Ma Katalin, Kitti, Zsófia, Piusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
„Szerencsésnek mondhatom magam”
Maga a tisztogatás úgy nézett ki, hogy megálltak a járművek kb. 20 kilométerre a falu előtt és heves aknatűz alá vették. Azokból a szerencsétlen fiatalokból, akik a tankokat vezették, így csináltak tömeggyilkost. Egyszerű gyerekek váltak gyilkossá. És nem tehettek ellene semmit… Mikor elcsendesedett, akkor bevonultak a faluba a rendőrök meg az önkéntes katonák. Mindig ők mentek elől. Minket, zöldfülűeket nemigen engedtek kiszállni sem. Vigyáztak ránk. De volt, amikor velük mehettünk. Olyankor betértünk valamelyik házba, néha ott maradtunk éjszakára is. Emlékszem rá, az egyik helyen ott volt az asztalon a frissen sült kalács. Még meleg volt. Ez azt jelentette, hogy nem sok idejük maradt a lakóknak arra, hogy elmeneküljenek. Szabó Angéla:
– Már huzamosabb ideje azt látom, azt tapasztalom, hogy elkényelmesedünk. Ahogy múlik az idő, egyre jobban. De egy pillanat alatt minden megváltozhat, az élet lehet másmilyen is, csakhogy arra nem vagyunk felkészülve – mondta a moholi Zagyi Ernő, amikor a napokban a katonáskodás idején szerzett élményeit, emlékeit idézte fel.
– Ezt akkor tapasztaltam először a saját bőrömön, amikor kiskatonaként a hadseregben szolgáltam. Fél évig az erdőben éltünk, és ott kénytelenek voltunk alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, sok mindent meg kellett tanulni, el kellett fogadni. Idővel az új életformához is hozzá lehet szokni. Amikor újra visszatértünk a laktanyába, olyan érzésem volt, mintha egy szállodába csöppentem volna, akkor tudtam csak igazán értékelni a laktanyai kényelmet.
Mit mondjak neked a katonáskodásról?! Fiatalok voltunk, 19 évesek, szinte még gyerekek. Utólag visszatekintve, azt hiszem, hogy sok szempontból szerencsésnek mondhatom magam.
1997 decemberében vonultam be, egy nagy prištinai kaszárnyába kerültem. Ott aztán kiderült, hogy a repülőtérre osztottak be, gyalogosnak egy páncélos járműbe. A szerencse már ekkor mellém szegődött, mert gyorsan bebizonyosodott, hogy jóval lazább volt ott az élet, mint bent a laktanyában, és minőségesebb volt az élelmezés is.
Koszovóban akkor már elég feszült volt a helyzet, rendszeresen zajlottak tüntetések, az eskütételünk után pedig azt vettük észre, hogy szinte egymást érik a szigorítások. Először azt vezették be, hogy tilos lett a szabadságolás, a katonák nem mehettek haza, utána pedig már a városba sem engedélyezték a kijárást.
Áprilisban elhagytuk a szálláshelyünket, kivonultunk a terepre, egy táborba. Azt mondták, ez legfeljebb egy hónapig fog tartani, és aztán megyünk vissza a kaszárnyába, de nem így történt. Gyorsan átláttuk a helyzetet. Az ottani szerb és albán lakosság szinte nem is érintkezett egymással. Teljesen elkülönülten éltek. Nagyon sok lerombolt házat láttunk már abban az időben is.
Ha például bementünk egy boltba, azt vehettünk el, amit akartunk. Mire indultunk vissza, a járgányunk megtelt édességgel.
Az én egységemben tankok és más páncélozott járművek is voltak. A BVP szállító- és harci jármű a gyalogság részére, kilenc-tíz ember tartozik egy-egy járgányhoz. Ilyenen szolgáltam. Egy napon bejelentették, hogy: „Most megyünk tisztogatni!”. Akkoriban még kevés fogalmunk volt arról, hogy ez mit jelent. Az ilyen helyzetekre nem készítettek fel bennünket, és egy vajdasági, sremska mitrovicai fiúnak éppen ez lett a veszte. Egy bizonyos távolság megtétele után engedélyt kaptunk arra, hogy kiszálljunk a járműből, és a magunk módján „feltérképezzük” a terepet, ez a srác kicsit távolabbra merészkedett. Mint kiderült, a közelben albánok rejtőzködtek, behúzódtak egy lövészárokba, és a katonánkat sikerült elfogniuk. (Arra felhívták a figyelmünket még a táborozás kezdetén, hogy az albánok között mesterlövészek is vannak.) Hallottuk is a kiáltását, a segélykérését: „Én vajdasági vagyok, ne bántsatok!” De többé nem láttuk, nem került elő. Nyilván megölték.
Maga a tisztogatás úgy nézett ki, hogy megálltak a járművek kb. 20 kilométerre a falu előtt és heves aknatűz alá vették. Azokból a szerencsétlen fiatalokból, akik a tankokat vezették, így csináltak tömeggyilkost. Egyszerű gyerekek váltak gyilkossá. És nem tehettek ellene semmit… Mikor elcsendesedett, akkor bevonultak a faluba a rendőrök meg az önkéntes katonák. Mindig ők mentek elől. Minket, zöldfülűeket nemigen engedtek kiszállni sem. Vigyáztak ránk. De volt, amikor velük mehettünk. Olyankor betértünk valamelyik házba, néha ott maradtunk éjszakára is. Emlékszem rá, az egyik helyen ott volt az asztalon a frissen sült kalács. Még meleg volt. Ez azt jelentette, hogy nem sok idejük maradt a lakóknak arra, hogy elmeneküljenek.
Elterjedt a hír, hogy októberben megkezdődik a bombázás, ezért nem térhetünk vissza a kaszárnyába. Szerencsére a bombázás elmaradt, és mi visszaköltözhettünk. Akkor már a számomra is hosszú volt a katonáskodás, ugyanis kilenc hónapig nem jöhettem haza. Novemberben végre elengedtek. Egy teljes hónapig itthon voltam, és már csak egyetlen napra kellett visszamennem.
Amikor megkezdődött a NATO-bombázás, én már biztonságban voltam. Behívót nem kaptam, nem kerestek. Ebben is szerencsés voltam, mások sokkal rosszabbul jártak.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Vajon lehet-e a VMSZ a magyarországi választások vesztese?
Mindezek után, a VMSZ elnöke úgy gondolja, hogy neki és nekik semmi közük az Orbán-kormány bukásából >
„Kispásztor” elfelejti az örök érvényű magyar igazságot
Egyértelművé vált, „kispásztor” visszautasította (kétlem, hogy e mögött létezik testület döntés) Magyar Péter jobbját. Nem csoda, >
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >
VMDK: Elszámolás: Papíron minden rendben, de kinek a zsebében?
Az MNT háza táján a válasz minden kényelmetlen kérdésre ugyanaz: „Minden fillérrel el tudunk számolni.” Ez >