Ma Kelemen, Klementina, Kolumbán névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Predratni novinar
Bódis Gábor
Belgrád soha távolabb nem állt az uniótól, mint most. Nemcsak Vučić diktatúrája miatt és nemcsak a gyanús és kínosan drága kínai és orosz kapcsolatok miatt, hanem mert a legalapvetőbb követelménynek nem tesz eleget és a belátható időn belül nem is fog. Ez pedig Koszovó elismerése. Enélkül lehet fejezeteket nyitni, zárni és közben szórakoztatni az egyre nagyobb nyomorúságban élő közvéleményt. Reménytelen ügy és ezt mindenki tudja: Vučić, Brüsszel, Orbán, Washington és talán egy gyengébb pillanatukban még a kurir Jovica szerepét játszó Pásztornak is megsúgták. Rohangáljon az üzenetekkel továbbra is és vágjon hozzá még jobb pofát. Legutóbb a szurcsini repülőtéren sikerült neki elkapnia épp távozás állapotában levő első számú főnökét, aki egy közös fotó idejéig szánt rá időt. Nem szabad kényeztetni az alattvalókat, mert elszemtelenednek. Bódis Gábor:
Az utóbbi időben elég sokat nyilatkozgattam, főleg a belgrádi N1 és Nova televízióknak, Magyarországon meg a Klubrádiónak, ahol már régen „elemezgetek” a Nyugat-Balkánról. Néha-néha megtalálnak Boszniából, Horvátországból, sőt Montenegróból is. Nem kell arra gondolni, hogy lassacskán felfedeznek Jugoszlávia-szerte egy ifjú tehetséget. Inkább arról van szó, hogy a Szabad Európa Rádió szerkesztőjeként/műsorvezetőjeként a kilencvenes/kétezres években hangilag eljutottam a szerbhorvát nyelvi területekre. És, hogy az utódországok kevéske független sajtójában a régi kollegáim dolgoznak. Sőt, néhány hónappal ezelőtt még az Újvidéki Televízió (tudom, hogy most másként hívják, de nem írom le) Fókuszban című műsorában is beszélgettünk Bágyi Renáta műsorvezetővel és régi újvidéki kollegámmal, Öreg Dezsővel. Minden kötöttség nélkül. Ami, azért valami. Utóbb látom, hogy a fiúknak a vezetésben sokkal nagyobb fejfájásuk volt, mint egy „ellenzéki” kockázatos szerepeltetése. Inogott a fotel alattuk és a vezérigazgató hasra is esett. A szerbiai központi hatalomnak viszont a legkisebb baja is nagyobb minthogy a mindig is zabigyerekeknek tartott újvidéki rádióval és televízióval törődjön. Hiába ugyanaz a hatalom minden szinten. Az egypárt rendszerben sem mindenki egyenlő.
De ezt az ügyet meghagyom Klemm Jóskának és a Vučić-Pásztor koalíciónak.
Az utóbbi időben a megszólításomnak az egyik oka az úgynevezett non-paperek voltak. Tehát olyan eszement „diplomáciai” vázlatok, amelyek újra rajzolnák a Nyugat-Balkánt. Harsány röhögés fogadná az ilyen, a populistáknak nedves éjszakákat okozó fecniket, ha nem lennének mögöttünk a délszláv háborúk. Akkor sem hitte senki sem az utolsó pillanatokig, hogy elindulnak a harckocsik. És mi lett belőle. Ezért kell még az ilyen nyilvánvalóan elmebeteg ötletekkel is csínján bánni, hiszen nem tudni, kiben motoszkál egy kis Slobo vagy Franjo. A legfelsőbb cél, a hatalomban maradás, megér bármilyen véráldozatot. Természetesen csakis a mások vérére gondolnak.
A másik téma Szerbia és Magyarország (pontosabban Vučić és Orbán) történelmileg és agyilag már nem fokozható, örök és megbonthatatlan barátsága. Egyes szerbiai független, számomra szimpatikus elemzők meghúzták a vészharangot: hogy az unióban a fekete bárány szerepébe jutott (tegyük hozzá: hosszas, türelmes munkával) Orbán barátsága csak ronthat Szerbia uniós esélyein.
Hát, drága elvtársak, ez csak akkor lehetne igaz, ha Szerbia most már ott toporogna Brüsszel elővárosában, ahol nem az éppen ügyeletes koszovói elnökkel találkozna, hanem a felvételi bizottság tagjaival. Korak do cilja.
Erről szó sincs: Belgrád soha távolabb nem állt az uniótól, mint most. Nemcsak Vučić diktatúrája miatt és nemcsak a gyanús és kínosan drága kínai és orosz kapcsolatok miatt, hanem mert a legalapvetőbb követelménynek nem tesz eleget és a belátható időn belül nem is fog. Ez pedig Koszovó elismerése. Enélkül lehet fejezeteket nyitni, zárni és közben szórakoztatni az egyre nagyobb nyomorúságban élő közvéleményt. Reménytelen ügy és ezt mindenki tudja: Vučić, Brüsszel, Orbán, Washington és talán egy gyengébb pillanatukban még a kurir Jovica szerepét játszó Pásztornak is megsúgták. Rohangáljon az üzenetekkel továbbra is és vágjon hozzá még jobb pofát. Legutóbb a szurcsini repülőtéren sikerült neki elkapnia épp távozás állapotában levő első számú főnökét, aki egy közös fotó idejéig szánt rá időt. Nem szabad kényeztetni az alattvalókat, mert elszemtelenednek.
A Szerbiát az Orbán-barátságtól féltők nem veszik figyelembe azt sem, hogy Magyarországnak semmilyen szerepe nem volt a fontos uniós döntésekben még azelőtt sem, hogy Orbánnak sikerült szorgalmas munkával kiharcolnia a közutálatot. És itt tenném hozzá, hogy a rothadó nyugaton nemcsak Orbán a meztelen seggű, hanem a magyar nép is, amely háromszor kétharmaddal jutalmazta meg. És ha jövőre ismét megkérdezik, megint rá szavaz. Különben ki védené meg a migránsoktól? Talán az a nyápic Karácsony?
Tehát, szerintem még mindig jobb, hogy Vučić és Orbán egymás szemébe dicséri egymást (ebben a szerb főnök serényebb) és önmagát (ebben viszont Viktor verhetetlen), mintha ellenségeskedés lenne. Csurran csöppen a vajdasági magyarok VMSZ-kívüli részének is morzsácska a forint milliárdokból. Nem ez a baj a két országgal, hanem az azonos politikai rendszer, amely egyszemélyes diktatúra. Az, hogy Vučić és Orbán mindent bekebelezett: a politikától a gazdaságon át a kultúráig. Nektek Mészáros Lőrinc, nekünk Andrej Vučić. Az egyiknek legalább van tisztességes szakmája. És a főben járó bűnük: évtizedekre belesulykolták a közvéleménybe a gyűlöletet (siptárok, migránsok).
Így jutottam el a Szarajevói rádióig (ennek is már hangzatosabb állami neve van), ahol egy régi kollega kérdezett az orbáni rendszerről és előttem bejátszották a Szijjártó Péterrel készült interjút. Talán ez volt a tiszteletdíjam: hogy végig hallgathattam. Valahogy túléltem. Utána úgy mutatott be mint „predratni novinar” vagyis háború előtti újságíró. Magyarul nem olyan hangzatos, de szerbül találó. Ilyen büszke egy „titulusra” még nem voltam. A háború előtti, tudják, aki már abban a rendszerben is írt. Felemelő és sejtelmes.
Következő cikk: Jól kiosztja a vezető jobboldali német lap Orbán Viktort
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”
A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >
Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!
A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >
Megérdemelt díj
Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >
Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni
Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >
Határeset
Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >
A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja
A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >
Csantavéren galoppol a bűnözés!
Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >
A KULTÚRDIKTATÚRA FOLYTATÓDIK!
A nyilvánosság A VMSZ elnökétől megtudta a Létünk pályázat eredményét, mielőtt a felhívást kiírták volna. Pásztor >
Egyoldalú politikai oktatás
Minden akadémián, így a diplomáciain is tanuláskor elsősorban a tudományosságon, a tények megismerésén és nem az >
Miféle nyitás?!
Pásztor Bálint és az apja nemhogy az értelmiség felé voltak képtelenek nyitni, hanem egyáltalán a magyar >
A politikai felelősség elkerülésének kísérlete
II. Pásztor állítása, miszerint a sorkatonaság bevezetése ügyében Vučićtyal „közösen találnak mindkét fél számára elfogadható megoldást”, >
„A mostani körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt”!
“A mai körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt, de az elégedetlen és a határozott polgárok száma >