. Lehet, hogy az álmodozóké  lesz a jövő.

Sinkó Ervin és felesége  sírja a zágrábi Mirogoj temetőben.

Fotó Fárbás Anikó

 

2023. május 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A REZSIM (KI)SZOLGÁLÓI

Miért hallgatnak erről (is) a magyar szerkesztőségek tagja? Milyen újságírók azok, akik még a saját jogaikért >

Tovább

„Mert gyilkosok közt cinkos, aki néma"

Úgy igaz, a legkényelmesebb elfordítani a fejünket és csodálatos történeteket írni. Beszélni valami másról, szépen, okosan, >

Tovább

SÓHIVATAL LETT A MAGYAR NEMZETI TANÁCS!

Szinte szánalmas nézni az MNT-ülések TV-közvetítését, amelyek alatt a tanácstagok mukkanni se mernek! Az üléseken az >

Tovább

A reálszocializmus és a szélsőjobb titkos kapcsolata

Aztán a berlini választásokra terelődik a szó. A választásokon a Linke nevű párt győzött. Berlin, akárcsak >

Tovább

Pásztor Bálint valljon színt!

A Zöld Baloldal felszólítja a Vajdasági Magyar Szövetséget, hogy mondják el, számukra mi az a "vörös >

Tovább

A VMSZ ÉS A MAGYAR ÉRDEKVÉDELEM AGÓNIÁJA

Csak akkor fogja azonban a közösség megtalálni a kiutat a jelenlegi állapotokból, ha megszabadul a pásztorvilág >

Tovább

Viszlát Ottó! Találkozunk!

1990. március: az Újvidéki Színház klubjában, a törzshelyünkön tervezgettük a Naplót. Ottó is közöttünk volt. Nekem >

Tovább

Művészete a túlélés csodás vajdasági enciklopédiája

Akkoriban Jugoszláviában tavaszias szellők fújdogáltiak, de a főszerkesztőnek azért politikailag megbízhatónak kellett lenni.  Erre felálltam és >

Tovább

Nyilas Mihály bálozik

Szégyenletes, hogy most, amikor az ország „csaknem négyszáz bírója és ügyésze” tiltakozik a szakmát sújtó hatalmi >

Tovább

KORMÁNYVÁLTÁS SZERBIÁBAN

Az országot most egy olyan személy tartja „sakkban” (sokkban?), akit – Gordana Čomić, előbb a Demokrata >

Tovább

Szolidaritás és katarzis?

A magyarázat lehetséges kulcsszava tehát a szolidaritás, annak itt s másutt nemigen látott formái, amelyek sosem >

Tovább

Ha létezne egy igazi államférfi

Míg az előző 30-50 körüli nemzedék nagy része – sokan közülük rossz lelkiismerettel - pragmatikusan alkalmazkodott >

Tovább