Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Az első félidő
Azaz: esetem az Újvidéki Televízióval (is)
Bódis Gábor
Történelmi dilemma marad, hogy le kellett-e bombázni az Újvidéki Tv-t? Ha azt vesszük figyelembe, hogy a legiszonyúbb háborús propaganda gyűlöletkeltéssel és hullagyalázással (magyar nyelven is!) ömlött ki a sokkal szebb napokat látott intézmény antennáiból, akkor azt állapítsuk meg legalább, hogy a szintén lebombázott újvidéki Duna-hidak sokkal ártatlanabbak voltak.
Néhány folytatásban részeleteket olvashatnak a szerző: Az első félidő című önéletrajzi könyvéből:
„Az Újvidéki Rádió és Televízió 1971-ben alakult meg, de az ötnyelvű műsor csak 1975. november 26-án indulhatott. Ekkor már Vajdaságban 376 000 tévékészüléket tartottak nyilván (1963-ban 48 000 volt). A magyar informatív műsorokat Szerencsés József indította be, őt a szerkesztői székben Fejős István, Neubauer János, Kovács László, Bódis Gábor, Korpa Béla, Fekete Elvira, Szakállas Ottó és Rencsár Tivadar követte. Az új média rohamosan fejlődött, s néhány év múlva, a Magyar Szó és a rádió mellett, a harmadik tartóoszlopa lett a vajdasági magyar tájékoztatási rendszernek, miközben a művelődési életben, meg a tömegkultúrában is fontos szerepet töltött be.”
Ezt írta Kalapis Zoltán Százötven éves sajtótörténetünk dátumai és fejezetei (1848–1998) című összeállításában.
Valójában a jugoszláviai magyar televíziós újságírás már 1968-ban megkezdődött, hiszen a Belgrádi Televízióban, ennek a politikai szempontból is fordulópontnak számító évnek a legelején, albán és magyar nyelvű napi híradókat kezdtek sugározni. A „gyártása” – mesélték nekem a nagy öregek (pl. Korpa Béla) – úgy történt, hogy egy újvidéki csapat (szerkesztők, rendezők, vágók) mindennap leutazott Belgrádba, ahová filmszalagon magukkal vitték a Vajdaság-szerte előzetesen elkészített riportjaikat, a belgrádi stúdióban pedig az ügyeletes szerkesztő lefordította az aznapi híreket, sorba szerkesztette őket, aztán a műsorvezető levezette a műsort. Így a híradónak volt hírösszefoglaló része és riportcsokra is. És így ment ez napról napra legendákká nemesült bakikkal, késésekkel, nyelvbotlásokkal. Ez volt magyar szempontból az Újvidéki Televízió hőskorszaka.
A munkatársakat természetesen a már meglevő nagyobb szerkesztőségekből (Magyar Szó, Újvidéki Rádió) toborozták. A tévézést nekik kellett elsajátítaniuk.
Közben 1968-ban (én még a szabadkai magyar gimnázium negyedik osztályában, de főleg a majomplaccon töltöttem a zsenge ifjúkoromat) az ifjúság fellázadt a mindinkább vörös burzsoáziává hízott kommunista elit ellen. Nyugaton is tömegtüntetések voltak, hasonló motivációval. Csak az akkor már a hatalommal teljesen azonosult Tito elvtárs tudta lenyugtatni az egyetemistákat. Úgy, hogy megvezette őket. Igazából a hattyúdala volt, mert az utána következő leszámolása a horvát, majd szerb kommunista vezetéssel már kimerítette a titoista modell utolsó tartalékait. Következett a köztársaságok és tartományok elkerülhetetlen önállóbbá válása. Megszületett az ezt szentesítő 1974-es alkotmány. Ebből pedig az Újvidéki Televízió.
„...formális lehetőség született a rendszeres tv-műsor beindításához, saját tv-stúdió felépítéséhez és a műszaki (tehát stúdió- és leadó) berendezéseinek külföldi beszerzéséhez. Lehetővé tette, többek közt, a Belgrádi Televízió fiókszerkesztőségeként 1968 óta működő magyar szerkesztőségének a vajdasági TV műsorába való beépítését. A saját leadóhálózaton sugárzott műsorok induláskor, 1975-ben kb. napi fele-fele arányban szóltak szerbhorvát és magyar nyelven és heti rendszerességgel a három többi kisebbségi nyelven.”
(Markovics-Majtényi András, az Újvidéki TV egykori igazgatója)
Megkezdődött a Duna szerémségi partján levő Mišeluk településrészen egy ötnyelvű tévéműsor gyártására alkalmas korszerű televíziós komplexum építése. Az 1999-es NATO-bombázásokkor az idejében figyelmeztetett vezetőség kimenekítette az archívum egy részét, még mielőtt becsapódtak volna az első bombák. Mementóként, vagy pénzhiány miatt, a romos épület ott maradt több mint húsz évig, és csak nemrégen épült fel helyette másik, még korszerűbb székház.
Történelmi dilemma marad, hogy le kellett-e bombázni az Újvidéki Tv-t? Ha azt vesszük figyelembe, hogy a legiszonyúbb háborús propaganda gyűlöletkeltéssel és hullagyalázással (magyar nyelven is!) ömlött ki a sokkal szebb napokat látott intézmény antennáiból, akkor azt állapítsuk meg legalább, hogy a szintén lebombázott újvidéki Duna-hidak sokkal ártatlanabbak voltak.
Következő cikk: Putyin vesztésre áll, de a padlón is veszélyes lehet
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >
Az Akadémia győzött!
Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >
A kormányhű celebek országa
A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >
„Mikor korlátozható a szabadság?”
A VMTT közösségi oldalán az utolsó bejegyzés négy évvel ezelőtti, a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken >
„Előrelépés a kisebbségi jogérvényesítés útján”?
A cikkből nem tudjuk meg, hogy melyek azok a jogok, amelyeket „részlegesen” az MNT-re ruháztak, de >
Erkölcs(telenség)
Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >
Erkölcs(telenség)
A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >
Erkölcs(telenség)
A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >