Ma Fülöp, Jakab, Zsaklin, Jefte, József névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
A Koestler-i dilemma
Végel László
Vajon a vadkapitalista és nacionalista légkör nem teszi időszerűvé Sinkó Ervin dilemmáit? Úgy látom a túlélés ópiumának hatására ezzel a dilemmával egyelőre nagyon kevesen néznek szembe. Nem, nem és nem, ismételtem meg A nagy lakoma… című, még időben megírt „beszélyem” szavait és megírtam a Play Sinkót. Végel László:
2021. november, 13., szombat
Alig akad dilemma, amelyet ne fogalmazott volna meg Arthur Koestler a Nyílvessző a végtelenbe című önéletrajzában, azzal a különbséggel, hogy ő döntött, mi pedig szüntelenül elodázzuk a döntés, hiszen azzal a tudattal élünk, hogy életünk egyetlen értelme a szüntelen elodázás, hiszen napjainkban veszélyes és kockázatos vállalkozásnak számít bármiben is személyesen dönteni, vagy személyes állást foglalni. A legfontosabb alkalmazkodni, túlélni, relativizálni. Koestler őszintén beszámol nemzedéke kényszerhelyzetéről, elismeri, hogy 1930-ban a Rajnától keletre nem lehetett megúszni a választást a fasizmus és a kommunizmus között. Az I. világháború nemzedéke azért kényszerült döntésre mert felismerte a kapitalizmus nacionalizmusba vezető útját. A naiv posztháborús nemzedék a világháború borzalmainak hatására baloldali antikapitalizmusban vagy a kommunizmusban kereste a kiutat. Ez tette Sinkó nemzedéke. Koestler nemzedéke viszont nem csupán a nacionalizmussal, hanem a fasizmussal találta magát szemben. Ekkor sem lehetett megúszni a választást. A Megváltó Utópia nevében beiratkozott a Kommunista Pártba. Tévedését felismerte és megírta az 1984 című regényét, amelyet érdemes újra meg újra kezünkbe venni. Nemzedékem és a nálam fiatalabb nemzedékek tisztában vannak mindezen döntések abszurditásával, viszont attól tartok, hogy a történelem újra kutyaszorítóba kényszerít bennünket. Átéltük a szocializmus bukását, tanúi voltunk egy szörnyűséges nacionalista háborúnak, a kapitalizmust életre hívó rendszerváltásnak, majd az is kiderült, hogy a szabadpiac és a többpártrendszer nem a liberális demokráciába vezetett, hanem az autokráciába. Újabban egyre több értelmiségi figyelmeztet a fasizmus, illetve a neofasizmus veszélyére, amely lehet, hogy „csak” a küszöbön leselkedik, de kétségtelen, hogy belopakodott a többpártrendszerű keretekben kibontakozó autokrata hatalomba. Az 1990 után némi bűntudattal elfogadott liberális demokráciát nem tartottam álmaim netovábbjának, nem voltam feltétlen híve, de elfogadtam. Ám legyen! Bíztam a szabadpiacban és a többpártrendszerben. Mentegethetem magam azzal is, hogy ugyan miben reménykedtem volna a szocializmus csúfos bukása utáni miloševići diktatúrában? Tanúja voltam, hogy a hangadó értelmiségiek milyen elégedetten utasították el a szocializmust. Egyetemi tanárok, írók és értelmiségiek átkozták ki. Egyszeriben mindenki a „kommunizmus áldozata” lett. Gombamódra szaporodott az áldozatok száma, az is üldözöttnek nevezte magát, aki a legmagasabb elismerést érdemelte ki a diktatórikusnak kikiáltott rendszerben. A szocializmus üdvöskéi fordultak leghangosabban a szocializmus ellen. A pártok vezető személyiségei és tanácsadói, az újkapitalista agitátorok a szabadpiacról és a demokráciáról zengték az ódákat. Én pedig a Bűnhődésben keserűen állapítottam meg, hogy ekkora kétszínűség láttán a szocializmus nem várta be, hogy forradalommal döntsék meg, hanem egyszerűen öngyilkos lett. Az értelmiségiek ezt az öngyilkosságot bársonyos forradalomnak keresztelték el. Rendben van, gondoltam akkor jöjjön a liberális kapitalizmus, amellyel szemben voltak fenntartásaim, csakhogy ennél rosszabbul sült el a dolog: nem a liberális kapitalizmus, hanem az autokrata rendszer, avagy a diktatúra köszöntött ránk. Kiderült, hogy a szabadpiac nem válogatós, jól megfér az autokráciával. Kína és Oroszország a legjobb példa erre. Vajon nem kerülünk-e ugyanolyan dilemma elé, mint Koestler nemzedéke? Vajon a vadkapitalista és nacionalista légkör nem teszi időszerűvé Sinkó Ervin dilemmáit? Úgy látom a túlélés ópiumának hatására ezzel a dilemmával egyelőre nagyon kevesen néznek szembe. Nem, nem és nem, ismételtem meg A nagy lakoma… című, még időben megírt „beszélyem” szavait és megírtam a Play Sinkót.
Következő cikk: „Vućić port hint a szemünkbe”!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Vajon lehet-e a VMSZ a magyarországi választások vesztese?
Mindezek után, a VMSZ elnöke úgy gondolja, hogy neki és nekik semmi közük az Orbán-kormány bukásából >
„Kispásztor” elfelejti az örök érvényű magyar igazságot
Egyértelművé vált, „kispásztor” visszautasította (kétlem, hogy e mögött létezik testület döntés) Magyar Péter jobbját. Nem csoda, >
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >
VMDK: Elszámolás: Papíron minden rendben, de kinek a zsebében?
Az MNT háza táján a válasz minden kényelmetlen kérdésre ugyanaz: „Minden fillérrel el tudunk számolni.” Ez >