Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Hontalanul (4)
A SZER
Bódis Gábor
Ebben az időben már több újvidéki, sőt naplós is Budapesten tengette az életét. Németh Árpád és Hajni a Sky News-al a boszniai háborút járta, de itt volt a bázisuk. Kovács Laci és Korpa Béci az Új Magyarország külpolitikai rovatát erősítették. Gáspár Misu, Mucsi Géza, Balázs Attila egy ideig a Pesti Hírlapnál voltak, amelynek szerkesztősége a Belvárosban, az V. kerületben, valahol az Október 6. és a Mérleg utca környékén volt. Egy közeli, a legnemesebb szocialista értékeket ápoló lebujban találkozgattunk. Ott fogant meg a zseniális, biztos és gyors meggazdagodást garantáló ötletünk: čituljás azaz gyászjelentéseket közlő újságot csinálunk. Bódis Gábor:
Mert ez az anyaországban nem honosodott meg úgy, mint a volt Jugoszláviában. Még egy kicsit tökélesítettük is a tervet: az egyik fele gyászjelentéses lesz, a másik fele esküvős. Nem emlékszem, hogy ez miért ment füstbe. Talán csak nem megint a fránya pénz miatt?
Polgári foglalkozásként bejártam a SZER irodába és vidáman írtam a haditudósításaimat, amikor beütött a mennykő. Ribánszky Laci, a Magyar Osztály igazgatója üzente, hogy az mégsem megy, hogy Budapestről haditudósítok, foglalkozzak csak magyar belpolitikával. Beugrott a déja vu érzésem: a magyarországi politikával pontosan olyan kedvem volt foglalkozni, mint annak idején Újvidéki tévés pályafutásom elején az akkori jugoszláv/vajdasági förmedvényekkel.
A kényszer nagy úr, MTV, MTI felszámolva maradnak Torgyánék. Néhány hónapig tartott a kényszerpálya: interjúalanyként megvolt a már említett Torgyán, sőt 1992 közepén leautóztam Szegedre az MSZP kongresszusára, ahol Horn Gyulát kaptam mikrofonvégre. Azt hiszem, egyórás interjú volt. Ott kezdődött a kommunista utódpárt újjászületése. Két év múlva simán, az SZDSZ-szel együtt jóval több mint kétharmaddal kormányozhattak. Orbán őszinte sajnálatára.
Közben egy naplós vezércikkemben Grün és a békétlenek címmel írtam jelenetsorozatot a hazátlanok anyaországából:
Budapest. A „jugoszláv” nagykövetség és a Bajza utca közötti rész egyik békés utcája. Reggel. Hétköznap. Örülök, hogy megvan a kocsim.
Ezt az éjszakát is megúsztam: nem lopták el, nem törték fel, csak az egyik oldaltükörnek tekerték ki a nyakát. Nem hiszem, hogy a nyaktekerők hagyták volna a cédulát az ablaktörlő alatt. Elolvastam, s bevallom őszintén, hangosan felnevettem „Gabi, sok szerencsét a dezertáláshoz. Minden jót kívánunk. Szeretettel várlak a tárgyalásra.” Természetesen aláírás nem is kell hozzá. Visszaballagok a portáshoz, és megkérdezem, hogy itt szálltak-e meg az újvidéki tévések. „Igen, Szabó úr van itt” – érkezik a készséges válasz. Már csak a kerek forma kedvéért kérdezem: „És Fekete elvtársnő is itt van?” Remélem, a választ önök is tudják. A részrehajlástól eleve mentesülve (érdemeim elismerése mellett) néhány év óta először észleltem humorérzéket az eszmei (és sok másféle) barikád túloldaláról, s ez őszintén megörvendeztetett.
A béke alapfeltétele ugyanis a humorérzék. A tétel ugyan nem szorul különösebb bizonyításra, mert elég, ha azt kérdezem önöktől: el tudják-e képzelni, hogy Milošević, Tuđman, Babić, Šešelj, Paroški... két nemzeti „acsar” között önfeledten humorizáljanak? Vagy hogy ezt tenné a Magyarok a Hazáért, Szerbiáért meg valami ismeretlen Fogalomért nevű szervezet „széles körű” tagsága is, fekete-viccversenyt rendezve? Pedig én pályáznék a következővel:
„Grün hosszú, évek után felkeresi Londonban élő barátját, Kohnt. Nem akar hinni a szemének, amikor egy hatalmas palotából libériás ajtónállók tisztelgése közepette a nyilvánvalóan dúsgazdag, de szemmel láthatóan magába roskadt Kohn egy vadonatúj Rolls Royce-ba igyekszik beszállni. Bátorságot véve Grün megszólítja:
– Mondd, öregem, ez a palota a tiéd?
– Igen – mondja lógó orral Kohn.
– S ezek a libériás inasok is nálad szolgálnak?
– Igen – hangzik az egykedvű, alig hallható válasz.
– És ez a gyönyörű autó is? – lelkendezik tovább Grün.
– Igen – szinte suttogás.
– Akkor meg miért vagy ilyen szomorú, öregem?
– Hát lehet egy igazi angol vidám, amikor éppen most elvesztettük Indiát?”
(A szerzői jogot a Tabáni Kakasban csentem Klein Péter barátomtól.)
Elképzelem Halasi elvtársat (akinek sok baja van Elvirával), amint éppen a Vlaovics házaspár ösztönző társaságában gondterhelt tekintettel az elveszett Horvátország és Szlovénia után bámul, és kesereg: „Hát lehet egy szerb...”
Következő cikk: Torda – falu, ahol leáll az élet
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >
Az Akadémia győzött!
Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >
A kormányhű celebek országa
A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >
„Mikor korlátozható a szabadság?”
A VMTT közösségi oldalán az utolsó bejegyzés négy évvel ezelőtti, a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken >
„Előrelépés a kisebbségi jogérvényesítés útján”?
A cikkből nem tudjuk meg, hogy melyek azok a jogok, amelyeket „részlegesen” az MNT-re ruháztak, de >
Erkölcs(telenség)
Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >
Erkölcs(telenség)
A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >
Erkölcs(telenség)
A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >