2024. december 21. szombat
Ma Tamás, Péter névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Ódzkodva dicsérik a kisisteneket, a végén beállnak a sorba

Végel László
Végel László
Ódzkodva dicsérik a kisisteneket, a végén beállnak a sorba

Nekem is a torkomon akad a szó, amikor a politikusok a fiatalokat dicsérik. Bizonyára van rá elégséges okuk. Krleža a fiatal horvát írók nyugati orientációját hollywoodi jellegűnek tartotta, és kifogásolta, hogy nem vesznek tudomást a környezetük drámájáról. Nem a kis egzotikus történetekre gondolt, hanem arra, hogy a történelem sorsfordító eseményei hogyan reflektálódnak a „saját környezetükben”. Az ifjúságot korrumpálják a jóléti illúziók, figyelmeztet, és megjósolta, hogy a 68-as nemzedék nagy része, boldogan vállalja majd, hogy a nagy társadalmi komédiánk boldog színésze legyen. Benő a fejük lágya. Előbb ódzkodva bírálják, aztán ódzkodva dicsérik a kisisteneket, a végén beállnak a sorba. Végel László:

2021. január 30., hétfő

Kinek kell ma Miroslav Krleža? Ezen töprengek az eddig napvilágot nem látott naplójegyzeteit (is) tartalmazó Hatvanas évek című könyvét lapozgatva. A mai irodalmi kánonok alig vesznek róla tudomást.  A modernisták szerint túlságosan hagyományos, a hagyományokra esküvők szerint túlságosan modern, a horvátoknak nem volt elég horvát, a világpolgárok szerint túlságosan kötődik a horvát világhoz. A liberálisok szerint túlságosan közösségelvű, a baloldalon pedig azt róják fel, hogy megveszekedett individualista. Nem időszerű, hiszen túlságosan baloldali, szögezik le a széplelkek és lekicsinylőleg nyilatkoznak arról az íróról, akinek a szövegei manapság is rendkívül időszerűek, hiszen művei napjaink traumatikus kérdését, a nemzet és a baloldal viszonyát tárják fel, csakhogy regényeiben, drámáiban, esszéiben és naplójegyzeteiben a nemzeti identitás és a szociális státus egységbe kerül, ami manapság irodalmi körökben nem „ildomos”. Akad-e időszerűbb mű A Glembayaknál? Manapság győzelmi tort ülnek az újkapitalista Glembayok. A budai vagy a dedinjei villatulajdonosok, a vidéki úrilakok, udvarházak és kastélyok, a kis bácskai nábobok tulajdonosai móresre, illetve nemzeti érzésre okítják a nincsteleneket. Csakhogy éppen erről hallgatnak az új osztály nemzeti Glembayai és kedvenc írástudói.

Olvasom a könyvet és felkapom a fejem. Krleža többször is Sinkóról álmodott, én pedig kérdem: Kinek kell ma Sinkó Ervin?  Krleža nyilván rossz előérzetten már 68-ban Sinkó Drvari naplóját emlegeti, azt a könyvet, amelyet a Forum Könyvkiadó a zúzdába küldött, pedig éppen a kilencvenes évek elején, a II. világháborús boszniai szörnyű állapotról szóló könyv lehetett volna az egyik legfontosabb olvasmányunk, hiszen a kilencvenes évek elején ugyanez tragikusan megismétlődött. A naplójegyzetek megannyi baljós előérzetről tanúskodnak, arról az országról, amelyet Krleža kis Európának nevezett. Időben, vagyis még 1968-ban Krleža felfigyelt Dobrica Ćosić próféciájára, mely szerint Szerbia elvesztette a II. világháborút és ott tart, hogy elveszítse a III.-at is. Naplójegyzeteiben az isiásszal küszködve számos érzékeny kérdést feszegetett. Miért nevezik nacionalistának, usztasának vagy fasisztának azt, aki olyasmit merészel állítani, hogy Dubrovnik mégsem szerb város? Hogy lehet horvát nacionalizmusról beszélni, amikor a titkosrendőrség archívumában több mint másfélmillió horvátországi polgár dossziéját őrzik? Miközben mindenki a demokráciáról fecseg, ő egyetlen tömör mondattal fogalmaz: „A demokrácia: az igen és a nem egyenrangú párbeszéde”. Nos, ettől a párbeszédtől nemcsak a szocialista rendszerben voltunk távol, hanem a napjainkban is nagyon távol vagyunk, miközben a demokráciáról fecsegünk. Az új osztály nacionalizmusa ugyanolyan csiricsáré, mint amilyen a régié volt. Nem udvarolt Krleža senkinek, még az ifjúságnak sem. Nekem is a torkomon akad a szó, amikor a politikusok a fiatalokat dicsérik. Bizonyára van rá elégséges okuk. Krleža a fiatal horvát írók nyugati orientációját hollywoodi jellegűnek tartotta, és kifogásolta, hogy nem vesznek tudomást a környezetük drámájáról. Nem a kis egzotikus történetekre gondolt, hanem arra, hogy a történelem sorsfordító eseményei hogyan reflektálódnak a „saját környezetükben”. Az ifjúságot korrumpálják a jóléti illúziók, figyelmeztet, és megjósolta, hogy a 68-as nemzedék nagy része, boldogan vállalja majd, hogy a nagy társadalmi komédiánk boldog színésze legyen. Benő a fejük lágya. Előbb ódzkodva bírálják, aztán ódzkodva dicsérik a kisisteneket, a végén beállnak a sorba.

 

2023. március 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?

A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >

Tovább

A küszöb előtt várakoznak

Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >

Tovább

A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!

Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >

Tovább

A nemzeti identitásról…

Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >

Tovább

EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!

Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >

Tovább

Az Akadémia győzött!

Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >

Tovább

A kormányhű celebek országa

A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >

Tovább

„Mikor korlátozható a szabadság?”

A VMTT közösségi oldalán az utolsó bejegyzés négy évvel ezelőtti, a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken >

Tovább

„Előrelépés a kisebbségi jogérvényesítés útján”?

A cikkből nem tudjuk meg, hogy melyek azok a jogok, amelyeket „részlegesen” az MNT-re ruháztak, de >

Tovább

Erkölcs(telenség)

Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >

Tovább

Erkölcs(telenség)

A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >

Tovább

Erkölcs(telenség)

A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >

Tovább