Ma Dávid, Hunor, Libériusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Az első félidő (17)
Folyik el a joghurt
Bódis Gábor
Miután már a tartományi vezetőségből mindenkit menesztettek, vártuk, hogy mi mikor kapjuk meg az elbocsájtó szép levelet. Nem kellett sokáig várni.
De közben a már említett Kovács Lacival Pestre utaztunk a Magyar Televízió vendégeként. Már évek óta egymáshoz látogattunk, hol mi vendégszerepeltünk műsorokkal az MTV-n, hol ők jöttek hozzánk. Kovács meg én pedig most éppen díszvendégként az MTV elnöki szobájából néztük a műsort. Mint már említettem volt az est valódi csemegéje az volt, hogy az MTV először a történelem folyamán élőben átvett egy másik ország híradóját, mégpedig a mi magyar nyelvű híradónkat. Németh Árpád szerkesztette és Kovács, aki vájtfülűbb volt politikai ügyekben mindannyiunknál a híradó előtt hozzám fordult:
„Mondd már meg az Árpádnak, hogy ha megjön a hír, hogy leváltottak bennünket, ne adja be.”
Ezt a cenzúrát bevállaltam, hiszen ez egy elég kényelmetlen fejlemény lehetett volna ott, az elnöki szobában.
De a hír csak másnap, december 13-án jött meg és akkor mi már kocsiban ültünk valahol Kecskemét környékén. Bódis Gábor:
Október 4-én a tartományi pártelnökség még megpróbál komolyságot mutatni:
„Az elnökség megállapította, hogy Kertész Mihálynak, a VKSZ községi bizottsága elnöksége titkárának és Radovan Pankov, a községi képviselő-testület elnöke beszédének egyes részeiben alaptalan vádak és dezinformációk hangzottak el azzal a céllal, hogy erkölcsileg és politikailag diszkreditálják Vajdaság vezetőségét és a vezetőség egyes tagjait, a JKSZ KB és a KSZ más szerveinek egyes tagjait.”
És akkor következett október 5., ami a történelembe úgy került be, mint a vajdasági joghurt-forradalom:
Palánkáról több ezres tömeg indult el Újvidékre, ahol csatlakoztak hozzájuk a nagyobb vállalatok dolgozói.
„A VKSZ Tartományi Bizottságának épülete előtt a szervezők felkérték a tömeget, hogy menjen vissza a Sportközpont elé, és a tömeg meg is indult, de röviddel ezután megállt, és „Nem megyünk!» felkiáltással visszament az épület elé. Egy négytagú küldöttség tárgyalt a VKSZ TB Elnökségének elnökével és titkárával, majd közleményt adtak ki, melyben megígérték, hogy péntekre összehívják a VKSZ TB-t és ott tárgyalnak a leváltási követelésekről. A bejelentést füttykoncerttel fogadta a tömeg, és a közlemény szövegének többi részét a hangzavarban már nem lehetett hallani. A közleményt Janko Drča olvasta fel. A tömeg néhányszor megpróbált behatolni az épületbe, de a többsoros rendőrkordon ezt megakadályozta. Közben többször követelték Slobodan Miloševićet.”
Az Újvidéki Televízió mindeközben csak a híradókban számolt be a „forradalomról”. Kovács Laci akkor éppen betegszabadságon volt, és engem bízott meg a programigazgatósággal. Ez gyakorlatilag a második embert jelentette akkortájt. Ebben a minőségemben és a bőrdzsekimben ott álltam a többi újságíróval együtt a tartományi pártbizottság épületének földszintjén. Mellettem volt Dragiša Stanković a szerb szerkesztőség vezetője. A pártbizottság az emeleten tanácskozott. Egy óvatlan pillanatban kiléptem az épület ajtaján, erre a tömeg fütyülni kezdett és joghurtos dobozokkal dobálózni. A bőrdzsekim itta meg a levét. Jobbnak láttam fedezékbe vonulni. Na, de valahogy értesítenem kellett Majtényi Andrást, az igazgatót.
Onnan a pártbizottság épületének földszintjéről, a portás telefonjáról felhívtam.
- András, itt nagy zűr van. Be kellene kapcsolni a kamerákat és közvetíteni.
Hosszabb szünet, majd megszólalt:
- Figyelj ide, most nem vagyok olyan állapotban, hogy döntsek. Beszéljünk erről holnap.
Később az Újvidéki Televízió vezetőségének számlájára az első számú főbűn éppen az volt, hogy nem közvetítette a „nép megtörténését” (događanje naroda). A vád nem volt alaptalan.
Másnap, október 6-án a komplett vajdasági vezetőség lemondott, többek között Major Nándor, a tartomány utolsó elnöke is.
Az Újvidéki Televízióban már napok óta válságtanácskozás folyt. Arra emlékszem, hogy ezen a napon is felvetettem az események élő közvetítését, de a többiek nem értettek velem egyet, kivéve Dimitrije Boarov barátomat, de ez édes kevés volt. Pedig már a politikai mentor, a tartományi pártbizottság tetszhalott volt. És nem tették lélegeztetőgépre.
Sorban mondtak le a városi és községi pártbizottságok. És sorra fejezték ki szolidaritásukat a koszovói szerbekkel és montenegróiakkal. Már odaadták volna az össze joghurtjukat.
A tévében is megkezdődött a differenciálódási folyamat, ami annyit jelentett, hogy a Milošević előtti káderek viselkedését ki kell vizsgálni a joghurt-forradalom napjai alatt és ennek alapján a saját kollegáinkból álló vizsgálóbizottság döntött a delikvens további sorsáról.
Belgrádból érkezett egy „kivégzőosztag” Milošević-hez hű emberekkel. Ők irányították a differenciálódást. Tartottak az elején egy nagy népi hurált, ahol mindenki kitálalhatott saját „bűneiről”. Elsőként jelentkeztem. Elmondtam, hogy nem tudom pontosan milyen hibákat is követett el a szerkesztőség, de én mindenért vállalom a felelősséget. Mielőtt leültem volna, lopva hátra néztem a többiekre. Néma csend. Azóta soha nem nézek hátra.
Viszont ez a gesztusom sok mindentől megmentett, mert valamilyen groteszk módon az új hatalom tiszteletben tartotta a döntésemet. Veszett ügyem volt, de legalább tovább nem vegzáltak. Kedélyes beszélgetéssé fajult az a kihallgatás is, amikor kollegáim, beosztottjaim előtt ültem a vádlottak padján. Komolyan: nyugtázták, hogy magamra vállaltam a „bűnöket” és más nem érdekelte őket. Szabályosan elcsevegtük a fennmaradt időt, túl korán mégsem engedhettek ki a kihallgatásról.
Pedig ezeknek a kihallgatásoknak az volt a célja, hogy az emberek bemószerolják egymást. Ebben jól is teljesítettek. A kölcsönös bizalmatlanság légköre örökre befészkelte magát a jobb sorsra érdemes televíziós közösség belső pórusaiba.
Mi, a már régi vezetők megtapasztalhattuk, hogy mit jelent a béna kacsa állapot. Azelőtt csak amerikai elnököknél olvastam ilyet. Amikor ugyanis november első hétfője utáni kedden egy hivatalban levő elnök (legutóbbi példa: Trump) elveszíti a választásokat, akkor az új elnök beiktatásáig, január 20.-ig már csak béna kacsaként működhet. Még elnök, de már komolyabb döntéseket nem hozhat.
Így tengettük az életünket több mint két hónapig, pontosabban december 13.-ig:
„A Szocialista Szövetség Tartományi Választmányának munkacsoportja a tegnapi ülésen Petar Petrovićot nevezte ki az újvidéki Dnevnik napilap megbízott fő- és felelős szerkesztőjévé, Nikola Cvetković eddigi főszerkesztő lemondását elfogadták.
Az Újvidéki Rádió és Televízió igazgatóbizottságának elnöke Slobodan Budakov is benyújtotta lemondását, ezt is elfogadták, akárcsak helyettese, Branimir Brkljač lemondását, Markovics Majtényi András, az Újvidéki Televízió igazgatója és Milorad Stevančev, az Újvidéki Televízió politikai informatív műsorának fő- és felelős szerkesztője szintén lemondott. Kovács Lászlót leváltották, ő volt a televízió programkérdésekkel megbízott igazgatóhelyettese, leváltották Dragiša Stankovićot, a szerbhorvát nyelvű tájékoztatási műsor fő- és felelős szerkesztőjét, leváltották a nemzetiségek nyelvén sugárzott tájékoztatási programok főszerkesztőit is: Bódis Gábort, Doina Jojićot, Mihail Ramačot és Dušan Pavlovićot.”
Ami ezt a hírt megelőzte:
Miután már a tartományi vezetőségből mindenkit menesztettek, vártuk, hogy mi mikor kapjuk meg az elbocsájtó szép levelet. Nem kellett sokáig várni.
De közben a már említett Kovács Lacival Pestre utaztunk a Magyar Televízió vendégeként. Már évek óta egymáshoz látogattunk, hol mi vendégszerepeltünk műsorokkal az MTV-n, hol ők jöttek hozzánk. Kovács meg én pedig most éppen díszvendégként az MTV elnöki szobájából néztük a műsort. Mint már említettem volt az est valódi csemegéje az volt, hogy az MTV először a történelem folyamán élőben átvett egy másik ország híradóját, mégpedig a mi magyar nyelvű híradónkat. Németh Árpád szerkesztette és Kovács, aki vájtfülűbb volt politikai ügyekben mindannyiunknál a híradó előtt hozzám fordult:
„Mondd már meg az Árpádnak, hogy ha megjön a hír, hogy leváltottak bennünket, ne adja be.”
Ezt a cenzúrát bevállaltam, hiszen ez egy elég kényelmetlen fejlemény lehetett volna ott, az elnöki szobában.
De a hír csak másnap, december 13-án jött meg és akkor mi már kocsiban ültünk valahol Kecskemét környékén.
Következő cikk: A kis államok mindig megverték a nagyokat
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VITA NINCS, MINDEN VIRÁGZIK
A menesztésre érett, VMSZ-es MNT érdemi hozzászólás, vita nélkül működik. A testület egy pitiáner, VMSZ-es szavazógép, >
A változás
Szélsebesen terjedt a hír és egymás után több belgrádi és vidéki kar csatlakozott a színművészekhez. Verik >
SZEMBEN A MAGYAR KÖZÖSSÉG ÉRDEKEIVEL
Az adófizetők pénzéből eltartott Magyar Szó december 1-je és 25-e között 20 alkalommal jelent meg. Pásztor >
Az egyetemistáknak ismét igaza van
Nem szabadulok a gondolattól, hogy napjaink egyetemistáinak sokkal nagyobb akadályokkal kell megküzdeniük, mint nekünk. 68-ban az >
Sinkó dilemmái manapság is aktuálisak
A szélsőjobb erősödik, az európai politika egyre inkább jobboldali irányt vesz, ami nem jelentene veszélyt, ha >
„VÉRES A KEZETEK”!
Szerbiában az egyetemi hallgatók már öt egyetem 62 karát vették blokád alá. A támogatottságuk a lakosság >
A komplex nemzeti identitás „kísérleti egerei”
Könnyű azoknak, akik úgy védekeznek a másság ellen, hogy bezárkóznak az egyidentitású kuckóba. Azoknak a kozmopolitáknak >
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >